a vetőmagtermelésnek az a neme, melynek célja nemesebb, azaz oly vetőmag nyerése, melytől bővebb és jobbminőségü termések várhatók. A M. a kiválasztáson (selectio) alapszik s abból áll, hogy vetőmag nyerésére csak a legkiválóbb egyedek szemeltetnek ki, p. a búzánál a leghosszabb kalászu és azokban a legtöbb szemet számláló növények, a tengerinél a legtöbb és egyúttal a legszebb csöveket termő magvak, a burgonyánál a legtöbb és legszebb gumót termő fészkek, a cukorrépánál a legcukrosabb példányok stb. Az u. n. nemesített növényfajták ez úton jöttek létre. A M. kiváló jelentősége abban rejlik, hogy segélyével a kulturnövényeknek oly változatait lehet létre hozni, melyek bizonyos viszonyok között nagyobb mennyiségü és jobb minőségü terméseket szolgáltatva, a termelés jövedelmezőbbé tételéhez lényegesen hozzájárulhatnak. M.-re kivált ott nyilik kedvező alkalom, hogy bizonyos növények a természetnyujtotta viszonyok folytán különben is jó sikerrel termelhetők. Ahol ez a föltétel hiányzik, ott a tulajdonképeni tenyészkiválasztással megfelelő eredmények nem lévén elérhetők, a M.-nek egyéb módjaihoz kell folyamodnunk, nevezetesen a fajok keresztezéséhez v. esetleg önként keletkezett változatok továbbtenyésztéséhez. V. ö. Vanha J. J., Die Getriede- und Rübensamenzucht in Deutschland und Frankreich (Bécs 1891).
elrómaiasodott frank hadvezér, aki Constans császár zsoldjában állott, s Kr. u. 350. Galliában mint trónbitorló lépett föl. Miután Constanst láb alól eltette, a római birodalom összes tartományait, egész az illiri határig, magához ragadta, de a II. Constancius Constans római császárral (Constans testvérével) folytatott harcban a Mursa (a mai Eszék) melletti véres csatát 351. elvesztette. Midőn két évre rá 353. a Cotti Alpok közt ismét megveretett, saját kezével ölte meg magát Lyonban.
egyike volt Athén legrégibb vígjátékiróinak. A persa háboruk után élt. Vígjátékai: A madara, A Lydek, A békák stb., melyekben a kar ugyanoly szerepet játszott, mint később Aristophanesnél. M. állítólag 11 költői versenyben diadalmaskodott;körülbelül kortársa lehetett Chionides, akitől azonban mi sem maradt ránk, mert a neki tulajdonított töredéket nem ő irta.
l. Mágnesség.
Ampere elméletének értelmében az összes mágnességi tünemények elektromos áramokra vezethetők vissza (l. Elektrodinamika). Ez elmélet értelmében minden mágnes egy szolenoiddel hasonlítható össze, melynek elektromos áramai - ha azt déli vége felől nézzük - az óramutató értelmében keringenek. Ennélfogva minden mágnes éppen ugy, mint egy dróttekercsben keringő áram, elektromos vezető közelében mozgatva abban áramokat indukál. L. Mágneses indukció.
A mágnességi tünemények gyakorlati alkalmazásában, különösen a magneto- és dinamo-elektromos gépek szerkesztésében, újabban a mágneses indukciót egy az elektromos áram törvényeinek felfogásához analog módon szokás tárgyalni, mely főleg oly esetekben alkalmas, ha az indukáló és az indukált mágnesek megközelítőleg zárt kört alakító rendszerben vannak elhelyezve. E felfogás szerint a M. R a következő, az Ohm-féle törvényre emlékeztető mennyiségtani kifejezés által van meghatározva: F = F / R, hol F a mágneses mező erővonalainak sűrüségét, F pedig a magnetomótoros erőt jelenti.
l. Mágnesség.
a. m. mágneses meridián (l. o.).
l. Mágnesség.
az izogon, izoklin, izodinam vonalak gyüjtő neve. Hozzájuk sorolják rendesen azon görbéket is, melyeken a földmágneses potenciál állandó (equipotenciális vagy mágneses egyensúlyi görbék) és azon görbéket, melyeken a potenciál változása a legnagyobb, azaz a mágneses egyensúlyi görbéket derékszög alatt metsző mágneses meridiánokat. L. Földmágnesség.