(héb.), a zsidóknak Peszách ünnepén 8 napon át használt kovásztalan kenyere.
(ejtsd: mekferr'a), angol zenész-testvérek neve. 1. M. György Sándor, szül. Londonban 1813 márc. 2., megh. u. o. 1887. okt 31. A királyi zeneakadémiának 1829. növendéke lett s már 1834. tanára, majd 1875. igazgatója s egyszersmind tiszteletbeli tanár (Benret utóda) 1875. a cambridgei egyetemen s a zene baccalaureusa. Irt 9 operát (Don Quijote, Robin Hood), 4 oratoriumot (Feltámadás, Dávid király), 5 kántátét, zsoltárokat, szimfóniát, szinházi megnyitókat (Hamlet, Romeo és Julia, Velencei kalmár, Don Carlos), kamarazeneműveket. Kisebb összhangtani műveket irt, cikkeket a Musical World címü szaklapban, a zeneműveket elemző hangversenyműsorokat. - Neje M. Amália, alténekesnő, elismert jó szövegfordító (Bruch: Schiller Harangja). - 2. M. Walter Cecil, szül. Londonban 1826 aug. 28. Szintén a királyi zeneakadémia tanítványa és azonnal (1846) tanára, 1868. a filharmoniai társaság igazgatója, 1873. az akadémiai hangversenyek karnagya, egyházi és kamarazeneműveket szerzett, megnyitókat (Hero és Leander, Téli rege).
állatnevek után a. u. Macgillivrey Vilmos skót zoologus (szül. 1796. megh. 1852.) nevének rövidítése. Főmunkája: A history of British birds (London 1852).
Ernő, osztrák fizikus, szül.Turasban (Morvaország) 1838 febr. 18-án. 1861-ben a bécsi egyetemen a fizika magántanára, 1864. a grazi egyetemen a matematika rendes tanára, 1867. a prágaina fizika rendes tanára lett. 1895. a bécsi egyetemre nevezték ki. Nevezetes művei: Kompendium der Physik für Mediziner (Bécs 1863); Einleitung in die Helmholtz'sche Musiktheorie (Graz 1866); Die Geschichte und die Wurzel des Satzes der Erhaltung der Arbeit (Prága 1872); Optisch-akustische Versuche (u. o. 1873); Grundliniender Lehre von den Bewegungs-Empfindungen (Lipcse 1875); Die Mechanik in ihrer Entwickelung (u. o. 1883).
Kaup., kihalt nagy ragadozó állat, amely a macskafélékhez (Felidae) tartozott. A fején kis ormánya volt, különben egyéb sajátságait illetőleg, egyezett a macskafélékkel. Már az eocen-korban élt Olasz-, Francia- és Németország területén; a miocen-korban Eurüpán kivül már Amerikában is el volt terjedve, a diluviumi korszakban pedig már kihalt.
(gör., a. m. késsel vágó, sebész), Asklepios és Epione fia, Podaleirios testvére, akivel együtt nemcsak 30 hajót vezetett Trója falaialá, hanem egyszersmind az ott összegyült görögöknek orvosaiként szerepelnek.
Vilmos, l. Guillaume de Machault.
county Illinois észak-amerikai államban, 1700 km2 területtel, 24 900 lak., Woodstock székhellyel.
(állat), l. Bajnoklibuc.
(ejtsd: makiavelli) Miklós, olasz államférfiu és történetiró, szül. Firenzében 1469 május 3., megh. u. o. 1527 jun. 22. Ifjusága éveiről alig tudunk valamit. Valószinü, hogy már a kilencvenes évek elején irogatott s igy jogcímet szerzett arra, hogy polgártársai 1498. megválasszák a tizek tanácsa titkárának és az ugynevezett második kancellária fejének. A republikánus és demokrata párt ez időtől fogva tizennégy évig tartotta kezében az állam gyeplőit, s ez alatt M.-nek a lehető legfontosabb szerep jutott hazája kül- és hadügyei intézésében. Majd minden évben rábiztak egy-egy diplomáciai küldetést, néha többet is, ugy hogy hivataloskodása idejében huszonháromszor képviselte a várost idegen fejedelmek szine előtt. E mellett ő szerkesztette a legfontosabb állami okiratokat, a főtanácsok jegyzőkönyveit, a külföldi hatalmasságokkal kötött szerződéseket.E küldetései alatt az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy az olasz államok nem fogják megóvhatni szabadságukat mindaddig, míg területüket csupán zsoldos csapatok fogják megvédelmezni. Átértette és kimondta, hogy a bérenc hadsereg helyébe nemzeti honvédelmet kell tenni. S ekkor egész M. leghiresebb munkája az Il Principe (1513), Medici Péter fiának, Lőrincnek ajánlotta, kinek számára X. Leo pápa egy új signoriát akart megalapítani. Ebből az ötletből fejti ki neki, mely módokon juthat valaki a hatalom birtokába, miképen szilárdíthatja, miképen fejlesztheti uralmát. A tanácsok, melyeket M. fejedelmének osztogat, kétségkivül erkölcstelenek. A cinquecento e tekintetben bizonyos «moral insanity»-ban szenvedett. A diplomáciai kódex egyik legfontosabb tana volt: csalni és orgyilkossággal dolgozni. Ezt látta M. mindenütt, ezt a gyakorlatot foglalta elméletbe. Ez elmélet, melyet Janin a «politikai eszközök iránt való közömbösség tanának» nevez, tette M. nevét nemcsak hiressé, hanem sokáig és sokak előtt hirhedtté is; ennek révén mentát a nagy iró neve a közbeszédbe, mely a machiavellizmus szót ma is csak megbélyegző értelemben használja. A Principe tanait kiegészíti a Discorsi sopra la prima Deca di Tito Livio (Értekezések Titus Livius tiz könyvéről). A Principe-t és a Discorsi-t kiegészíti az Arte della Guerra vaskos kötete. A két előbbi munkában is, de főkép a Discorsi-ban sokat szól M. a «háboru mesterségé»-ről, főkép a nemzeti önvédelem szükségét fejtegetve. Amit e műveiben vagy csak vázolt, vagy rendszertelenül vetett oda, azt alaposantárgyalja az Arte della Guerra hét könyvében. Már korábban, hivataloskodásának tartama alatt is talált időt némely kisebb politikai munka megirására. Ma politikai röpiratoknak hinók e műveket, melyek legnagyobb részt egy-egy aktuális napi kérdésről mondtak véleményt.Ilyen a Discorso sopra le cose di Pisa (értekezés a pisai dolgokról, 1499); a Del modo di trattare i popoli pella Val di Chianaribellati (Hogyan kell bánni a fellázadt val di chianai lakossággal, 1502). Egy-két követi jelentése is bátran ide iktatható, irodalmi művei sorába. Ilyen a Rapporto delle Cose della Magna (Jelentés a németországi dolgokról, 1508); a Ritratti delle cose della Francia (Képek a franciaországi dolgokról, 1510). A Csare Borgia mellett töltött hetekről is bőven adott számot, leirva, miként ölte meg a zsarnok Vitellozzót és társait. Ilyen kisebb politikai művei vannak munkássága második korszakából is; köztük a legérdekesebb az 1520. irt Vita di Castruccio Castracani, egy luccai zsarnok eszményesített életrajza, melyben szintén egyik eleven példáját kivánta bemutatni Principe-jének. M. mint belletrista is igen előkelő helyet foglal el az olasz irodalomban. Mandragora c. vigjátéka a század Plautus-utánzó darabjai közül magasan kiemelkedik, mesteri képet adva a korabeli Róma megromlott erkölcseinek. Másik vigjátéka a Clizia, Plautus Casina-jának átdolgozása. Irt M. egy Belfagor c. novellát, néhány olasz verset, számos levelet és egy Dialogo-t az olasz nyelvről is. M. munkáinak számos kiadásai közül legteljesebb az 1813-iki firenzei. A róla szóló munkák közül legkiválóbbak: Villari P., N. M. e i suoi tempi (Firenze 1877-1882) és Tommasini O., Le vita e gli scritti di N. T. (Torino 1882). Magyarul megjelent a Fejedelem (ford. Perlaky Sándor, Pest 1848) és az Értekezések Titus Livius első tiz könyvéről (ford. Pados János, u. o. 1862).