(növ., gyökönkefélék, valerianafélék, Valerianaceae), kétszikü növénycsalád a csoportosviráguak rendjében. Egy- v. többnyári füvek vagy félcserjék, levelök átellenes, egyszerü v. szárnyasan szabdalt, pálhátlan. A virág rendesen pároséltü, de elsatnyulás következtében gyakran kétlaki és álernyős. A kehely tökéletlen fogacska v. fészkesek módjára 10-sugaru bóbita. A csöves-tölcséres párta, 3, 4 v. 5 metszete olykor kissé szabálytalan. 1-4 himjök a szirom belsejéhez nő. A magrejtő háromrekeszü, de csak egyik rekesze magvazó, egy pete csüng benne; termése egymagu szem, magfehérje nincs. Több mint 300 faja leginkább Európa közép tájain meg a mediterrán vidéken terem.
l. Idézőjel.
a beépített házakon a tűzfalaknak lépcsőzetesen befejezett felső végződése, amely a tető felülete fölött kinyulik és a tető hajlását követve emelkedik. A téglák lépcsőzetes és nem egy ferde síkban való elhelyezése azért célszerü, mert ezáltal a megfaragásukat, amely az időjárásnak nagyon is kitett helyen nem ajánlatos és különben is fölösleges munkával jár, kikerülik.
(növ.), l. Gyöngymenta.
facsipa, cseresznye-mézga (növ.), a cseresznyefa v. más gyümölcsfa héjának repedésein kifolyó sárgás, átlátszó, szívós nyulékony anyag, mely a növénysejtek falainak elmézgásodásából keletkezik. Vizben oldható; l. Mézga. patikabeli M. Beythe munkájában a. m. áloé (l. o.).
(Máska), kisközség Szolnok-Doboka vmegye magyar-láposi j.-ban, (1891) 682 oláh lakossal; gazdag sziderit-barnavas- és magnetit-bányái vannak.
széles metélt tészta, levesbe főzve vagy sűrüre főzött reszelt tészta zsírral.
-család (tinkovai). Első ismert őse Struza, aki Nagy Lajos király uralkodása idejében, 1360 körül a karánsebesi kenéz tisztségét viselte. A családnak, mely 1411 óta a temesi bánságban levő Macskás pataktól (s nem valamely erdélyi falutól) vett M. nevet használja és a XVI. sz.-ban Erdélybe, Hunyad vmegyébe költözött, kiválóbb tagjai: M. Román és Mihály 1428. kitüntek Galambóc várának ostrománál. M. Péter 1495-1502. szörényi bán. M. Mihály 1610 körül Fogaras várának kapitánya. M. Boldizsár 1680. Belső-Szolnok vmegye főispánja; több ízben volt követ a török szultánnál; 1688. a császári hadak fővezére. 1691. vezénylete alatt harcol a Thököly ellen küzdő seregek egy töredéke. 1698. királyi hivatalos az erdélyi országgyülésen. M. János 1693. Hunyad vmegyének főispánja. M. Péter 1830 körül országos főpolgármester. M. Pál kolozsvármegyei főispán. M. Lajos, Udvarhelyszék főkirálybirája.
(ásv.), sárgás, zöldes v. barnás szinü vaskos quarcféle, igen finom, egymással egyközösen elrendezett azbeszt szálakkal. Hosszukás, gömbölyüre csiszolva, sajátságos selymes csillogása a macska szemének csillogására emlékeztet, ezért a név. Kedvelt drágakő, tűbe, gyűrübe foglalják. Kelet-Indiából (Malabar) kerülnek a legszebbek, ezek kékesfehéren csillognak. Cejlon szigetéről is szépeket hoznak, de ezek inkább zöldesszürkék. Keleten amuletnek hordják, és azt tartják róla, hogy tulajdonosa meggazdagodik. Csillogó quarc is a neve. A krizoberillt is nevezik M.-nek, de rendesen az igazi jelzővel ellátva.
az a betegség, amikor a szem belsejéből sárgás fény tükrözik. Leginkább kis gyermekeken tapasztalják, akiknek szemében veszedelmes daganat (glioma) vagy érhártyagyuladás fejlődik. Teljes vakságot jelent.