Lysippos

görög szobrász Szikionból, Nagy Sándor kortársa, ki annyira megkedvelte, hogy kizárólagos jogot adott neki saját alakjának ábrázolására. Eleinte ércöntő volt és lassankint önképzés útján fejlesztette ki tehetségét. Gondosan tanulmányozta az emberi testet és hasonlatosságot ideális szépséggel igyekezett egyesíteni. Igy alakult Herakles-tipusa (30 rőfös kolosszus Tarentumban, ülő Heraklesek), de még inkább Nagy Sándor szobrai (ifjan és férfikorban, állva és ülve, kocsin és lóháton). Nagy Sándoron kivül még sok más kiváló kortársról készített portrait-szobrokat (Hephaestion, Seleukos, Aesopus, nagyszámu győztese az olimpiai játékoknak). Alakjainak jellemző tulajdonai a kisebb fej és karcsubb tagok. Művei közül, melyeknek számát a műtörténet 1500-ra teszi, kiemelendők még: Zeus kolosszális szobra Tarentumban, a rodusi Napisten és négyes fogata, a kedvező pillanat (l. Kairos), de különösen a tisztítkozó atléta, melynek vatikáni másolata Apoxyomenos néven világhirü (l. Görög szobrászat melléklet, 19. ábra). Genreszerü szobrai közül még egy ittas fuvolásnő szobra említendő. Leocharesszel együtt is készített 2 hires csoportozatot: Nagy Sándort oroszlánvadászaton és a 25 granikoszi harcos hasonmásait, akik az első rohamnál elestek. L. Görög szobrászat.

Lysistratus

görög szobrász, szül. Sikyonban Kr. e. 330 körül. Lisippus öccse volt és Nagy Sándor korában működött. L. volt az első, aki nem szabadon faragta ki szobrait, hanem előbb élő arcokról viaszból mintázott magának modellt, s ez után készítette el művét.

Lytham

(ejtsd: lajthemm), város Lancaster (ettől 38 km.-nyire) angol grófságban, a Ribble torkolatánál, vasút mellett, (1891) 4656 lak., tengeri fürdővel.

Lythrum

L. (növ.), l. Füzény. - Lythraceae, l. Füzényfélék.

Lytta vesicatoria

(állat), l. Kőrisbogár.

Lyttelton

(ejtsd: littltn), város Új-Zélandon, 13 km.-nyire Christchurchtől (l. o.), amelynek kikötője.

Lyttelton

1. György lord, angol államférfiu, történetiró s költő, szül. Hagleyben (Worcester) 1709 jan. 17., megh. u. o. 1773 aug. 22. Tanulmányait Etonban és Oxfordban végezte. Az alsóházban az ellenzékhez szegődött s 1737. a walesi herceg titkára, 1744. a kincstár lordja, 1754. titkos tanácsos, 1755. pedig a kincstár kancellárja lőn. 1757. Frankley-L. lord név alatt peerré nevezték ki. Főműve a History of the life of Henry II. (London 1755-71, 5 kötet). Egyéb művei: Dialogues of the dead (u. o. 1760); History of England (új kiadás u. o. 1812); Poetical works. Irodalmi hagyatéka Miscellanies (u. o. 1776, 3 köt.) cím alatt jelent meg. V. ö. Memoirs and correspondence of Lord L. (u. o. 1845, 2 köt.). - Egyetlen fia Tamás, a második L. lord, született 1744. s 1779. hihetőleg mint öngyilkos végzé életét. E hirhedt pazarlónak s kicsapongó életü embernek tulajdonították némelyek alaptalanul a névtelenül megjelent hires «Juniusi leveleket» (l. o.). A neve alatt megjelent Letters of Thomas, Lord L. (London 1780-82, 3 köt.) c. mű sem eredt ő tőle. V. ö. Furst, Life of Thomas, Lord L. (u. o. 1876).

2. L. György Vilmos lord, az előbbinek unokája, szül. 1817 márc. 31., saját kezüleg oltá ki életét Londonban 1876 ápr. 19. Cambridgeben tanult. 1846. a gyarmatok államtitkára lett, 1861-63-ig pedig ama bizottság tagja volt, mely az angol népiskolák állapotát a parlament megbizásából megvizsgálta, mire 1869-74-ig mint az Endowed Schools Chief Commissioner-je működött. L. a felsőházban is élénken érdeklődött az anglikánus állam-egyház, ugyszintén a gyarmatosítás iránt. Ő szervezte és létesítette a Canterbury nevü teokratikus mintagyarmatot Új-Zéland szigeten, amiért annak fővárosát az ő tiszteletére Lytteltonnak nevezték el. Ő adta ki az Ephemera c. tudományos és szépirodalmi folyóiratot is (1864-72). V. ö. Gladstone, Brief memorials of Lord L. (London 1876).

Lytton

(ejtsd: littn), 1. Edvárd György, earle Bulwer, Knebworth bárója, lord, angol regényiró, Bulwer tábornok harmadik és legifjabb fia, szül. Londonban 1803 máj. 25., megh. Torquay melletti villájában 1873 jan. 18. Atyja elhalván, anyja nevelte őt többi testvéreivel együtt, s a gondos nevelés nyomai meg is látszanak L. életében. Cambridgeben, még mint tanuló, a szobrászatról irt költeményével díjat nyert, s a német nyelv és irodalom diplomáját szerezte meg. 1831. képviselővé választották s az alsóházban a Whig-minisztériumhoz csatlakozott, de nem sok befolásra tett szert, s az új választásoknál el is ejtették. 1838. a királyné koronázási ünnepélye alkalmából baronet rangot kapott. Költői és irói tehetsége már korán megnyilatkozott Ismael (1820), Weeds and wild flowers (1826) költeményeiben és Falkland (1827), Pelham (1828) stb. regényeiben. Ezen utóbbit a közönség nagy tetszéssel fogadta, s azóta L. egymásután irta romantikus és érdekfeszítő regnyeit. Nagyobb hatást a következőkkel ért el: The Disowned (London 1829); Paul Clifford (u. o. 1830); The last days of Pompeii (u. o. 1834); Rienzi, the last of the tribuns (magy. is, Gálszécsi Ödön ford. 1843-44); Ernest Maltravers (u. o. 1837); Night and morning (magyarul is: Éj és korány. Vajda Péter ford. 1843); Zanoni (u. o. 1842); The last of Barons (u. o. 1843); továbbá az angol életből és társadalomból vett szellemes rajzai: England and the English (u. o. 1833); The student (u. o. 1835) és filozofiai és történeti tanulmánya: Athens, its rise and fall (u. o. 1837). Mint drámairó először az általa szerkesztett New Monthly Magazine hasábjain közölt töredékeket Eugene Aram (l. Aram, II. köt. 4. old.) c. dramatizált regényéből. A többiek, mint The Duchesse de La Valliére (1836); The Lady of Lyons (1838); Richelieu (1838) stb. értek ugyan el némi szinpadi sikert, de valódi drámai értékük nincs. Schiller költeményeinek fordítása nagyon szabad és nem hű. Lucretia (London 1846) és Harold (u. o. 1848) c. regényeit a kritika erősen megtámadta, mire L. névtelenül adta ki The Caxtons c. humorisztikus regényét (u. o. 1850), melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. Ezen közben, anyja halála után (1843) óriás vagyon örököse lett és Bulwer-L. nevet vett föl. Mint politikus, 1852. határozottan a Tory-párthoz csatlakozott, s 1858. a konzervativ Derby-kabinetben gyarmatügyek államtitkára lett, s hivatalát a kabinet bukásáig (1859 jun.) megtartotta. De ezen idő alatt is tovább folytatta irodalmi munkásságát s ez időbe esik nagy művészettel megirt regénye: What will he do with it? (London 1858). A második Derby-minisztérium megalakulásakor (1866) L.-t, mint Knebworth báróját, kinevezték a Lordok háza tagjává, de fülbántalmai miatt, melyek következtében később hallását teljesen elvesztette, lassankint végleg visszavonult a politikai élettől. Életének utolsó éveiben irta: The lost Tales of Miletus (London 1866); Walpole (vígjáték, u. o. 1870); The odes and epodes of Horace (műfordítás, u. o. 1872); The coming race (magyarul is: A jövő nemzedéke, Fái J. Béla ford., Budapest 1879). Halála után irodalmi hagyatékából fia adta ki két legutolsó regényét: The Parisians (magyarul is, Fái J. B. ford., u. o. 1875) és Pausanias (magyarul is, Gyene Gusztáv ford., u. o. 1878). Mint regényiró L. különösen emelkedett, költői felfogása, mély életfilozofiája és finom lélektani elemzés által válik ki kortársai közül; képzelő tehetsége és föltaláló ereje sohasem hagyja cserben, de a jellemfestésben és előadásának valószinüségében nem éri utól az angol regény mestereit. Életrajzát megirta fia: Life of E. B. Lord L. (London 1883-84). V. ö. I. ten Brink, Lord E. Bulwer L. (Lejda 1882). - Neje Rosina Lady Bulwer (szül. 1802., megh. 1882.), 1827. lett L. neje, s kezdetben hirlapi cikkeket irt, később azonban, családi viszályoktól kényszerítve, melyek végleges válásra is vezettek, nagyobb művekbe fogott. Cleveley, or the man of honour (London 1839) c. regénye a benne foglalt személyeskedésekkel keltett föltünést, mig Miriam Sedley (u. o. 1849) sikerülten festi az angol társadalmi életet. Behind the scenes (u. o. 1854) és The world and his wife (u. o. 1858) ugyanezzel foglalkoznak. V. ö. Devey L., Life of Rosina, Lady L. (u. o. 1887). - L. egyetlen fia, Edvárd Róbert Bulwer, szül. 1831 nov. 8., megh. Párisban 1891 nov. 24. A diplomáciai pályára lépett 1849. s miután hosszabb ideig mint attaché és követségi titkár működött, 1874. Lissabonban nagykövet lett, 1876. pedig Disraeli kinevezte őt India alkirályává. Mint ilyen 1877. jan. 1. Viktoria angol királynőt India császárnéjává kiáltotta ki, s 1878-79. az afghán háborut idézte elő. Miután, kevéssel Beaconsfield bukása előtt, earllé nevezték ki, lemondott e méltóságáról, és Angliába visszatérve, gyakran részt vett a Lordok házának vitáiban, de mindig mint tulzó konzervativ politikus. 1887. párisi nagykövetté nevezték ki. Mint iró, Owen Meredith álnév alatt lépett a nyilvánosság elé; Clytemnestra, the Earl's return and other poems (London 1855) c. kötetén meglátszik Tennyson és Browning hatása; The wanderer, a collection of poems in many lands (u. o. 1859) mély gondolatokkal van telve és remek verselése miatt becses. The ring of Amasis (u. o. 1863) c. regényében atyjának misztikus iránya dominál. Valódi neve alatt adta ki: Chronicles and characters (u. o. 1867) történelmi költeményeit; orval, or the fool of time (u. o. 1869) lengyel eredeti után készült drámáját, és Glenaveril, or the metamorphoses (u. o. 1885) c. eposzát, melyben Byron Don Juanját utánozta.

2. L. Henrik, earle Bulwer, lord Dalling, angol diplomata és iró, szül. 1801 febr. 13., megh. Nápolyban 1872 máj. 23. (Atyja, B. Vilmos, tábornok volt, Edward bátyját pedig a királyné lorddá tette.) 1829 óta a berlini, brüsszeli és haagi angol követségek attachéja volt; 1830. belépett a parlamentbe, 1835. brüsszeli, 1837. pedig konstantinápolyi követségi titkár lett. 1844-48. teljes hatalmu miniszterként működött Spanyolországban. 1848. azonban Narvaez miniszter Bulwert Madrid elhagyására kényszerítette, mert Bulwer beavatkozásait megsokalta s mert Bulwer (állítólag) a köztársasági pártot támogatta és felkelésre izgatta volt. Az alsóház helyesléssel fogadta Bulwer magatartását, a király lovaggá tette s később a spanyol kabinet is beismerte, hogy a dolgot elhamarkodta. 1848 aug. havában Bulwer titkos megbizásban járt Párisban, 1849. pedig mint washingtoni követ és teljes hatalmu miniszter megkötötte az u. n. Clayton-Bulwer-féle szerződést. 1852-55. Toscanában volt követ, 1857-66. pedig Konstantinápolyban, ahol Abd-ul-Azziz trónra lépte után nagy befolyásra tett szert. 1871 márc. Viktoria királyné Dalling lordjává Bulwer earlejévé s egyúttal peernek nevezte ki. Mint iró is tekintélyes nevet vívott ki. Művei: France social, literary, political (London 1833, 2 köt.); The monarchy of the middle classes (1834, 2 köt.); Historical characters (5. kiad. London 1875). Hozzáfogott Palmerston életrajzához is, de e munka csak 1846-ig ér. Ashley fejezte azt be Bulwer halála után (3 köt., 3. kiad.). V. ö. Stephen, Dict. of Engl. Biogr. (VII.).

Lytva vára

l. Csábrág vára.

 

 

 

Ly, ly

ly, a magyar ábécének 18-ik betüje, mely az l-ből ugy van szerkesztve, mint az n-ből ny, a t-ből ty.

Ly, ínyhangu (v. jésített) mássalhangzó (l. Hangok). Ma jóformán csak a palócok ejtik eredeti tisztaságában. A legtöbb nyelvjárás j-t mond helyette: juk, gója stb. A dunántuli nyelvjárások jobbára l-nek ejtik: góla, Mihál stb.


Kezdőlap

˙