község, l. Mád.
l. Vulkántölcsér.
Bonifác (keresztnevén János), szt. benedekrendi szerzetes, tanár és történettudós, szül. Devecseren (Veszprém) 1788., meghalt Balaton-Füreden 1855.. 1822-től 1821-ig M. mint gimnáziumi tanár működött Nagyszombatban, Pannonhalmán, Pozsonyban és Győrött, s egy ideig Bécsben a Somogyi grófi családnál nevelői állást töltött be, ami nagyobb utazásokra adott neki alkalmat. Egy évig igazgatója is volt a győri főgimnáziumnak, amely állásától azonban, részint mert a németesítésnek nem volt barátja, s másrészt mivel a hivatalos teendői tulajdonképeni tudományos munkásságában akadályozták, csakhamar megvált. Szorosabban tudományos és felsőbb tanári pályáját 1821. a győri királyi akadémián mint az egyetemes és a magyar történelem tanára kezdte meg és folytatta 1850-ig. Ezen állásában vált a vasszorgalmu, nagy tudományu és tanszakait a legszélesb alapokon művelő tanár a főiskolának kiváló díszévé, akitől sok jelese a hazának nyerte ez időben későbbi tudományos, irodalmi és közpályai szereplésére az alapot. Irodalmi munkássága, az akkori időben fennforgott kedvezőtlenebb viszonyoknál fogva szűkebb körre szorítkozott; előadásainak némely jelentékenyebb részei kéziratok alakjában kerültek forgalomba; eredetileg latin nyelven szerkesztett volt Egyetemes történelem címü, több kötetre tervezett s jórészt forrástanulmányokra alapított kézikönyvét magyarul 1853-54. kezdte nyomtatásban közzétenni, azonban a két első (terjedelmes) köteten kivül a nagybecsü munkának további részei M. halála miatt nem láttak napvilágot. Tanári működésének elismeréseként (1851) nyugalomba léptekor a fejedelem az arany koronás érdemkereszttel tüntette ki. Gazdag historiai, főleg világtörténelmi művekben bővelkedő könyvtára a pannonhalmi nagy könyvtárba helyeztetett, illetve olvasztatott be. V. ö. Ferenczy-Danielik, Magyar Irók (I. köt. 1856) és Scriptores Ordinis S. Benedicti (Bécs 1881).
Abú-l- Alá, al- arab költő, szül. a Háma melletti Ma 'arra helységben (Sziria) 973., megh. 1057. Már kora ifjuságában tünt fel költeményeivel. Mint költő eleinte Mutanabbi nyomdokaiba lépett; e korszakából való Szakt al-zand címü divánja (megjelent Bulákban 1286., Kairóban 1304 hidsra, Beirutban 1884). Később epigrammszerü filozofiai költeményeket irt, melyekben szabadelvü kortársai vakhitével és alakoskodó vallásgyakorlatával ellenzésben álló világnézetét és erkölcstanát juttatta éles kifejezésre. Társadalmi felfogását az aszketizmus sötét pesszimizmusa árnyalja be; ideálja a nőtlen állapot. E költemények, melyeket a Luzúm má lá jalzam c. alatt gyüjtötte össze, Bombayban (1303 hidsra) és Kairoban (1306 hidsra) jelentek meg. Legjobb ismertetésüket Kremer Alfréd több rendbeli dolgozatában nyujtotta; legutóbb: Über die philosophischen Gedichte des Abú-l- Alá al-M., eine kulturgeschichtliche Studie (Bécs 1888). V. ö. Rieu, De M. vita et carminibus (Bonn 1843).
(héb.), a zsidók esti imájánakneve.
folyó és francia département, l. Meuse.
Frigyes Bernát Keresztély, német jogtudós, szül. Wismarban 1823 szept. 24. Jenában és Berlinben tanult; 1849. Rostockban ügyvédi irodát nyitott, s ugyanakkor a Norddeutsche Korrespondent c. konzervativ irányu lapot indította meg. Miután 1851. katolikus lett, 1855. kinevezték a római jog rendkivüli tanárának a pesti egyetemre, honnan még azon évben Innsbruckba, 1860. Grazba, 1871. Bécsbe helyezték át, ahol 1881. a birodalmi törvényszék, 1885. az osztrák urakháza örökös tagja lett. Munkái: Der Primat des Bischofs von Rom (Bonn 1853); Geschichte der Quellen u. der Litteratur des kanonischen Rechts (Graz 1870); főmunkája: Neu Kapitel über freie Kirche u. Gewissensfreiheit (u. o. 1876); Concilla aevi merovingici (Hannover 1893).
(Maeseyck), város Limburg belga tartományban, 36 km.-nyire Hasselttől, a Maas balpartján vasút mellett, (1890) 4347 lak., csipkekészítéssel, vászonfestőkkel és fehérítőkkel, bőr- és téglagyártással; az Eyck testvérek, hollandi festők emlékszobrával.
(Maasluis), község D.-Hollandia németalföldi tartományban, 18 km.-nyire Rotterdamtól, a Maas-torkolat legészakibb ága és vasút mellett, 1892) 7122 lak., jelentékeny heringhalászattal.
(Mastricht), Limburg holland tartomány fővárosa, a Maas és Geer összefolyásánál, a Zuid-Williamsvaart-csatorna mellett, (1892) 32 676 lak., üveg-, faience-, papir-, szivar-, hangszer- és sörgyártással, szeszfinomítókkal; élénk kereskedéssel (csak a vizi úton több mint 1 millió t. forgalommal); nyilvános könyvtárral. A széles és egyenes utcákból álló város kiválóbb épületei: a városháza (1652-83), a Szervác-templom, amelynek alapítása Nagy Károly idejébe esik, az arzenál és a szinház. A Maas menti ültetvények igen szépek. A Vrijthof nevü téren végezték ki 1485. de la Marck Vilmost. Wijk nevü külvárosába 160 m. hosszu kőhíd vezet át. 11/2 km.-nyire a Szt. Péter-hegyben nagy kőbányák vannak összesen 25 km. hosszu földalatti folyosókkal. A rómaiak korában Trajectum ad Mosam néven itt katonai állomás volt. AIV. sz.-ban mármint várost említik. 1579. FarneseSándor, 1632. Frigyes Henrik herceg, 1673. XIV. Lajos, 1748. ismét a franciák foglalták el. 1793. a franciák sikertelenül bombázták, de 1794. bevették. 1795. Franciaországhoz csatolták és Meuse-Inferieure département székhelyévé tették.