(mycetoma), Indiában előforduló betegség; az illető végtag illetve láb megdagad, formátlanná, mintegy elefántszerüvé lesz, de nem az által, hogy benne a kötőszövet óriásilag tulteng, mint az elefántiazisnál, hanem hogy a köztakaróban számos göcs, csomó képződik, amelyek ellágyulnak, tályogokká, végre genyes sipolymenetekké alakulnak és nyomásra halikraszerü szürkés vagy feketés csapokat, szemcséket ürítenek. Carter (1874) a betegséget fonalas gombafajból (Chyonyphe Carteri) származtatta, melyről az újabb vizsgálatok kiderítették, hogy az a sugárgombával rokon (Vincent, Streptothrix Madurae) vagy vele azonos (Kanthack) polimorf hasadó gomba vagyis bakteriumnál nem egyéb. Boyce szerint az élősdinek két alfaja van: egyik festetlen, a másik fekete festeny szemcséktőláthatott villásan osztódó fonalakból áll, ami a csomókból kinyomható csapoknak szürkés vagy fekete szinárnyalatát megmagyarázza.
tó a porosz stettini kerületben, Stargardtól Ny-ra, a rajta keresztül folyó Plöne (l. o.) mély völgyében; hossza 12, szélessége 3 km., területe 34 km2.
János Miklós, dán nyelvész és államférfiu, szül. Svanikében (Bornholm) 1804 aug. 7., megh. Kopenhágában 1886 szept. 13. Kopenhágában tanult, ahol 1826. magántanár, 1828. lektor és 1829. a latin nyelv és irodalom tanára lett. 1848 okt. beválasztották a dán képviselőházba, nov.-tól 1851 dec.-ig közoktatásügyi miniszter volt, aztán pedig tanfelügyelő. Később a kopenhágai egyetemen aklasszika filologia tanára lett, mely állásáról 1879., miután meg is vakult, lemondott.Ciceróról irt bevezető tanulmnyait e renekiró egyes műveinek kritikaikiadása követte: De finibus bonorum et malorum (Kopenhága 1876); Cato major és Laelius (u. o. 1835). Majd kiadta: Emendationes Livinae (u. o. 1877); Opuscula academica (u. o. 1887(;Adversaria critica ad scriptores graecos et latinos (u. o. 1871-1873 és 1884). Latin és görög nyelvtanában (u. o. 1841 és 1846) új álláspontot foglal el és sok vitás kérdést megvilágosít. Németül is kiadta: Kleine philol. Schriften (Lipcse 1875) és Die Verfassung u. Verwaltung des röm. Staates (u. o. 1881-82). Szülővárosa 1874. bronz mellszobrot emelt M. emlékének.
János, pedagógus, szül. S.-A.-Újhelyt 1839. A tanítóképző intézetet Szatmárt végezte, később a középiskolai tanárságra is képesíttetett. Miniszteri segéllyel meglátogatta a német tanítóképzőket s hazajövén, a máramarosi, majd a dévai tanítóképző igazgatójává nevezték ki. 1875. a fehértemplomi gimnáziumhoz helyezték át, 1879. pedig nyugdíjazták. Sokszor irt a pedagogiai szaklapokba, ezenkivül több kézi- és vezérkönyvet is adott ki.
(gör. Maiandrosz), folyó Frigiában, sok kanyarulatánál fogva az ókorban közmondásossá vált. Átvitt értelemben derékszögben tört vonalas ékítmény.
l. Virágállatok.
Gaius Cilnius, római lovag, főrangu etruszk törzsök sarjadéka volt és Horatius, Vergilius és Propertius költőket pártfogolta. M. sohasem viselt magas állami méltóságokat, de Agrippával együtt Augustus legbizalmasabb és legbefolyásosabb barátja volt. Ismételten teljesített nehéz és nagy felelősségü diplomáciai küldetéseket; helyettesítette Augustust, mialatt ez Rómától távol volt (Kr. e. 36., 31. és 26.), továbbá nagy része volt az Augustus-féle alkotmány megalkotásában. A polgárháboru befejezése után minden közhivataltól visszavonulva élt az Esquilin halmon álló gyönyörü palotájában, melyet díszes kertek vettek körül. Itt gyüjtötte maga köré korának legkiválóbb költőit, kiket minden módon támogatott. K. e. 8. halt meg. Neve közmondásossá vált, s a tudományok, művészetek és az irodalom bőkezű pártfogóit ma is mecenás-nak hivják.
(Maacha), kiegészítve Beth M., az ószövetségben egy aram törzs és tartomány neve. A tartomány határai voltak K-re a Jordán, D-re Hermon, Ny-ra Bazán és É-ra Gezur. Igy hát északi része volt a mai Dsolannak (l. o.).
(lat.) az Azovi-tinger (l. o.) neve az ókorban.
Miksa, német agrikultur kémikus, szül Kalbeban 1842 okt. 25. 1861-64-ig a Greifswaldi egyetemet látogatta s 1866. asszisztens lett Braunschweigbab, de már 1867 a göttingai egyetemmel kapcsolatos weendei gazd. vegykisérleti állomáson volt mint asszisztens, honnan 1871 őszén Halléba hívták meg a Versuchsstation d. landw. Centralvereines f. Provinz Sachsen vezetőjének, s itt egyúttaal az egyetemen tartott agrikulturkémiai előadásokat. M. jelenleg is a hallei egyetemen és kísérleti állomáson működik s felette nagy irodalmi és tudományos tevékenységet fejt ki. Főműve Handbucs der Spriritusfabrikation (Berlin 1894, 6. kiad.). További munkái Das Flussäure-Verfahren in der Spiritusfabrikation (u. o. 1891); Wesen nd Verwerthung der getrockneten Diffusions-Rückstände (u. o. 1891); Über Gründüngung als Mittel zur Stickstoffbereicherung der Felder (1887); Die Kalidüngung (1892) stb.