(ejtsd: lissz) v. Leye, 209 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Scheldének. Béthunetől 30 km.-nyire, Lisbourg mellett Franciaországban ered, Airenél hajózhatóvá lesz, határul szolgál Franciaország és Belgium közt és ezután Gandnál torkollik; a Deule és Mandel a fő mellékvizei. Csatornák kötik össze Brüggével, Ostendedal.
l. Lisza Gora.
latinosan Lysander, Spártának legjelentékenyebb hadvezére a peloponnezusi háboruban; az egyik hagyomány szerint a Heraklidák családjának gyermeke, mások szerint a megvetett sorsu heloták sarja. Kr. e. 407. rábizták a spártai hajóraj vezetését. Efezusból, melyet sztrategiai terveinek sarkpontjául választott, diplomáciai érintkezésbe lépett az ifjabb kyrosszal. Alkibiades távollétében Notionnál (407) érzékeny veszteséget okozott az ellenfélnek. 405 nyarán az Aigospotamos folyó torkolatánál csellel megrohanta az athéni hajórajt és a támadt zavarban megsemmisítette. Azután Athén ostromára indult. A várost teljesen elzárta és miután segély kivülről sehonnan sem érkezett, kiéheztetés folytán be is vette. A spártaiak bevonulása április havában történt. A győztes hadjárat után sokat járt külföldön, mert a spártai alkotmány által sokszorosan korlátoltnak érezte magát; mindazonáltal a távolból is bizonyos protektori szerepet játszott és kétséges ügyekben mindig érvényt tudott magának szerezni. Igy küldöttek az ő tanácsára a harminc zsarnoknak segítségére spártai helyőrséget, ugyancsak az ő véleményének súlya alatt követelték Ázsiában a bujdosó Alkibiades vesztét, kinek geniejétől még mindig remegtek. De L. felett is felhők támadtak. Gőgös önkénye annyira ragadta, hogy kiméletlenül pusztította és sarcolta az ázsiai szatrapiákat, ugy hogy végre is fel kellett vele szemben lépni. Hazája visszahivta, de azon határozott utógondolattal, hogy meg fogja alázni. Agis király halála után Agesilaos pártjára állott, az utóbbit hatalomra segítette, 395. kitört a háboru Tébe és Fokisz közt, az eforok tüstént elhatározták, hogy az alkalmat meg kell ragadni és Tébét megtámadni. Két sereget állítottak fel, melyeknek egyikét (a nyugatit) L.-ra, másikát (a délit) Pausaniasra bizták; a kettőnek külön-külön be kellett volna törnie Beociába, hogy aztán Haliartosznál egyesüljenek. A terv nem sikerült, Pausanias késett, L. nem várta be. Haliartosznál türelmetlenségében időnek előtte a tébeiekre támadott és elesett. Fokiszben temettk el Panopeus mellett; Spárta leghiresebb fia nem talált helyet Spárta földjében. Monográfiát Nitzsch irt róla (1847).
38 km. hosszu, 650-1950 m. széles és 455 m. mély öböl Norvégia partján; a Stavangerfjord folytatása. Közel 1000 m. magas sziklafalak zárják körül.
község Göteborg (ettől 73 km.-nyire) svéd tartományban, a Skager-Rak partján, (1892) 2413 lak., igen látogatott tengeri fürdőkkel.
attikai szónk, Kephalos fia, született Athénben Kr. e. 444 körül. A szirakuzai Tisiastól tanulta a retorikát; midőn a harminc zsarnok uralkodott Athénben, kénytelen volt Megarába menekülni, de Thrasybullal együtt sikerült elűzniök a zsarnokokat s ezóta L. állandóan Athénben telepedett meg, mint előjogokat élvező állampolgár. 33, többé-kevésbbé egész és hiteles beszéde maradt ránk, melyeknek különösen tisztaságuk, egyszerüségük és érvelésüknek átlátszó menete dicséretes. Legjobb kiadásuk: Scheibe (Lipcse 1874); Frohberger (u. o. 1866-1871); Gebauer és Thalheim (u. o. 1882-1892).
l. Korégosz-emlékek.
L. (növ., lizinka Diószegiéknél), a kankalinfélék füve, 65 fajjal (hazánkban 5) az északi földgömb mérsékelt vidékén, Afrika forró vidékén, Ausztráliában és Dél-Amerikában. A jószág valamennyi faját megeszi, a L. vulgaris L. (szt. Ilona asszonyfüve), és L. punctata L. közönségesebb kerti virág, az első officinális is volt, sárgára is lehet vele festeni. A L. nummularia L. (angyalrugtafű) népies neve ínnyujtó-fű, mert az elszakított szár edénynyalábja mint ín kihúzódik; l. Asterolinum.
Nagy Sándor legkiválóbb főtisztjeinek egyike, Kr. e. 361 táján szül. Pellában (Makedonia). Nagy Sándor halála után (323) Perdikkastól megkapta a helytartóságot Trákia és a szomszéd tartományok felett. 315-ig távol tudta magát tartani a diadochok viszálykodásaitól, de Antigonos annyira vitte dölyfét, hogy L. ellene Ptolemaioshoz és Seleukoshoz pártolt. Eleinte Demetrios, Antigonos fia győzött Lampsakos mellett, de az ipsosi győzelem (301) ismét L.-nak juttatta a hatalmat. Ennek következményekép aztán egész Elő-Ázsia L.-nak jutott. Kevesebb szerencsével és dicsőséggel járt az Alduna mellett lakó géták ellen folytatott háboru, melynek folyamában maga L. is rabságba esett és csak a géta király nemeslelküségének köszönhette szabadságát. Kiszabadulván, Demetrios Poliorketes ellen hármas szövetséget hozott létre Seleukosszal és Ptolemaiosszal, kiknek segítségével Demetriost makedoniából kiverte. De midőn fiát, Agathoklest, kivégeztette, leghűbb emberei is elpártoltak tőle. Seleukos ellen Korupedion mellett Frigiában elvesztette a csatát (281), sőt maga is elesett.
(gör.) a. m. gondűző, Dionysos mellékneve.