egyházpolitikai napilap. 1868 dec. 16. keletkezett mint az Idők Tanujá-nak folytatása; szerkesztette előbb Jósika Kálmán báró, 1870 május 1-től Lonkay Antal, 1872-től Jósika Kálmán báró, 1877 áprilistól Lomkay Antal 1888 aug. 29. történt haláláig; azután Komóczy Lajos szerkesztette a lapot 1890 január 20-ig; azóta Szemnecz Emil a szerkesztő (Lonkay halála óta Hortoványi József dr. a főszerkesztő); kiadók voltak előbb Török János és Lonkay Antal, 1873-tól maga Lonkay és halála után Lonkay Antalné örökösei. Megjelenik hetenként hatszor nagy ívrét-alaku egy, néha másfél íven Szépirodalmi Kert c. heti melléklappal Budapesten.
l. Államcímer és Magyarország.
l. Állami számvevőszék.
l. Állampolgárság.
l. Magyarország.
alakult 1867. és 1867 okt. 1. kezdte meg működését. Az alaptőke kezdetben 15 millió frtra volt tervezve, felosztva 75000 egyenkint 200 frt névértékü részvényre, amire azonban részvényenkint csak 40%, vagyis 80 frt és így összesen 6 millió frt volt tényleg befizetve, 1872. az alaptőke további 20%-át fizették be, minélfogva az 9 millió frtra emelkedett. Az 1874 ápr. 11. közgyülés 60000 teljesen befizetett részvényben állapította meg az alaptőkét, ugy hogy az 12 millió frtra emelkedett és végre az 1877 jan. 14. közgyülés 10000 részvénynek visszavásárlását rendelte el; ennek folytán az alaptőke 10 millió frtra csökkent, végül 1891. 20000 új részvény kibocsátásával 14 millió frtra emelkedett. A részvények bemutatóra szólnak s a közgyülésen minden 20 részvény birtoka jogosít egy szavazatra. Az intézet alapszabályai szerint a banküzlet összes ágaival és áruüzlettel is foglalkozik. Ingatlanokba nem fektethet többet, mint az alaptőkének legfeljebb 1/4 részét. Az intézet 1874. két malmot is szerzett be 1384150 frton Budán és Pesten, melyek közül a pesti oldalon levő u.n. Árpád-malmot, miután beleesett a körút vonalába, lebontották; a másik, a budai oldalon lévő malom 516923 frttal szerepel az 1895. mérlegben. A M. a monárkia egyik legjelentékenyebb pénzintézete és kiváló pozicióját nemcsak a rendelkezésére álló jelentékeny tőkének köszönheti, hanem annak is, hogy egyedüli magyarországi tagja Közép-Európa leghatalmasabb pénzügyi csoportjának, mely általánosan a Rothschild-hitelintézeti bankár-csoport név alatt ismeretes s melynek a Rothschild világcégeken kivül az első osztrák és német bankok tagjai. E hatalmas összeköttetésnél fogva a M. nagy szerepet visz a magyar pénzügyek és a hazai vállalkozások történetében, minthogy alig néhány kivételével, minden nagyobb pénzügyi műveletet, melyet Magyarország 1867 óta foganatosíott, ez a csoport hajtott végre.
A hazánkat átszelő vasúti hálózat jelentékeny részéhez ez a csoport szerezte be az építési tőkéket, mint az alföld-fiumei vasút, arad-temesvári vasút, budapest-pécsi vasút, magyar nyugati vasút stb. A magyar állam nagyobb pénzügyi műveletei, melyeket a M. és csoportja hajtottak végre, az összes aranyjáradék-kibocsátások és konverziók, a magyar papirjáradék tulnyomó részének kibocsátása, a keleti vasúti kötvények és a magyar vasúti kölcsön kibocsátása, az 1878-iki okkupácionális hitel beszerzése stb., végül a magyar pénzügyek történetében a legnevezetesebb pénzügyi művelet, az 1892. valutatörvények alapján az 5%-os és magasabb kamatozásu állami címletek konvertálása 4%-os koronajáradékra, valamint a valutarendezés céljaira szükséges arany beszerzése is a M. vezetése mellett történt. Az iparalkotás terén egy pénzintézet sem közelíti meg azt a nagy tevékenységet, melyet a M. kifejtett. Csak a legnevezetesebb iparvállalatok, melyeket a M. alapított, ezek: a Drasche-féle gyár, a szegedi gáztársulat, a fiumei rizshántoló- és rizskeményítő-gyár, a fiumei kőolajfinomító, a magyar cukoripar részvénytársaság, a brassói celluloza-gyár, a magyar fém- és lámaáru-gyár stb. A mezőgazdasági ipar terén is nagy tevékenységet fejt ki és e célból külön társaságot is alapított. Újabban egyik legnagyobb alkotása a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság és legújabban a villamosság gyakorlati kiaknázása céljából külön társulatot alapított és szoros szövetségre lépett a Ganz és társa vasöntő- és gépgyár társasággal, melynek villamos osztályát kibővíti. Mint tisztán bankintézet is nagy tevékenységet fejt ki és egyik első pénzforrása a hazai kereskedelemnek és iparnak, mi kitűnik abból is, hogy 1895. évi mérlege szerint a pénztári forgalma 915356 frt volt, a folyó számla és bizományi üzletben pedig az összes forgalom 2245758066 frtra rúgott, a tiszta kamatjövedelem pedig 1800045 frt volt. A kamatüzlet mellett a M. még jelentékeny áruüzletet is folytat s bizományosa a magyarországi cukortermelés tulnyomó részének. A M. részvényei nemzetközi jellegű játékpapírt képeznek a tőzsdéken és nagy árhullámzásoknak vannak alávetve. Az osztalékok is meglehetősen változtak, csak az utóbbi időben mutat az osztalék stabilitást. Legkisebb osztalékot 1876. fizetett, 5 frtot részvényenkint, de már 1877. 21 frt volt az osztalék és azóta soha sem esett 16 frt alá, míg az utóbbi években 22 frtot fizetett.
alakult 1881-ben Budapesten egy millió frt alaptőkével, felosztva 10000, egyenkint 100 frttal befizetett bemutatóra szóló részvényre. A szorosan vett takarékpénztári üzleteken kivül különösen sorsjegy-üzletekkel foglalkozik. Részvényeinek jövedelme 1889 óta 7% volt.
Az első M.-at bizánci pénzláb szerint IV. István, Komnen Emánuel párfogoltja verette ugyanazon bélyeggel, mellyel az u.n. tatár pénzek (v.ö. Arch.Ért. 1895, 158-166) vannak verve. Ezen arab felirata rézpénzek Béla és István királyok rézpénzével együtt nagy mennyiségben fordulnak elő, s eddig IV. Béla s V. Istvánnak tulajdonították. Réthy László az idézett helyen kimutatta, hogy egy századdal régiebbek s IV. István (II. Béla fia) korában verettek. Az egyetlen arany példány a bécsi császári gyüjteményben van s súlyára nézve a bizánci triensnek felel meg. A magyar aranyverés e kisérlettel megszünt. Róbert Károly kezdett aranyakast rendszeresen veretni firenzei súly szerint, mely eredeti nagyságában tartotta fenn magát a legújabb korig. Róbert Károly korában a M.-akra Keresztelő szt. János képe s egy liliom volt verve (Firenze város címere; innen florenus). Nagy Lajos az idegen védszent helyett először alkalmazta Szt. László képét, mely Rudolf királyig volt divatban, ki a védszent helyére a király álló alakját helyezte. Magyarország cimere is először Nagy Lajos alatt fordul elő az aranyakon, Szűz Mária képe pedig Hunyadi Mátyás alatt. A M. Mátyás király kora óta általánosan el volt terjedve Európában, Vasziljevics Iván orosz nagyfejedelem (1462-1505) első aranyait magyar mintára verette; Hunyadi Mátyás aranyainak másnemü utánzatait is ismerjük. Később a M.-at Oberyssel hollandi tartomány, Livorno, Emden városa fogadta el s utánozta. Danzig, Riga városokban a M.-akat ellenjeggyel ellátva bocsátották forgalomba. Mátyás király aranyainak (Rabendukaten) külföldön varázserőt is tulajdonítottak s mint amuletteket hordozták.
l. Aranyjáradék.
címen adta ki Bod Péter református lelkész és történetíró (l. o.) egyik jeles irodalomtörténeti művét (Nagyszeben 1767), melyben 485 magyar író életrajzát s azok munkáinak címét közli s melyhez az adatokat két évtizeden keresztül gyüjtötte. Ennek mintegy folytatása az Új magyar Athenás, mely 1882-87. Budapesten Szentkúty Kiss Károly, Kálmán Farkas és BierbrunnerGusztáv szerkesztése mellett jelent meg