l. Adelsberg.
l. Kőkor.
nevet viselnek a protestáns országokban a bukott leányok megmentésére felállított intézetek. Az első ily intézetet (magdaléna-kórház) Londonban alapították 1758., a másodikat (the Lock asylum) 1787., az utóbbi évtizedekben pedig majd minden nagyobb városában Angliának állítottak ilyet. Németországban a hamburgi volt az első (1822), azután a Fliedner (l. o.) által alapított kaiserswarthi (1833) 25 leány számára, a strassburgi (Le réfuge protestant, 1842), a berlini (1843) 40-50 leány számára és a Löhe által Neudettelsauban alapított M. (1854). Az utóbbi félszázad alatt keletkeztek ilyenek Francia- (a párisi 1841.) és Oroszországban, Dániában, Svájcban, kiváló érdemet szerezvén ezek terjesztésében Heldring dr. bemmeni (Gelderland) lelkész, kinek 1848. Steenbeekben alapított M.-a azóta mintául szolgál minden ilyesféle intézetre nézve. L. még Magdolna leányai.
Schön. (állat), a fedelesszárnyuak rendjébe, az ormányosok családjába tartozó bogárnem, melynek 26 faja közül hazánkban 16-17 él. Egyesek kártékonyak, p. M. violacens L., mely 5-6 mm. hosszu,feketésszinü, tavasszal a fenyőfák fiatal hajtásait pusztítja. M. pruni L., 3 mm.; hasonlószinü, igen közönséges és tavasszal az alma-, birsalma-, szilva-, barackfa fiatal hajtásainak pusztítása által gyakran nagy károkat okoz.
1. közigazgatási kerület a porosz szász tartományban Anhalt, Braunschweig, Hannovera és Brandenburg közt, 11 504 km2 területtel, (1890) 1 071 421 lak. Az egykori Nordmark, M. érsekség, Halberstadt püspökség, Quedlinburg apátság és Wernigerode grófságból alakult.
Járásai a következők:
|
A járás neve |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
Osterburg |
1110 |
44 354 |
|
Salzwedel |
1212 |
51 061 |
|
Gardelegen |
1299 |
52 477 |
|
Stendal |
898 |
62 393 |
|
Jerichow I. |
1380 |
73 173 |
|
Jerichow II. |
1377 |
55 717 |
|
Calbe |
527 |
99 857 |
|
Wanzleben |
544 |
77 884 |
|
Magdeburg |
55 |
22 234 |
|
Wolmirstedt |
696 |
51 976 |
|
Neuhaldersleben |
677 |
60 957 |
|
Oschersleben |
499 |
55 095 |
|
Aschersleben |
154 |
80 752 |
|
Halberstadt |
61 |
36 786 |
|
Halberstadt vidéke |
433 |
38 620 |
|
Wernigerode |
278 |
28085 |
2. M., az ugyanily nevü kerület és a porosz szász tartomány fővárosa, első rangu erősség, az É.-Németország egyik legélénkebb forgalmu helye, nagyobbára az itt 3 ágra oszló Elbe balpartján, több vasúti vonal mellett, (1890) 202 234 lakossal, élénk iparral és kereskedéssel. A fontosabb iparágak: vasöntés, gép-, cukor- és hajógyártás, továbbá csokoládé-, pótkávé-, bőr-, dohány-, szesz-, szappan-, ólom-fehérgyártás, kémiai ipar, kesztyü-, harmonika-, pénzszekrénykészítés, gyapju-, pamutáruszövés, cukorfinomítás, sörgyártás és fafaragás.A kereskedés főcikkei: első sorban cukor, azután vasáruk, gabona, pótkávé, bor, szén, pamut, dohány, vászon, posztó és gyapotáruk. Az összes vasúti forgalom (1892-93) 2 270 361 tonna, a hajóforgalom pedig 1 501 768 tonna. M. a tulajdonképeni városból, azután Sudenburg, Buckau, Neustadt, Wilhelmstadt és Friedrichstadt külvárosokból áll. Középen, a Werder nevü szigeten, amelyet hidak kötnek össze az Altstadttal és Friedrichstadttal, áll a citadella. 1866 óta a várost egy sor külső erőddel látták el; ennek következtében a belső várost körülfogófalakat eltávolíthatták és igy a város szabadon terjeszkedhetett. Ny-i oldalán ily módon egy egészen új, szép város keletkezett, amelynek legszebb ékessége a Lucae tervei szerint készített szinház, továbbá a nagy középponti pályaudvar. A régi sáncok helyét ültetvények foglalják el. Legélénkebb forgalmu utcája a Breitenweg. Legjelentékenyebb épületei: a székesegyház (119 m. hosszu, legnagyobb szélessége 32 m.), amelyet a leégett bencés-templom helyén 1208-1363-ig építettek és III. Frigyes Vilmos korában restaurálták; benne látható Vischer mintázata szerint készített gyönyörü érc-szarkofágja Ernő érseknek, Nagy Ottónak és Editha nejének egyszerü márványlappal jelölt sírja, továbbá Adalbert érsek síremléke, Tilly sisakja, vezéri botja és kesztyüje és egy nagy hétágu ércgyertyatartó. A székesegyház közelében van a Mária-templom a XII. és XIII. sz.-ból. Az Altenmarkton áll Nagy Ottónak 2,5 méter magas lovasszobra 1290-ből, 4 páncélosférfiés 2 allegorikus női alakkal; a mellette levő szabad téren pedig Francke (megh. 1851.) főpolgármester szobra látható. A Fürstenwall az Elbe partján a legkedveltebb sétahely. A belvárostól DNy-ra van végre a Friedrich Wilhelmsgarten, szép nagy vigadóval.
M.-ról, mint kereskedelmi helyről már 805-ben történik említés. Fölvirágzásának megalapítója I. Ottó volt, aki 937. itt egy bencéskolostort alapított, amelyet 968. érsekséggé emeltek. Az érsekség későbben 5400 km2 területet foglalt el. 1524. a város fölvette a reformációt; midőn pedig az augsburgi interimet elvetette, birodalmi átok alá esett és Móric szász herceg 1551. elfoglalta, de vele kiméletesen bánt. A 30 éves háboruban 1629-ben Wallenstein sikertelenül ostromolta 28 hétig. 1631. Tilly újra ostrom alá fogta és máj. 10-én rohammal bevette; ez ostrom után a város, 130 házatkivéve, elpusztult és lakói közül 30 000 ember oda veszett. Guericke Ottó volt ekkor polgármestere. (V. ö. Volkholz, Die Zerstörung M.'-s, 1892.) 1648. a M.-i érsekség mint világiasított fejedelemség, Brandenburgnak jutott. 1806-ban a franciák minden ellenállás nélkül elfoglalták. 1814. azonban Poroszország visszakapta. V. ö. Hoffmann, Chronik d. Stadt M., neu bearb. von Hertel u. Hülsse (1885-86); Brandt, Der Dom zu M. (1863); Woller, Gesch. d. Stadt M. (1890); Kawerau, M. (1891); Hertel, Urkundenbuch von M. (2 köt., 1894); Tollin, Gesch. der französ. Colonie von Magdeburg (mostanig 3 kötet).
termékeny terület a porosz szász tartományban, Magdeburg és Bode közt az Elbe balpartján.
az első nagyszabásu protestáns egyháztörténelem a XVI. századból; l. Centuriák és Flacius.
a. m. Guericke-féle félgömbök (l. o.).
Jézus Krisztus idejében élt Palesztinában. Magdalából, Galileának Tiberiás-tó mellett fekvő helységéből származott. Tulajdonképeni neve Mária. Ugy beszéltek róla, mint «bűnös nő»-ről. Midőn Jézus hírét hallotta, felkereste őt, hogy ő is hallhassa, mit tanít. Ez alkalommal megtért. Jézus lábaihoz borult, azokat könnyeivel áztatta, drága illatos olajjal megkente, hajával törölgette. Későbbállítólag a SaintBauinei (Franciaország) barlangba visszavonulva bűnbánő életet élt. Ott is halt meg. Festőművészek (Correggio, Basoni, Mengs) festették meg a bűnbánó M.-t.
(Madelonettes,Filles de la Madeleine), neve a bukott nők megjavítására Németországban a XIII. sz.-ban alapított női szerzetnek. Az alapító ismeretlen. Már IX. Gergely (1227-1241) és IV. Ince (1243-1254) jelentékeny szabadalmakkal látták el és különösen Francia- és Olaszországban terjedt el. Szabályaik 1640. nyertek egyházi megerősítést. Ily szerzetek voltak Marseilleben (1272), Párisban (1472), Nápoly (1314), Metz (1432), Sevilla (1550) stb. Napjainkban a «Jó Pásztorról» nevezett testvérület foglalkozik e feladattal. Hazánkban 1891 óta Ó-Budán van ilyen intézet.