(Mogor, Magyar), a magyarság mondai ősapja, testvérével Hunorral (l. o.) együtt s fia a hires vadásznak, az óriás Nimródnak (l. o.) vagy Mentrótnak és Enének (l. o.). M.-ban a szorosan vett magyarság van személyesítve szemben Hunorral, akit a mondák a hunok (Etele) ősapjának tesznek meg, tulajdonkép pedig a két herosz eponimoszban a magyar és hungar elem van megkülönböztetve. Egy másik felfogás szerint a M. tulajdonkép nem egyéb a bibliai Magog név elferdítésénél; Anonymus ugyanis Magogot teszi meg a magyarok ősapjának. Valószínűbb azonban, hogy a középkori felfogás szellemében, mely minden népet a bibliai ősatyákra igyekezett visszavezetni, a krónikairó kereset a már meglevő mondai alak nevéhez valami hasonló hangzásu bibliai nevet s igy azonosította M.-t Magoggal. A magyar mondai felfogás különben, mely két testvértől származtatja a magyarságot, teljesen megfelel a K.-európai turánok etnikai mondáinak. Azokban is más-más néven, de mindig két testvér szerepel. Prokopius szerint a hunnok Kuturgur és Uturgurtól származtak. Az avarok ősei Uar és Cheunni voltak. A török mondák a Volga vidékére Ming és Gumari testvéreket helyezik; amaz volt a gúzok vagyis kunok ősapja, emennek ismét két fiut adnak, Bulgart és Burtaszt, kiknek utódai a masgarok és baskirok. Sőt a közép-ázsiai törökség is két testvértől származtatta magát, Mogultól és Tatártól, s ahogy a mondai genealogit nálunk is Hunortól s nem M.-tól vezették tovább, épp ugy a tatároknál is Mogul volt az, akit a tulajdonképpeni ősapának tekintettek. Mind e mondák etnikai hátterében a dinasztia és az előkelő osztály meg a nép közti különbség van kifejezve. A magyarság ugor és török elemekből alakult s ennek a két elemnek egymáshoz való viszonya tükröződik vissza a mondából. Az ugorság és törökség kapcsolata már a hunn uralommal megkezdődött s ettől kezdve állandó a két testvér a K.-európai genetikus mondákban, melyekben többé-kevésbé kifejezésre jut az a körülmény, hogy nem a nemzet jerosz eponimuszától vezetik le a dinasztiát, hanem a másik testvértől. Mogul nem tatároknak, hanem a közép-ázsiai törökség mongol eredetű dinasztiájának volt az őse. hasonló históriai ténynek a leszűrődése van mondai nyelven kifejezve a többinél is s csak abban különböznek a közép-ázsiai mondától, hogy itt a históriai összefüggés is világosan áll előttünk, mig amazoknál kevésbé tudjuk ezt konstatálni.
(franc., ejtsd: magó), khinai és japáni torzalak, melynek feje testéhez képest szertelenül nagy. Ily alakok készülnek porcellánból, bronzból, fából, elefántcsontból és rendszerint finom kimunkáltságuak.
mint kórfolyamat olyankor fordul elő, amikor külső ingerlés nélkül az ondó eltávozik. A M. egészséges egyéneknél is előfordul éjjelenkint megfelelő álmok kiséretében s anélkül, hogy utána bágyadtság maradna vissza. Kóros M.-ről akkor szólunk, ha az igen gyakran kéjérzet nélkül történik s az illető utána levertnek érzi magát. A M. legtöbbször neuraszténiás onanisták betegsége, súlyosabb alakjaiban nappal is előfordul, sőt csaknem állandó lehet. Általában véve a M. legtöbbször csak következménye az általános idegességnek, amelyet még nagy mértékben fokoz népszerű orvosi reklámmunkák olvasása. A M. gyógyítása első sorban az ok megszüntetését kivánja (onania abbanhagyása), aztán az ideges tüneteknek megfelelő kezelést. Egyes orvosságok, mint brómkészítmények, lupulin, cornutin is hasznosak. A háton alvás káros s ennek meggátlására különféle eszközök szerkesztettek.
l. Magfejtés.
(növ., germen v. ovarium, maghon, magház, magzat), a zárvamagzó növények termőjének (l. o.) alsó és tágasabb része, melynek rekeszeiben a magsarjasztón a peték, termékenyítés után a magvak fejlődnek. Fogantatás után a M. tovább fejlődik s a termés v. termésfala (pericarpium), a gyümölcs lesz belőle. A gyümölcsben rendesen annyi rekesznek (loculus) kellene lenni, ahány a M.-ben volt, de magvesztés (l. o.) folytán nem ritkán kevesebb. A háti középér helyét álforradásnak (l. o.) is nevezik.
(növ., magházas növények, angiospermia), majd rendes termésű magrejtős növények a tobzosakkal szemben, l. Zárvamagzók; majd pedig Linnénél a kétfőbbhimesek (l. o.) egyik rendje.
(növ.), L. Magvarúgó.
(növ., placenta, spermophorum, magléc, magtanya), a magrejtőben különböző hely vagy részecske, ahonnan a pete kisarjadzik.
általában valakinek lehunyta leszármazók hátrahagyása nélkül; a magyar magánjogban különösen M. - defectus, seminis - az adományrendszer idejében valamely nemesi és adományi jószág tulajdonosának az adománylevél értelmében örökös nélkül való elhalálozását jelentette. A M.-nak tehát különböző értelme volt, aszerint amint a jószág csak a fiágnak vagy a leányágnak is volt adományozva. A M. tehát egyrészt háramlási cm (titulus devolutionis) volt, mert M. esetével az adományi jószág a koronára száll vissza, másrészt adományozási cím. L. Királyi jog.
l. Vetőgépek.