(állat), l. Hiuz.
(ejtsd: lajen), több county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig: Iowaben (1590 km2 ter., 2000 lak., Rock Rapids székh.), Kansasban (2200 km2 ter., 17 330 lak., Emporia székh.), Kentuckyben (780 km2 ter., 6770 lak., Eddyville székh.), Minnesotában (1870 km2 ter., 6260 lak., Marshall székh.), Nevadában (1200 km2 ter., 2410 lak., Dayton székh.).
(ejtsd: lion), Rhône départementnak és L. járásnak és egy érseknek székhelye, Páris után Franciaország legnagyobb városa a Rhône és Saône összefolyásánál, e két folyótól alkotott 51/2 km. hosszu, 5-600 m. széles félszigeten, kertekkel, szőllőkkel beültetett és nyaralókkal beépített kedves vidéken, (1891) 438 077 lak., 6 kerülettel. Az elsőben (67 595 lak.) vannak a selyemszövők, munkáslakások és D-en a Quartier des Terrauxban a selyemgyárosok boltjai. A 2-ik (82 484 lak.) a város centruma és legszebb része. A 3-ik La Guillotiére, kizárólag munkásnegyed (123 279 lak.). A 4-ik De la Croix-Rousse (35 710) lak., nagyobbára selyemszövő. Az 5-ik a régi Vaise külváros meg a Saône jobbpartja (57 594 lak.), szintén munkásnegyed. A 6-ik Les Brotteaux, előkelő villatelep. A külvárosok: Caluire-et-Cuire (9988 lak.) E-on és Ecully (2935 lak.), valamint Tassin-la-Demi-Lune (3479 lak.) Ny-on villatelepek, ellenben Villeurbanne (17 940 lak.) K-en, St. Fons (4060 lak.) DK-en és La Mulatiére (3377 lak.) valamint Oullins (8327 lak.) D-en iparos városrészek. L. a selyemipart tekintve földünk első városa, selyemkelméi világhirüek. A XIX. sz. elején még csak 4000 volt a szövőszékek száma; Jacquard találmánya óta azonban e szám gyorsan emelkedett. 1894. 85 000 volt a selyemszövőszék e városban és környékén, a munkások és munkásnők száma 210 000, a gyáraké 310, a selyemkereskedőké pedig 70. A gyártmányokat, a legkülönbözőbb selyemkelméket főképen É.-Amerikába, Angliába, Khinába, Japánba és Indiába exportálják. Az exportált áruk értéke körülbelül 400 millió frank. Egyéb iparágak: 12 nagy gépgyár, ékszerkészítés és aranyművesség (évenkint 8 millió frank), makaronikészítés (évenkint 12 millió frank értékben), papírgyártás (577 500 frank), vasipar 16 500 munkással, 15 kémiai gyár, 10 üveggyár 2000 munkással (6 millió frank értékü termeléssel), 6 gyertyagyár (10 millió frank), 12 szappangyár (3,5 millió frank), azonkivül kalap-, bőrgyártás stb. Az óriási iparostevékenység kifolyása az élénk kereskedelem, amit a sűrü közlekedő és olcsó vizi utak, végre Svájc és Olaszország közelléte fokoznak. A selyemmel és selyemárukkal való kereskedésen kivül igen fontos a bor-, pálinka-, pamut-, gyapju-, hús-, szén-, fa-, gyümölcs-, gabona-, liszt-, olaj-, szappan-, olasz kalap- és kémiai cikkekkel való kereskedés is. A nagy pénzintézetek, amelyek e kereskedést előmozdítják, a Crédit Lyonnais, a Société Generale, Comptoir d'Escompte de Paris, Hong-Kong and Shanghai Banking Corporation stb. A városban 9 pályaudvar van. L. nagyobbára széles és szabályos utcákból áll, aminők a Rue de la République, az 1200 m. hosszu és 22 m. széles Rue de L., a Rue de l'Hôtel de ville, az Avenue de Saxe et de Noailles, a Boulevard de la Croix-Rousse; nagy és szép tereinek száma összesen mintegy 100, rakodópartjainak pedig 26, amelyek közül a Rhône jobbpartján levők különösen hiresek. A Rhôneon 9 és a Saôneon 13 híd vezet át. A Place Bellecouron, Európa egyik legnagyobb és szép épületkekel körülfogott terén gesztenyefa-sorok, szökőkutak, virágtelepek vannak 2 pavillonnal, egy kioszkkal és 1825 óta XIV. Lajos lovasszobrával. Kiválóbb terek még a Place des Terreaux egy kúttal, hires az első francia forradalom idejében itt végrehajtott kivégzésekről, továbbá a Place Carnot egy respublica-szoborral, a Place Sathonay a szabadságszoborral és Jacquard-emlékkel, a Place Tolozan Suchet marsal bronzszobrával. A hidak közül a kiválóbbak: a Pont de Tilsitt, a Pont Lafayette, de la Guillotiére (282 m. hosszu, 8 ívvel), a Morand (241 m.) és du Midi. A számos templom közül a jelentékenyebbek: a St. Jean székesegyház, 1476. befejezett épület 4 toronnyal, pompás portáléval, Franciaország egyik legnagyobb harangjával, érdekes órával és számos festménnyel, amelyeket Fesch kardinális adott; a Notre Dame de Fourviére, amelyet 1872. kezdtek építeni, szines mráványdíszei gazdagok. A profán épületek kiválóbbjai: a városháza, Európa egyik legnagyobb ilynemü épülete (1646-56. Maupin építette, 1674. a tűzvész megrongálta, 1702. Mansart, 1868. Desjardins restaurálta) a városi levéltárral, a «Rhône» és «Saône» merész bronzcsoportjával, harangtoronnyal, homlokzatán IV. Henrik lovasszobrával; az 1891. befejezett prefektura; az 1883. restaurált szépművészetek palotája, eredetileg bencés-kolostor, művész-iskolával, a város leggazdagabb muzeumaival és 2 könyvtárral; a börze pompás két homlokzattal; az igazságügyi palota 24 korintusi oszlopból álló oszlopcsarnokkal és a nagy szinház (1827-1830. Soufflot építette). Tudományos és közművelődési intézmények, a négy állami fakultás 119 docenssel és 1800 hallgatóval; a kat. egyetem szintén 4 fakultással; a meteorologiai obszervatorium; a városi könyvtár 100 000 kötettel és 1600 kézirattal; az állatorvosi iskola; a siketnémák és vakok intézete; a szépművészetek, a mezőgazdasági, kereskedelmi és ipariskola (Ecole de la martiniére), azonkivül több közép- és számos népiskola; a muzeum 20 000 rézmetszettel és faragványokkal; kép- és régiséggyüjtemény; botanikus kert; etnologiai intézet; több tudományos társulat, mint az akadémia, kertészeti, földrajzi, orvosi stb. társaság. Jótékonysági intézet a nagyszerü Hôtel-Dieu, amelyet már a VI. sz.-ban Childebert alapított; az Hospice de la Charité stb. A nagyobb újságok: Le Salut public, L'express, Le Progrés és Le L. Républicain. Stratégiai fontosságánál fogva L. már régen erős vár volt. 1874 óta az előbbitől 8-12 km.-nyi távolságban újabb erődítményekkel vették körül és ezáltal Franciaország második legerősebb erősségévé alakították. A városban és város körül elhelyezett erődítmények száma 26.
L. már a gallusok idejébne fontos hely volt, a segusiani törzs területén állott és Lugdunum nevet viselt. Munatius Plancus 43 Kr. e. római gyarmatot telepített meg benne és a város a római uralom latt is nagy virágzásnak örvendett. Augustus több évig lakott benne, Claudius pedig sokat tett szépítésére. Nero császár korában L. leégett; a római korból máig is fenmaradtak 3 vizvezetéknek, 2 szinháznak stb. romjai. E város volt az Galliában, ahol a kereszténység először vert gyökeret. 534-től kezdve L. a frank és későbben az új burgundiai országok sorsában osztozkodott. Környékével együtt Lyonnais grófságot alkotta és II. Konrad alatt Arelat királysággal a német birodalomhoz került. 1173. a L.-i érsekek hatalma alá került. 1274. az érsekek meghódoltak a francia hatalomnak; 1363. pedig egész Lyonnaisvel együtt Franciaországgal egyesíttetett. Minden francia városnál többet szenvedett a nagy francia forradalomban. Bár a nép 1789. Pierre-en-Cise nevü erősséget lerombolta, a város mindamellett kevés lelkesedést tanusított a forradalom iránt és végre nyiltan ellene fordult, midőn 1793 május 29-én a jakobinus hatóságot elűzte. De már ugyanazon év augusztus havában megjelent falai előtt a konvent egy hadserege és okt. 10. L.-t megadásra kényszerítette. A bűnösöknek talált embereket százával lőtték agyon és a konvent a várost, amely a Commune affranchie nevet kapta, megsemmisítésre itélte és az itélet végrehajtását Collot d'Herbois, Fouché és Couthonra bizta. E rémférfiak mintegy 6000 embert ölettek le és 5 hónapon át a legszebb épületek lerombolásával foglalkoztak. Thermidor 9-ike sem mult el vérengzés nélkül. A konzulatus alatt az üldözések megszüntek, de a város csak lassan kezdett magához térni. Csakis 1815-től kezdve indult újabb fejlődésnek. A külföldi konkurrencián kivül az 1831., 1834. és 1849-iki fölkelések hátráltatták gyors fölvirágzását. Az 1831 nov. 21-iki fölkelést a selyemszövők (canuts) La Croix-Rousseban kezdették és Soult marsal dec. 3-án nyomta el, midőn 20 000 emberrel ostromolta a várost. 1834 április havában a köztársaságiak a munkásokkal szövetkezve támadták meg a kormányt és a katonaság csak 5 napi elkeseredett küzdelem után birta e fölkelést leverni. 1849 jun. 15. ismét kitört a népfölkelés, de csakhamar leveretett. 1872. és 1894. iparkiállításokat tartottak, ez utóbbinak tartama alatt 1894 jun. 24-én gyilkolták meg Carnot köztársasági elnököt.
l. Leoni drót.
selymen előállított szin. A selymet előbb bázikus knsavas vasoxiddal és sárga vérlúgsóval kékre festik, azután ugyancsak bazikus vasoxidszulfáttal, katechuval, timsóval vagy kénsavas aluminiummal pácolják és kékfával meg sárgafával kifestik.
Lyonban (Franciaország) két általános zsinat tartatott. Az első 1245. ment végbe. IV. Ince pápa hivta össze. Tárgyai voltak: a római birodalom szomoru állapota, a tatárüldözés, a keresztényeknek szorongattatása a Szentföldön és II. Frigyes ellenségeskedése az egyházzal. A másodikat 1274. hivta össze X. Gergely. Tárgyai valának: a kereszténység általános helyzete, a Szentföld szomoru helyzete és a görög szakadás. A Szentföld segélyezésére a főpapok felajánlották összes hat évi jövedelmük tizedét. A görögökkel az egyesülés ünnepélyesen létrejött. L. Görög keleti egyház.
(ejtsd: lionné), Franciaország egykori tartománya Lyon fővárossal Bourgogne, Dauphiné, Languedoc, Auvergne és Bourbonnais közt, 7810 km2 területtel. Részei voltak: L. propre, Franc-L., Beaujolais és Forez.
(ejtsd: lájensz), 1. Ödön lord, brit tengernagy és államférfiu, szül. White-Hayesben (Hampshire) 1790 nov. 21., megh. Arundel Castleben 1858 nov. 23. Már 11 éves korában lépett a tengerészetbe, és 1813. a Rinaldo-korvettnek parancsnoka lőn. 1828. mint naszád-parancsnok a görög tengeren cirkált és körülzárolta Navarino kikötőt, Ottó királynak trónra lépte után pedig Athénbe nevezték ki követnek. Mint ilyen az orosz és francia befolyást ellensúlyozta. 1849. stockholmi követté, 1850. pedig ellentengernagy lőn. A krimi háboru alkalmával részt vett Odessza ostromában, kikötött a cserkeszek partján és megszállotta Kalét máj. 9. Kiváló szolgálatokat tett a szövetségeseknek a csapatszállítás dolgában és Szebasztopol első ostroma alkalmával. Dundas visszahivatása után ő reá bizták a Fekete-tengeri angol hajóhad vezényletét. Elfoglalta Kercset (1855 máj. 24.) s része volt Szebasztopol támadásában (jun. 18.), mely alkalommal fia, L. Mowbray Ödön kapitány megsebesült (megh. Konstantinápolyban jun. 24.). 1856. a királyné admirállá s Christchurchi L. báró címmel peerré nevezte ki.
2. L. Rikárd Bickerton Pemell lord, az előbbinek fia, szül. Lymingtonben 1817 ápr. 26., megh. Párisban 1887 dec. 5. Tanulmányait Winchesterben és Oxfordban végezte, mire 1839. mint követségi titkárt Athénbe küldték. 1852. Drezdába, 1853. pedig Rómába a toscanai udvarhoz küldték követül. 1858 dec. havában New-Yorkba ment mint követ, ahol a polgárháboru idejében nagy szolgálatokat tett hazájának. 1865. Konstantinápolyba, 1867 nyarán pedig Párisba helyezték át nagykövet minőségben. Még ugyanabban az esztendőben a királyné grófi méltóságra emelte. Nemsokára rá L. meghalt, halálos ágyán a katolikus vallásra tért át. Gyermekei nem maradtak.
l. Lira és Lirai költészet.
Miklós, francia teologus, szül. Lyrában (Normandia), megh. Párisban 1340 okt. 23. A verneuili ferencrendiek szerzetébe lépett 1291., aztán Párisban tovább tanult, 1325. burgundiai rendfőnök, majd Párisban a teologia tanára lett. Művei közt legfontosabb a Szent Irás magyarázata: Postillae perpetuae in Vetus et Novum Testamentum (Róma 1471-72), melybne az irás értelmét a beszéd törvényei szerint igyekezett magyarázni. Miután felfogása és fejtegetései sokban egyeztek Luther tanaival, ezt a közmondást alkalmazták rájuk: Si Lyra non lyrasset, Lutherus non saltasset a. m. Ha Lyra a lantot nem pengette volna, Luther sem táncolt volna.