(Monfia), 50 km. hosszú és 12-13 km. széles, Német-Kelet-Afrikához tartozó sziget a Lufidsi torkolatával szemben. Földje termékeny.
és Camorra. Bűnszövetségek, amaz Sziciliában, emez Nápolyban, bámulatos szervezettel, mely ellen a kormányoknak minden törekvései eredményteleneknek bizonyultak. A Camorrában több fokozat van. A legalsó fokozat a picciotto (kicsika) v. tanurro v. razzo (ragazzo a. m. fiu), a kiből picciotto di sparro lesz, ha a szekta paracsára megöl v. súlyosan megsebesít, s ez által bátorságának jelét adta. Ha áldozatát elhibázta, a szövetségnek kijelölt tagjával késespárbajt (tirata) kell vívnia. A noviciatus több évig tart, mely idő alatt a jelölt (picciotto) valóságos szolgája főnökének, akinek parancsait végrehajtani köteles, míg valamely súlyos bűntett elkövetése, v. tanúsított buzgalma jutalmazásául főnöke ajánlatára camorristává megválasztják. A megválasztott késespárbajt vív, s keresztbe tett két tőrre esküszik, hogy társaihoz hű marad, ellensége lesz a hatóságoknak, a rendőrséggel összeköttetésbe nem lép, a tolvajokat el nem árulja, ellenkezőleg szeretni fogja, mert életüket veszélynek teszik ki. A cammoristák is két fokra oszolnak, s magok között főnököket választanak, kinek neve mester (maestro, masto, si), kinek legfontosabb teendje a zsákmánynak (camorra, barattolo, sala) hetenkinti szétosztása. A zsákmány legnagyobb részét zsarolás útján szerzik; régebben legfőbb jövedelmi forrásuk egyike a rabok voltak, mert a Camorra a fegyintézetekbeen is nagyon el volt terjedve, sőt valóságos uralmat gyakorolt. Minden rab a fegyintézetbe lépéskor bizonyos összeget %%a szent szűznek olaja%% (olio per le madonna) címen tartozott fizetni, s ételét, annál inkább valami kedvezményt, készpénzen kellett megváltania. Nagy jövedelmi forrást képzett a fegyintézetekben is űzött játék. Árulás engedetlenség a főnök parancsai iránt halálbüntetést von maga után. Az itélet végrehajtóját sorshúzás határozza meg.
A M., melynek tagjait azelőtt bonachi, sparaglioni, spadainoli-nak, újabban madiosi-nak nevezik, a Camorrának faja. Némelyek szerint eredetét a Compagnie d'armi képezték, melyeket századunk elején maga a kormány az elharapódzott rablóbandák megfékezésére szervezett, s melyeket miután magok is a bűntett útjára tértek, Garibaldi 1860. feloszlatott. A M. hatalmasabb a Camorránál is, mert a magasabb társadalmi osztályokban is számlál tagokat. A rabokon űzött csekélyebb zsarolásokkal, mint nem eléggé jövedelmezőkkel felhagyott, de ennél sokkal nagyobb jövedelmi forrásai vannak a bérgyilkosságokban, a csempészetben, a titkos lutriban és a nem mindeig megvetett rablások, zsarolások és lopásokban. Háromféle tagjai vannak, jelesül a főnökök (bravi), a köznépből vett késelők (acoltellatori) és a bűntető hatalommal már összeütközésbe jött tolvaok. Az őket kötelező és szigorúan megtartott törvénynek (omertá) fő tételei: a bűntettek feljentésének föltétlen tilalma; a hamis tanúzás kötelme a vádlottak érdekében; a gazdagoknak védelme kellő jutalom mellett; a hatósági közegeknek minden lehető alkalommal megtámadása, amiért a tagok állandóan fel vannak fegyverkezve; párbajozás, orozva támadás; a legcsekélyebb sértésért feltétlen bosszúállás stb. A vétkes becstelen (inframe), ami halálos ítélettel egyértelmű. A halálos itéletet néha maga az elitélt tartozik önmagán végrehajtani, s mint mondják engedetlenség esete a legritkábban fordul elő. Habár tény, hogy a szövetségeseknek elterjedését azoknak - régebben - politkai célokra történt felhasználása nagyon előmozdította, kétségtelen tény az is, hogy az egységes Olaszország kormányai buzgó törekvései s erélyes intézkedéseinek a szövetségesek kiirtása nagy mértékben sikerült.
l. Mafia.
v. Maviti és Maszitu is, a zulukafferek egyik törzse, mely a huszas évek derekán a Zambezi és Rovuma folyókon átkelve, a Nyassza-tó K-i részén Ruaháig lakó népeknek meghódolt. A M. törzs a bantu négerektől világosabb, kávébarna arcbőre és finomabb arcvonásai által különbözik; tetovírozzák magukat. Fegyvereik: hajító lándsák, horgos dárdák, buzogányok és nagy ovál ökörbőrpajzsok. Ruházatuk ágyékaik körül övezett majombőr, vagy fakéregkötényféléből áll; a nők sárgaréz karpereceket is hordanak. A harcban gazdag tollkoszorút viselnek fejükön, vállukra leopárdbőrt vetnek, s arcukat szürke színekkel bemázolják. Tiszta, csínos kunyhóikat kerek v. négyszögformára építik és kúpalakban náddal födik be; halottaikat a vadonban gödörbe szokták vetni. A M. újabb időkben sok kellemetlenséget okoztak a K.-afrikai német gyarmatoknak.
(franc., ejtsd: -- foá) a. m. hitemre!
járási székhely Lissabon (ettől 27 km.- nyire) portugál kerületben, kopár vidéken, (1878) 3021 lak., vörösmárványbányával. A város fölötti fensíkon óriási, szabályos épület áll, amelynek minden oldala 245 m. hosszu. Van benne 870 szoba, 5200 ajtó és ablak, 3 templom, amelynek egyike a római Szt. Péter-temploma. Az épületet V. Joao szt. Antalnak tett fogadalma folytán építette. 1717-30. Ludovici Federico tervei szerint építették Az egyházi díszítések, a maradványokból ítélve, igen gazdagok lehettek. Jelenleg katonai iskolául és kaszárnyául szolgál; mellette egy nagy park és mintagazdaság is van.
(növ. semen, spermum), a virágzó növények termésének nevezetes része, t. i. a termékenyülés után tovább fejlődő állapota a virág magrejtőjében levő petének, tehát M. a fogantatás után megérett pete, s a leendő növénynek előképletét csíra képében zárja magába. A M. részei a pete részeiből, termékenyülés után a következőképpen alakul: 1. A petekötő, mely a petét a magrejtőhöz erősítette, lesz a magkötő (magzsinór v. köldökzsinór, funiculus umbillicaris) s a magvat a termésnek valamely helyéhez (magsarjasztó) köti. A magkötő rövidebb v. hosszabb, néha oly kurta, hogy a mag nyeletlennek látszik. 2. Ami a pete burka volt, az lesz a mag héja v. mag burka (testa). Ez hártyanemű, különösen az olyan magé, amelyet kemény gyümölcsfal takar, v. bőrnemű, elkérgesedett, sőt kőkeménységű (szőllő) és vízgátló is, hogy télen a csíra meg ne sérüljön. Némely bogyó külső maghéja p. az egresféléké v. a gránátalmáé, húsos és leves, mint a gyümölcs húsa. A maghéj külszíne majd sima s ekkor gyakran fénylő, majd pontozott, szemölcsös v. tüskés, majd hálózatos emelkedései vannak. Némelykor egészen szőr burkolja, mint a gyapotét, vagy csak a tetején avagy az alján van szőrüstöke, mint a krepinnek, méreggyiloknak, füzikének meg a füzeknek. A M.-nak ezt a szőrruháját vagy szállítóját az iparban értékesítik p. a gyapotét. Végre lehet a maghéjnak köröskörül futó vagy csak az egyik oldalán levő zászlója. Ilyen zászlós magja szokott lenni a fenyveknek. A maghéj különben egy v. kétrétű, ahányrétű a pete burka volt. A külső maghéj (testa) keményebb szokott lenni, mint a belső (tegmen). A maghéjnak azt a foltját, amely a magkötőhöz volt erősítve, köldöknek mondjuk. Ez gyakran élesen van határolva, más színű és fénytelen. Közelébena sejtszövet némelykor taplós szemölccsé képződik, ez a magszemölcs (köldökszemölcs, strophiolum. p. az ibolya magván) vagy pedig a magvat körülzáró, többnyire laza, gyakran bogyóféle húsos és élénkszínű lepellé képződik ki. Ez a maglepel magköpönyeg, 1. Alpinia, arillus), p. a kecskerágón vagy a szerecsendión a muskátvirág v. szerecsendióvirág. A pete szája a magon elzáródik és elenyészik, de némelykor mint tűszúrást észrevehetjük, még pedig amint a pete egyenes, görbült v. visszafordult volt, a köldökkel szemközt v. a közelében. Némelykor itt is keletkezik a sejtek buja fejlődéséből magszemölcshöz hasonló kiemelkedés, melyet szájszemölcsnek v. csiraszemölcsnek (caruncula, kutyatej, Polygala) nevezünk, 3. A petéből lesz a magbél v. magfehérje (albumen), azaz parenchimanemü, s tartalék-eleséggel bőven megtöltött testes szövet (a magfehérnemű anyag kémiai összetétel). Sok növény megfehérje a csírán kivül van, s ezt vagy egészen körülfogja, vagy oldalról fekszik hozzája. A magbélnek az a része, mely a csíratömlőn (l. Pete) kívül van, külső magfehérje vagyis perispermium, a csiratömlőn belül levő az endospermium vagyis belső magfehérje. A magfehérje sejtfalának minemüsége és a tartalomrész szerint lehet tülöknemü, porcogós (kávé), húsos, olajnemü, v. lisztnemü (gabona). Márványozottnak akkor mondjuk, ha a maghéjnak sötétebb lemezei sugaras-öblösen hatják át, mint a szerecsendióét vagy az arékapálmáét. Ha a mag endo és perispermiuma a csia növekedése folytán elfogyott, a magvát fehérjétlennek (semen exalbuminosum) modjuk. Ilyen szokott lenni nagyobbára a kétszikűeknek. Az egyszikűek magvának 4. és legszükségesebb része a csíra (embryo, ébrény). Ez a petének petesejtjéből termékenyülés után támad, a leendő növénynek mintegy előképlete, nyugvó, még bontakozatlan, fejletlen állapotában, csak tavaszi csírázáskor ébred életre, lesz belőle a csíra-növényke, azután a rendes növény. A csírának legegyszerűbb alakja egy golyócska sziklevél nélkül (az orchideák, Orobanche, monotropeák, az aranka), máskor többnyire látni lehet rajta a tengelyt s ezen egy vagy több levelet. A tengely része a száracska (cauliculus). Ebből lesz a későbbi szár, s a törzs v. a csíra rügyecskéjével azaz a kelővel (Federchen, plumula) végződik. A tengelynek ellenkező, hengerded vagy kúpforma része a gyököcske (radicula), mely gyökérré nő meg. A kelő csírázáskor a földbe kibújik az első lomblevelek fejletlen képletei vannak rajta. A kelőt a magban a szik takarja. A legtöbb növény csírájának legelső levele jellemző s a későbbi, valőságos levelektől nagyon különböző, azért szik-, mag- vagy csiralevélnek vagy csak sziknek (cotyledon) nevezzük. A kibúvó sziklevél zöld színe csak a világosságon képződik, a maghéjba zártakor még nem zöld. A vastagabb és húsosabb sziklevél gyakran a magnak legnagyobb része (borsó). A sziklevelek száma szerint két- és egyszikű növényeket, továbbá szikteleneket különböztetünk meg (dicotyledones, monocotyledones et acetyledones). Az egyszikűek csírája rendesen hüvelyforma, a száracskát kürölfogja, a kelőt pedig beburkolja. A kétszikűek szikje átellenes helyzetű és inkább levélforma. Kettőnél több sziklevél nem normális, hanem kivételes, de nem ritkán lelni. Némely fenyő két szikje olyan mélyen hasadt, hogy a szik látszólag örves. Ezeket mondották többszikűeknek (polycotyledones). A csira fekvése és alakja nagyon különböző. A pázsitfélék csirájának nagy függeléke is van, melyet pajzsocskának v. magpajzsnak (scutellum) nevezünk. Ez az endospermiumhoz fekszik és csírázáskor a táplálékot belőle átveszi és a csírázó növénykének átadja.
község Tessin svájci kantonban, a Lago Maggiore partján, a Ticino torkolata és vasút mellett; Felső- és Alsó-M.-ből áll (1888) 768 kat. lak. Azelőtt a felső Lago Maggiore legfontosabb kikötője vol, de a Gotthard-vasút kiépítése folytán jelentőségét elveszítette.
hárfához hasonló, husz húrral ellátott ó-görög húros hangszer.
(ejtsd: magaljaensz), 1. Domingo José Gonçalves de, braziliai költő, szül. Rio de Janeiróban 1811 aug. 13., megh. Rómában 1882. Orvosnak készült, s 1833. Európába jött, hol 1836 - 1838. attaché volt a párisi braziliai nagykövetségnél. Ezután braziliai államszolgálatba lépett, majd ismét visszatért a diplomáciai pályára, s előbb a torinói és a nápolyi udvaroknál volt ügyvivő, majd Bécsben és Washingtonban, hosszabb pihenés után pedig Rómában nagykövet volt. Első kötetében (Poesias, Rio 1832) még a klasszicizmus hatása alatt állt, de a későbbiekben már az új francia romantikus irányt követte. Tetszést aratott Mysterios (1858) elegiáival. Szomorujátékai: Antonio José, Olgiato és amancia szinre kerültek ugyan, de csak irodalomtörténeti jelentőséggel birnak, mint az első eredeti braziliai szinművek. Legnagyobb elismerést a Confederaçao dos Tamoyos c. eposzával aratott (Rio 1857). Összes művei (Obras completas, Páris 1864-65) tiz kötetben jelentek meg. V. ö. Wolf, Le Brésil littéraire (Berlin 1863).
2. M. Ferdinánd, franciásan és spanyolosan Magellán, portugál utazó, szül. Sabarosaban 1480., megh. Matan szigetén 1521 ápr. 27. 1505. Malakka elfoglalásánál tünt ki először portugál szolgálatban. Később spanyol szolgálatba lépett és V. Károly császár 1519. kiküldte, hogy nyugati utat kerssen a Molukkok felé. Szept. 20. indult el San Lucarból öt hajóval és 239 emberrel. 1520 jan. 10. érte el a La Plata torkolatát. A telet Patagonia partján töltötte. 1520 okt. 21. hatolt be abba az addig ismeretlen szorosba, melyet róla neveztek el. Nov. 28. pillantotta meg a Csendes-oceánt, melyet ő nevezett el csendesnek, sima viztükréről. Megmaradt három hajójával (egy elpusztult az úton, a másik visszaszökött Spanyolországba) 3 hónap és 20 nap alatt szelte át a tengert és mikor már majd éhen-szomjan vesztek, 1521 márc. 6. fedezte föl a Mariana szigeteket és csakhamar utána a Filippineket is, hol Matan szigetén a benszülöttekkel való küzdelemben elesett. Hajói közül csak egy, a Viktoria jutott vissza del Cano Sebestyén vezetése alatt Spanyolországba 1522 szept. 6.