Sainte-, sziget, l. Lerini szigetek.
a szarvas-M. elnevezés rövidített alkalmazása; tágabb értelemben azonban (apró marha) más háziállatokat is értenek alatta.
A magyar jog szerint, ha a marhák (lovak, ökrök, juhok, disznók s más apróbb marhák, equi, boves, oves porci et aliae pecudes vel pecore) tilosban, vetésekben vagy másnak földbirtokán kárt okoztak, behajtásnak van hele. A behajtott marhát 3 nap alatt természetben vagy irásban az illetékes hatóságnak át kell adni; aki ezt elmulasztja, kártérítéssel tartozik s az u. n. girás büntetésbe (l. o.) esik. A behajtott marhát a tulajdonos csak ugy kapja vissza, ha kártérítést vagy dologi biztosítást (cautio realis) ad. Megtérítendő a községi elüljáróság által becsült kár, a marha tartása, a behajtó cselédnek jutalma s minden egyéb költség. Nagyobb számu marhának vagy egész csordának behajtása alkalmával csak egy darabot szokás zálogul megtartani, emelyet azonban nem is kell a fenti 3 nap alatt átszolgáltatni. Ha a terület, melynek tettleges birtokosa a marhát zálogolja, a felek között perces, nem behajtásnak, hanem elhajlásnak (abactio pecorum) van helye. Az elhajtó, ha egy évi folytonos, nyilvános és háborítlan birtokot bizonyít, kárának és költségeinek megtérítését, s a hatalmaskodási díjat is követelheti, sőt régebben, ha ellenfelét a határtól kétszer biróilag eltiltotta, az elhajtott marhát is követelhette. A marha tulajdonosa elhajtás esetében nem dologi, hanem csak irásbeli biztosítást tartozik adni. Ily szellemben rendeli a behajtást és elhajtást az 1848. IX. a mezei rendőrségről intézkedő t.-c. is. Erdélyben azonos elvek érvényesek, de ott még gabonahordáskor a még fel nem szabadított földekre bocsátott marha által okozott kár esetében az u. n. tilalomrontás díja is jár, mely 12 frt. L. még Mezőrendőri kihágások.
l. Bögölyök.
a cserzővargák legfontosabb nyersanyaga. Az állatok kora és neme szerint különbözően nevezik el (bikabőr, ökörbőr, tehénbőr, bittling v. pittling, borjubőr, kips stb.). Ama vidékeken, ahol a marhát háziállatnak használják, a bőre is más, mint ott, hol szabadon mozog és ahol abból táplálkoztak, ami véletlenül kinálkozik. A M. alkalmazása az állat kora és a bőr vastagsága szerint különböző. Azokból az ökörbőrökből, melyek súlya száraz állapotban 9-10 kg. és e fölött van, talpbőrt készítenek; az ökör bőréből még gépszíjbőrt, nyergesbőrt stb. gyártanak. A nagy ökörbőröket gyakran ketté hasítják és a felső részét lakkozzák (orosz lakkbőr v. lakkvachetták). A bika bőréből szintén talpbőrt és gépszíjbőrt csinálnak. A tehénbőrből nehéz felsőbőrt, kocsibőrt, szíjbőrt, nyergesbőrt fúrók számára, ostorokhoz, cipőbetétekhez való, bocskorbőrt készítenek. A pittingek finomabb felsőbőrt adnak; azonkivül bőrtáskákat stb. is készítenek belőle. Legnagyobb alkalmazása van a borjubőrnek, amely igen tartós cipőfelsőbőrt, kitünő bőrt táskáknak és egyéb finomabb bőráruknak, szíjaknak, nyergeknek szolgáltat. A M.-t nedvesen (zöld bőrök) vagy szárazon hozzák a kereskedelembe. A szárítás által a bőröket eltarthatóvá és szállíthatóvá teszik. A szárítás módja lényeges befolyást gyakorol a bőr minőségére és szinére. Legjobban megfelel a levegőn való szárítás. A teljesen kiszárított bőrt és a «zöld» bőr között körülbelül 40%-nyi súlykülönbség van. A bőrök konzerválásának egy másik módja az, hogy besózzák. A bőrök gyakran hibásak. Ilyen hibákat okoz a bőrnek vigyázatlanul való nyúzása, a bélyeg beégetése stb; a gulyákban legelő magyar marha sokat szenved a legyek csipésétől, mi a bőrt rontja; a gulyában való legeltetés egyik további hátránya az, hogy az állatok egymást szarvaikkal megszúrják; innét a bőrön olyan gyakran látható hasítások. A bőrt kisebb-nagyobb hibái szerint osztályozzák.
így nevezik azt az utat, melyet a marha a legelőre járás alkalmával tipor.
(servitus actus), mezei szolgalom, mely jogot ad a szorgalmas telken marhát keresztülhajtani és taligázni. A M. magában foglalja a gyalogösvény szolgalmát (servitus itineris) is, vagyis a jogot a szolgalmas telken járni, lovagolni s magát gyaloghintón, vitetni, más embereket magához járathatni. Mindkét szolgalmat magában foglalja a szekérút szolgalma (s. viae), mely azonfelül a szolgalmas telken való kocsihajtásra is kiterjed. Igy a római jog. Az osztrák jog szerint azonban a szekérút szolgalma különös engedély nélkül a marhacsapásra ki nem terjed. Az utak, hidak fentartásához az osztrák jog szerint aránylag hozzájárulni kötelesek mindazok, akiket a használat joga illet.
l. Aktinomikózis.
l. Hús.
(növ.), l. Kazuárfa.