a Mária nőnév kicsinyített alakja.
sziget Tasmania K-i részén; területe 149 km2 s két öble van: Ny-i oldalán az Oysteröböl, mely biztos rév, K-i oldalán a Reidle-öböl.
(héber, Mirjám), 1. szűz, Jézus anyja. A szentirás az ő életéből csak keveset tartott fönn. A hagyomány szerint Jeruzsálemben született, most is őrzi ott a jámbor hit a házat, mely az első századokban M. születéshelyének tartatott. Szülei Joachim s Anna, Dávid nemzetségéből. Azon körülményből, hogy Mária is fölment Dávid városába, Betlehembe beiratni magát, kitünik, hogy az ő családját képviselte s mint egyetlen gyermek örökösödő leány volt, mert csakis ily nők irattal be (Luk. 25.). A megtestesülés tekintetében első előkészület, melyet az evang. Máriáról előad, az ő eljegyzése s férjhezmenetele szt. Józsefhez (l. o.). M.-nak megjelent Gábor főangyal, aki üdvözlete után kijelentette neki, hogy méhében fiat fogant és szülend, aki Jézusnak neveztetik, isten fiának hivatik és atyjának, Dávidnak trónján fog örökké uralkodni. A jegyesek azonnal siettek Hebronba, a régi papi városba, hol Erzsébet lakott, az öreg Zakariás neje. Ez azonnal üdvözölte: «Áldott vagy, ugymond, az asszonyok közt s áldott a te méhednek gyümölcse; honnét jutott nekem a szerencse, hogy az Úrnak anyja hozzám jöjjön?» Mire Mária a magasztaló énekre fakadt (Luk. 1, 46). M. 3 havi tartózkodása után Judeába távozva, Názáretbe ment; de ekkor már a titok megnyilatkozott s József föltette magában, hogy elbocsátja válólevél átadásával. Ámde Isten lép föl ismét közvetítőül, megintve álmában Józsefet, hogy ne féljen elvenni M.-t, az ő feleségét, mert ami ő benne fogantatott, a Szentlélektől van (Mát. 1,20); megváltoztatva azért szándékát, tüstént magához veszi M.-t, szt. Jeromos szerint: a szűznek őre inkább, mint férje. Ez által a világgal szemben az egészre a titok fátyola lett vetve, M. Józsefnek nejéül tünt fel s volt is és mint ilyen utazott 6 hónappal később, midőn Augustus császár egyetemes összeirást rendelt, ősi helyökre, Betlehenbe, ahol elérkezék az idő, hogy szüljön s nem kapván szállást, egy állatpihenő barlangba vonult meg s mennyei seregek üdvözlése mellett itt szülte a világ megváltját, Jézus Krisztust (Luk. 2,7). Nyolcad napra körülmetéltette és bemutatta gyermekét (Luk. 2. 22). Folytonosan egymást követő isteni kinyilatkoztatások közt Betlehembe telepedett le; innét azonban Herodes üldözése folytán egyiptomba menekült a szent család s Heliopolisz környékén, a mai Kairo táján, hol sok zsidó lakott, vonult meg; itt kevés ideig tartózkodva, visszatértek és pedig a zsarnokul föllépő trónutód Archelaos miatt új veszélytől tartva Názáretbe, amely a gyermek Jézusnak nagyobb biztonságot látszott nyujtani Herodes Antippas jogora alatt (Mát. 1, 19.) Ettől fogva ismét fátyol borul Mária életére, csak négyszer emliti őt a szentirás fia életében: a husvéti utazáskor, amidőn a 12 éves eltéved kis Jézust hosszu keresés után a templomban megtalálja (Luk. 2, 41); a kánai menyegzőn kéri Jézust, hogy a lakodalmas népet segitse ki zavarából (Ján. 2, 1); említés van róla Kafarnaumnál (Mát. 12, 46), végre a szenvedés napjaiban a kereszt alatt (Ján. 19, 25), ahol őt Jézus kedvelt tanítványának, Jánosnak adja át. Jézus mennybemenetele után csak egyszer van róla szó (Apost. cs. 1, 14). További életéről a szentirás nem értesít. A hagyomány szerint a keresztény időszámítás után 48. évben Jeruzsálemben meghalt s a gecsemáni kertbe temettetett el, harmadnapon halottaiból föltámasztatott (Nicephor Callistus Hist. Ecel. Lib. XV. C. 14.; Borron. Annal. Tom. I. ad annum 49.) Már az V. sz.-ban ülték meg mennybe fölvétele ünnepét, melyet aug. 15. ünnepel most az egyház.
A kat. egyház tanítja Szűz M.-ról 1. a szeplőtelen fogantatást. A hittudósok különbséget tettek a fogantatás és születéskor való megszentelés közt, s némelyek azt tanították, hogy bűnben fogantatott, de azonnal megszenteltetett, mint történt az Ker.-szt. Jánossal. Maga az egyház folyton azt a tant védte, mely a fogantatás pillanatában való menekülést védte. Miután már a tridenti zsinat is az eredeti bűnről szóló határozatában kimondotta, hogy nincs szándékában ebbe a határozatba foglalni M.-t s igy azt kivette az eredeti bűn hatályossága alól, IX. Pius e tant 1854 dec. 8. 8. hitágazati méltóságra emelte; a hittitok ünnepe dec. 8. - 2. M. szűz volt szülése előtt, születésében és szülése után is az maradt, miután a Szentlélek természetfölötti ereje által lett Jézusnak anyja, szüzessége nem szenvedhetett cosrbát. - 3. M. Isten anyja. Legnagyobb méltósága M.-nak, hogy Isten egyszülött fiát testében foganta és szülte. E hitcikk érdeme: az, a kit Isten öröktől fogva szeretett, Istennél személyesen létezett, ugyanaz időben fogantatott és született, mint szűz fia szűztől. A nemzés ugyanis személyre vonatkozik, vagyis az egész alanyra és nem csupán a természetre: Krisztusban pedig csak egy és pedig isteni személy van: azért M., aki Istennek igaz tulajdonképeni fiát szülte, valóban s tulajdonképen Isten anyja, nem ugyan azon értelemben, mintha az Istenséget, vagy az Ige Istent önmagában szülte volna akkép, hogy belőle vette kezdetét, hanem mert azt szülte, aki az emberi és isteni természet személyi egyesülése miatt mint igaz ember is Isten fia, vagyis Isten. - 4. Szűz M. soha bűnt nem követett el, ez következménye a szeplőtelen fogantatásnak; őt üdvözölte az Isten angyala s malaszttal teljesnek mondotta, aki méltó volt Isten fiát méhébe fogadni; azért nevezték a szt. atyák legszentebbnek, mentnek a bűn legcsekélyebb árnyékától. L. még Mária tisztelete.
M. a protestánsok előtt is nagy tiszteletben állt és áll, anélkül azonban, hogy a protestáns egyház őt a közönséges nők sorából kiemelné. A protestáns egyház a M. tiszteletére rendelt ünnepeket, imaórákat elvetette; az evangelikus egyház megüli ugyan a gyertyaszentelő és gyümölcsoltó boldogasszony (febr. 2. és márc. 25.) néven ismert ünnepeket, de nem mint M., hanem mint Krisztus emlékére vonatkozó ünnepeket.
2. M., szent egyiptomi. 12 éves korában szüleit elhagyta, 17 éven át Alexandriában a kicsapongásba merült. Jeruzsálemben megtért. A Jordán folyó partján pusztába vonult és bűneiért ott bánkódott. Megh. 432. Emléknapja ápr. 2.
Az újszövetségben még a következő M.-k említtetnek: 3. M., Kleofás neje, b. Szűz Mária testvére, Jakab, József, Somon, Tádé anyja. A kálváriára felkisérte Jézust s eltemetéseig ott is maradt. Husvét napján drága kenettel ment más asszonyokkal Jézus sirjához. De Jézust a sírban nem találta, mert akkor már feltámadt. Emléknapja ápr. 9. - 4. M. Szalome, Zebedeus neje, Jakab (id.) és János apostolok anyja, Jézus unokatestvére, azt kérte egy alkalommal Jézustól, hogy két fia üljön majd Jézus jobbja és balja felől. Jelen volt Jézus kereszthalálán és temetésén. Emléknapja okt. 22. - 5. M. Jeruzsálemben szt. János Márk anyja, szt. Barnabás apostol huga. Emléknapja junius 29. - 6. M. Magdolna, l. Magdolna.
több magyar királynő és hercegnő neve.
1. M. állítólag II. László (megh. 1162.) leánya, kit III. István 1165. Michieli Vitale velencei doge fiához, Miklós arbei grófhoz adott férjhez. Életének körülményei ismeretlenek.
2. M. Izsák bizánci herceg és Theodora leánya, 1143 táján született. A gyönyörü leányt nagybátyjától, Mánuel görög császártól először I. Frigyes német-római császár kérette meg, Mánuel tulzott követelései miatt azonban a házasság meghiusulván, Mánuel 1156. végén, vagy a következő év elején István magyar herceghez adta férjhez, hogy ezen a réven is mentől többször avatkozhassék Magyarország ügyeibe. IV. István görög pártfogással 1162-ben csakugyan király lett, őt hónap mulva azonban elvesztette koronáját s ennek visszaszerzésén görög segítséggel is hiába fáradozott 1164 ápr. 11. mérgezés következtében történt haláláig. felesége sorsáról nincsenek adatok.
3. M. nevet viselt Margit is, III. Béla leánya, mint 1186-1204. Angelos Izsák görög császár felesége.
4. M., II. András és Meráni Gertrud idősebb leánya, szül. 1203. végén, 1218. Aszan János bolgár cár a Palesztinából hazatérő II. Andrást arra kényszerítette, hogy M.-t eljegyezze vele s hogy ez megtörténhessék, elűzte törvényes feleségét. A házasságot 1221. elején kötötte meg s nem kivánta, hogy felesége fölvegye a gör. kel. vallást. Igy lett M. a legdicsőbb bolgár cár (1218-41) felesége, Megh. 1237.
5. M., Laskaris Theodoros niceai császár és Angela Anna második leánya volt. II. András magyar király a Szentföldről 1218. delején hazatérve M.-t személyesen jegyezte el 12 éves fiának, IV. Bélának s magával vivén a hercegnőt, őt 1220 közepén Bélával össze is házasította s ifjabb királynévá koronáztatta. Az apa és fiu közt kitört viszály idején ugyan IV. Béla mindent elkövetett, hogy feleségétől elváljon, a pápa azonban, ki az ügy megvizsgálásával 1223. a váradi és váci püspököt bizta meg, a házasságot nem bontotta fel. Néhány hónap mulva Béla meggyőződvén a feleségéről költött hirek alaptalanságáról, az apósához menekült asszonyt visszavette magához, sőt a most már emiatt is haragvó II. András elől feleségével együtt Babenberg Lipót osztrák hg.-hez menekülvén, atyjával csak 1225. békült ki. Ezóta boldogan élt feleségével s 8 gyermekük volt már, midőn 1241. a mongolok betörtek. Béla M.-t a gyermekkel azonnal Babenberg Frigyes osztrák herceghez küldte s a sajói ütközet után Hainburgban találkozván vele, leküldte őt Spalatóba az év végén, hova maga is lement. Szomoru bujdosásuk közben, Klisszában halt meg két gyermekük, Katalin és az idősebb Margit s 1242. elején itt született egy leányuk, Margit, a szent. Midőn 1242. márciusában a tatárok már Trau előtt portyáztak, IV. Béla hajóra szállíttatta Máriát s gyermekeit, hogy szükség esetén bármely irányban menekülhessenek; egy hónap mulva azonban a mongolok távoztak. Ápr. végén vagy máj. elején maga a király hazatért az elpusztított országba, hova a betegeskedő királyné Klisszából csak szept.-ben követte őt. A rendkivül gondos anya a politikai életben is részt vett. Igy p. 1260 második felében Béla herceget a magyar és kun fegyveresek kiséretében ő maga vezette be Horváthországba, hogy a rendek hódolatát fogadja, ekkor azonban annyira kegyetlenkedett a klisszai magyar őrséggel kötekedő spalatóiak ellen, hogy IV. Béla kénytelen volt visszahivatni. 1261 márc. 31. fő része volt az Ottokár és IV. Béla közt kötött bécsi békében. 1262 ápr. 9. Bihácsban férjével együtt fogadta a spalatóiaktól küldött kezeseket. Azontul főkép legidősebb fiának, Istvánnak, atyja ellen való lázadásai aggasztották. E küzdelmekben IV. Béla Pilis és Pozsega vmegyéket ajándékozta M.-nak, hogy viszonozza az ország védelmére fordított költségeit. Ő maga is szivesebben látta volna idősb fia, István helyett a legifjabbat, Béla herceget, a trónon. Nagyon megtörte őt a hercegnek 1269., majd férjének 1270 máj. 3. történt halála. A fia, V. István és II. Ottokár közt Brünnben még azon év jul-ában kötött fegyverszünet után kevéssel ő maga is meghalt. Férje mellé temették. Gyermekei: Kunigunda v. Kinga legyen hercegnő, Margit (idősebb), Anna macsói hercegnő, Katalin, Erzsébet bajor hercegnő, Konstancia, Ilona, V. István király, szent Margit és Béla.
6. M., V. István és Kun Erzsébet leánya, 1257. táján született. 1269. Károly nápolyi király védő- és támadó szövetséget kötvén V. Istvánnal, ez 1270. fényes kisérettel küldte be leányát Nápolyba, már mint Károly (Sánta) herceg feleségét. 1271. márc. született fiukat a család őséről Martell Károlynak keresztelték s igy Mária lett a magyar Anjouk ősanyja. Anjou I. Károlynak 1285 jan. 6. történt halála után, mivel a trónörökös, Sánta Károly 1283. az aragoniaiak fogságába jutott, Mária lett fiának helytartója s ő a kormányt most a Fülöp francia királytól melléje rendelt d'Artois Róbert tanácsai szerint vezette. Mária, ki bölcs, nagylelkü és igazságos uralkodónőnek bizonyult, udvarának több főtisztségét magyarokra bizta s folyton összeköttetésben maradt hazájával. Férje 1288. végre kiszabadulván s az uralkodást átvevén, M. nyugodtabban élhetett családjának mindaddig, mig IV. Lászlónak örökösök nélkül való haláláról értesülvén, 1290 szept. 21. a magyar rendekhez intézett levelében magának követelte a magyar trónt s azonnal be is küldötte biztosait hódolatuknak elfogadására. Mivel azonban a nemzet III. András mellé sorakozott s ennek okát M. a magyaroknak a nőuralomtól való iszonyodásában kereste, M. 1292 jan. 6. Aixben a magyar koronáról lemondott fia, Martell Károly javára, ki jun.-tól kezdve csakugyan magyar királynak címezte magát. Ez időtől fogva mindent elkövetett fia trónrajuttatása érdekében, de hiában. 1289-94. férjével Franciaországban tartózkodott és csak 1294 ápr. közepén tért ismét vissza Nápolyba. Martell Károly 1295 aug. 19. táján elhunyván, M.-ennek fiát, Károly Róbertet léptette föl magyar trónkövetelőül s ilyenül őt 1297 febr. 24. VIII. Bonifác is elismerte. Károly Róbertet szülei 1300 ápr. 16. küldték be Magyarországba s még megérték azt az örömet, hogy rendkivül hosszas pártvillogások után unokájuk 1308., illetőleg 1309. csakugyan elnyerte a trónt. II. Károly 1309., Mária pedig 1223 márc. 25. hunyt el. Gyermekeik: Martell Károly, magyar trónkövető; Lajos, toulousei püspök, utóbb szent; Margit, Valois Károly neje; Róbert, nápolyi király; Berengár-Rajmond; Trisztán; Péter gravinai gróf; Fülöp tarentói herceg; Blanka, Jakab aragoniai király neje; Eleonora, II. Frigyes császár neje; Mária, előbb Mallorcai Sancho, utóbb Nericai Jakab neje; Beatrix, ki háromszor ment férjhez és János durazzói herceg.
7. M., magyar királynő, szül. 1370., megh. 1395. Szülei Nagy Lajos magyar király és Erzsébet voltak. Nevelését édes anyja visegrádi udvarában nyerte; istenfélelmét, tudományát az édes anyjával karöltve nevelői: Deméndi László és a küküllei esperes, János csepegtették belé. 1379. atyja Nagyszombatban eljegyezte Zsigmondnak, IV. Károly császár második fiának; ugyanekkor ismerték el a lengyel urak a leányág örökösödését, Kis Károly pedig megigérte, hogy a trón birtoklásában nem fogja háborgatni Nagy Lajos leányát. Tizenkét éves korában 1382. szabad választással, mint fiut emelték trónra. Székesfehérvárt megkoronázták, s melléje anyját, Erzsébetet rendelték. A gyermekleány helyett anyja kormányzott, ez meg Garay nádor szavát követte. Egyrészt Erzsébet makacssága, másrészt egyes főurak rakoncátlankodása Garayt, s vele együtt az ország kormányát leterelték arról az útról, melyen Nagy Lajos haladt. Horvátország és Bosznia mutatták ki legelőbb a bizalmatlanságot a női uralom iránt. Utána Lengyelország sáncolta körül szigoru feltételekkel az Anjou-leányok trónöröklését illetőleg. Amott erős terjesztői voltak az elégedetlenségnek Palisnay s a két Horváthy-testvér; Erzsébet hasztalan eskette újabb hűségre a dalmát városokat; a nép hódolata is szalmaláng volt, mely a királynék korútjával együtt véget ért. Lengyelországgal szemben Erzsébet anyakirályné indulatos eljárása legkevésbbé sem volt célra vezető. Mária jegyese, Zsigmond a lengyelek előtt mint német gyülöletes volt; részben ennek, részben a Magyarországtól való teljes különválás vágyának tulajdonítható, hogy M. 1384. testvére Hedvig javára kénytelen volt lemondani Lengyelországról. Ezután M.-nak anyja új férj után nézett leánya számára és 1385 máj. M. megbizás útján házasságra lépett VI. Károly francia király öccsével, Lajos orleansi herceggel. De a politikai viszonyok fordulata elsöpörte e még csupán érvényes, de végre nem hajtott házasságot és Zsigmond kierőszakolta, hogy M. 1385 nov. 1. az ő házastársa lőn. Egybekelésük után rövid időre hivatlan vendégük érkezett. Az igéretét megszegő Kis Károly lepte meg őket Buda várában Zsigmond éppen ezt akarta megelőzni, mikor rokonaihoz ment segítséget kérni. De mig ő oda járt, M. az erőszaknak engedve, odaadta koronáját II. v. Kis Károlynak. Az 1386 febr. 7. merénylet M.-nak, kinek különben II. Károly meggyilkolásában közvetetlen része nem volt, a koronát visszaszerzé. Nemsokára a délvidék lecsöndesítésére újabb körútra ment anyjával. A horvátok azonban Garánál (ma Gorján, Verőce vmegye) a vár közelében megtámadták a királynék kiséretét, s a kiséret vitéz, de sikertelen ellenállása után M. anyjával együtt a Horváthyak fogságába került. Előbb Gomnec, utóbb Novigrád várába vitték s itt szemeláttára végezték ki anyját; neki magának is attól kellett rettegnie, hogy férjének szabadító kisérletei alatt kioltják életét. Végre is Horváthy Pál jun. 4. (1387) megesketve, hogy bosszut nem áll, szabadon bocsátotta. V. ö. Márki, M., Magyarország királynéja (Budapest 1885),
8. M., II. Lajos magyar király neje, I. Ferdinánd király nővére, szül. Brüsszelben 1505 szept. 17. mint Szép Fülöp (I.), kasztillai király és Őrült Janka leánya, megh. Cigalesben 1558 okt. 18. Az 1491. és 1506. kötött örökösödési szerződések értelmében 1515 jul. 22. eljegyezték II. Ulászló fiával, Lajossal, akivel 1520 dec. 11. Innsbruckban forma szerint, 1522 jan. 13. pedig valósággal megesküdött. 1521 dec. 21. Székesfehérvárt magyar, 1522. elején Prágában cseh királynővé koronáztatott. Az udvar zilált pénzügyi viszonyait nagy hozományával egy ideig megjavította, később azonban maga is hozzájárult a romláshoz túlságos költekezéseivel. Férjének 1526 aug. 29. Mohácsnál történt eleste után Pozsonyba ment, ahol erősen buzgólkodott testvére, Ferdinánd megválasztása érdekében, aki később helytartójává nevezte ki. 1530. V. Károly Németalföld kormányzását bízta rá, melyet ügyesen vitt 1556-ig. Ekkor Spanyolországba vonult vissza. v. ö. Juste, M., magyar királynő. Fordította Szász Károly (Pest 1869).
9. M., V. Károly német-római császár és spanyol király idősb leánya, Miksa német császár (II.) és magyar király (I.) felesége (1548 óta), szül. 1528., megh. 1603 febr. 26. 1563. Pozsonyban magyar királynévá koronáztatott. Kilenc fia és hat leánya volt.
1. (I.) angol királynő, a Tudor-családból, 1553-58., kit «vérengző» (the blood) M.-nak is neveznek, szül. 1516 febr. 18., megh. 1558 nov.17. Egyetlen életben maradt gyermeke volt VIII. Henriknek és Aragoniai Katalinnak. Midőn Henrik nejét magától eltaszította és házasságát saját hatalmából felbontotta, M.-ra szomoru napok virradtak. Az 1544. kihirdetett trónörökösödési rend elismerte ugyan a trónra való igényeit, de mivel M. a VI. Eduárd nevében uralkodó államférfiak sürgetése dacára sem mondott le kat. hitéről, ezek (első sorban a morthumberlandi herceg) Eduárd korai halála után M.-t a tróntól kizárták és Gray Jankát (l. o.) ültették a trónra. Ennek uralkodása azonban már néhány nap mulva véget ért és M., a legitim elv képviselője, valóságos diadalmenetben vonult be 1553 aug. 3. Londonba. Eleitől kezdve M.-nak minden törekvése oda irányult, hogy az angol protestantizmusnak véget vessen és Angliát a szentszékkel megint kibékítse. Kezét vallásos buzgóságától indíttatva, Fülöp spanyol hercegnek (II. Fülöp), az ellenreformáció buzgó és hatalmas előharcosának ajánlotta fel. Fülöp át is rándult 1554 jul. és megtartotta M.-val az esküvőt, de már néhány hét mulva elhagyta nejét és nem tért többé vissza az előtte nem rokonszenves Angliába. A spanyol házasság hire nagy aggodalmat keltett az angol protestánsokban és a Wyatt-féle összeesküvésre vezetett, melyet M. szigorral elnyomott. Ekkor fejezték le a többi között Gray Jankát és férjét is. A parlament megszüntette a VIII. Henrik és VI. Eduárd által kiadott egyházi törvényeket és elismerte a pápának szupremáciáját; M. pedig örömmel mondott le az «angol nemzeti egyház feje» ciméről. Egyúttal azonban üldözni kezdte a protestáns hithez ragaszkodó főpapokat, és utoljára Crammer érseket is máglyára itélte. Néhány hónap alatt számos tudós papot égettek el és ennek a révén nevezték el a protestánsok a királynét vérengzőnek. Mind a mellett M. nem érte el célját. A külügyi politika terén nagy veszteség és szégyen érte a spanyolok érdekében Franciaország ellen harcoló angol csapatokat és Calais, a franciák hatalmába esett (1558). Abban a keserü meggyőződésben hunyt el, hogy teljesen hasztalan küzdött és hogy mostoha nővére, Erzsébet, Angliát újra protestánssá fogja tenni.
2. M. (II.), angol és ir. királynő, 1688-94., III. Vilmos neje, szül. 1662 ápr. 30., megh. 1694 dec. 28. Atyja II. (Stuart) Jakab, anyja Hyde Anna, Jakab első neje vala. Szülei 1667. Vilmos orániai herceghez, az akkori németalföldi kormányzóhoz adták nőül, aki 11 évvel később az angolok felszólítására zsarnok apósát elűzte és 1689 febr. 11. nejével együtt maga választatott meg angol királlyá. M., aki nem gyakorolt befolyást a kormányra, szenvedélyesen szerette férjét, akit M. korai elhunyta mélyen elkeserített. M. tiszta lelkét és nemes gondolkozását újabban kiadott naplója is tanusítják.
3. M., bajor királyné, Vilmos porosz herceg leánya, született 1825 okt. 25. megh. Hohenschwangau kastélyban 1889 máj. 17. 1842 okt. 12. nőül ment Miksa József bajor herceghez(aki 1848. II. Miksa néven a trónra lépett). 1864 márc. 10. pedig özvegy lett. ezen idő óta teljes visszavonultságban élt és 1874 okt. 12. a katolikus hitre tért. Megélte még, hogy fia, II. Lajos öngyilkossá lett; második fia, Ottó király szintén elmebeteg. V. ö. Schultze M., Marie, Kőnigin von Bayern (München 1892); Vasárnapi Újság (1889. évf. 387).
4. M., burgundi hercegnő, Vakmerő Károly herceg és Bourbon Izabella leánya és örököse szül. Brüsszelben 1457 febr. 13., megh. u. o. 1482 márc. 27. Előbb a francia trónörököst szemelték ki számára vőlegénynek, de azután atyja megszakította a burgundi nép örömére a XI. Lajos királlyal való alkudozásokat és Miksa osztrák hercegnek igérte oda M. kezét. A szépségükről hires jegyesek 1477 aug. 11. tartották meg esküvőjüket. Atyja halála után Burgundnak nagyobb fele Miksa, kisebb fele a francia király birtokába került. Öt évvel később M. sólyomvadászat közben lováról lebukott és halálosan megsérült. A brüggei Miasszonyunk templomában neki és atyjának 1500. pompás síremléket állítottak. Fia, Szép Fülöp, nőül vette Janka spanyol infánsnőt; leánya, Margit pedig Németalföldön lett kormányzó V. Károly alatt.
5. M., francia királyné, a Melici-családból, IV. Henrik neje, szül. Firenzében 1573 ápr., megh. Kölnben 1642 jul. 3. Atyja, I. Ferenc toscanai herceg 1600. IV. Henrik francia királlyal jegyezte el M.-t, akit azonban férje, szépsége dacára uralomra vágyódása és féltékenysége miatt a trónörökös (Lajos herceg) születése óta, lehetőleg mellőzött. Midőn Henrik 1610. a német háboruba készült távozni, M. arra birta, hogy őt máj. 13. megkoronáztassa. Egy nappal később Henriket Ravaillac megölte. M. ellenfelei ekkor azt a vádat emelték M. ellen, hogy a merényletről tudomása volt; mind a mellett a parlament XIII. Lajos gyámjának és kormányzónak nevezte őt ki. Ebben az állásban megnyirbálta a hugenották kiváltságait és ármányokban lelte kedvét, de uralomra való termettségének nem adta jelét. A spanyol követre és a nunciusra szokott leginkább hallgatni, és komornájának, Galigai Eleonorának férjét, az olasz Concinit szemelte ki kegyencének, akit d'Anere marsallá és marquisvá emelt. A felszaporodó állami adósság azonban elégületlenséget támasztott az uralomból kizárt francia főnemesek (Rohan, Soubise, Condé) és parlamentek soraiban, mignem a nagykorunak nyilvánított XIII. Lajos Concinit Luynes herceg (l. o.) által megbuktatta (1617 ápr. 24.). Concinit és nejét erre kivégezték, M.-t pedig a király Bloisba küldte számkivetésbe. Az epernoni herceg segélyével azonban M. 1619 febr. 22. Bloisból Angoulemebe menekült, mire fiával némiképen kibékült és Luynes halála után (1621 dec.) Párisba tért vissza. Hogy az államtanácsban megint befolyást szerezzen, többi között a fiatal Richelieut (l. o.) is kinevezte annak tagjai közé, aki azonban rövid idő alatt a királyné befolyását teljesen megtörte.
6. M., francia királyné, Leszczynski Szaniszló lengyel király és utóbb lotaringiai herceg leánya, szül. 1703 jun. 23., megh. Versaillesben 1768 jun. 24. Midőn atyjának sok viszontagság után 1719. Lengyelországból menekülnie kellett, magával vitte M.-t Elzászba, hol az gondos nevelésben részesült. 1725 szept. 5. a nálánál 7 évvel fiatalabb XV. Lajos királynak kellett kezét nyujtani, akivel mindvégig boldogtalan házasságban élt. Megadással és nem méltóság nélkül töltötte napjait és a vallásban és a szegények segélyezésében lelt vigasztalást. Tiz gyermeke közül négy leány élte őt tul.
7. M., görög királyné, l. Margit (4, XII. k. 316).
8. M. Zsófia Amália, nápolyi királyné, Bajor Miksa herceg leánya, királynénk nővére, szül. Possenhofenben 1841 okt. 4. 1859 febr. 3. nőül ment a nápolyi trónörököshöz, ki II. Ferenc néven már máj. 22. foglalta el az atyja trónját. Uralkodásuknak a Garibaldi által támasztott szabadságharc vetett véget, mire M. trónvesztett férjét Gaäta eleste után (1861 febr. 13.) Rómába, 1870. pedig Bajorországba költözött; Párisban meg Angolországban is élt egy ideig. Házassága gyermektelen maradt.
9. M. (II.) da Gloria, portugál királynő, I. Dom Pedro, Brazilia császárjának és Leopoldina osztrák főhercegnőnek leánya, szül. Rio de Janeiróban 1819 ápr. 4., megh. 1853 nov. 15. Nagyatyjának, VI. János Portugália királyának halála s atyjának önkéntes lemondása után, a portugál trón 1826 máj. 2. ő reá szállott. A gyermek királynőt atyja 1827. Dom Miguel nagybátyjával jegyezte el, 1828. pedig az osztrák császárnak (nagybátyjának) udvarában küldte. Útközben azonban, Gibraltárban, kisérői arról értesültek, hogy Dom Miguel Portugália királyává tette magát, mire nem Bécsnek, hanem Londonnak vették útjukat, abban a reményben, hogy az angol király segítségére fog sietni M.-nak a trónbitorló ellen. IV. György király szivesen fogadta a követséget, de az angol parlament mitsem tett érette. M. tehát 1829 okt.-ben visszakerült Braziliába. Atyja azonban nem nyugodott, hadat vezetett Portugáliába s legyőzte Dom Miguelt; erre leányát Lisabonban (1833) királynőnek kiáltották ki és nagykorusitották, mire M. 1834 szept. 24. tényleg átvette a kormányt. Első férje Ágost, Leuchtenberg hercegének korai halála után M. 1836 ápr. 9. Ferdinánddal, Koburg-Koháry herceggel újabb házasságra lépett Pártokra szakadt országát e szeszélyes nő nem volt képes kormányozni. Gyermekágyban halt meg. Fia V. Dom Pedro lett utóda.
10. M. (I.), skót királynő, a Guise-ek családjából, Stuart Mária anyja, szül. 1515 nov. 22., mint Guise Kolos (l. o.) legidősebb leánya, megh. 1560 jun. 10. 1534. neje lett Lajos orleansi hercegnek, aki azonban már egy évvel utóbb meghalt. 1538. V. Jakab skót királyhoz ment nőül, kinek halála után (1542 dec. 14.) eleintén Arran gróf mellett (Hamilton), 15554 óta pedig egyedül vitte kiskoru leánya nevében a kormányt. Több háborut folytatott, különösen a protestáns Anglia s igy VIII. Henrik angol király ellen, kinek fiától, Eduárdtól, leányának, a kis Máriának kezét megtagadta volt; midőn pedig Somerset herceg, VI. Eduárd gyámnoka, fegyveres kézzel akarta M.-t ez eljegyzére kényszeríteni, ez leányát Franciaországba küldötte, melynek trónörököse Ferenc a szép hercegnőt 1558. nőül vette, és egyúttal Skóciát az angol támadás ellen támogatta. 1559. magában Skóciában került a dolog felkelésre, melynek élére a Knox reformátor szaván induló protestáns főnökök állottak. A felkelők az angolok közreműködésével éppen Edinburgot ostromolták, midőn m. váratlanul meghalt. A trónon leánya követte.
11. M. (II.), skót királynő, a Stuart-családból, V. Jakab és Guise Mária leánya, szül. Linlithgow kastélyban 1542 dec. 8., lefejezték Fotheringayben 1587 febr. 18. Atyja nehány nappal M. születése után halt meg, anyja pedig az iránta ellenséges érzelmü Skóciában és minduntalan beavatkozó Angliával szemben nehéz helyzetbe került. VIII. Henrik angol király, hogy az angol befolyást Skócia felé megújítsa, a kis Mária kezét kérte meg fia, Eduárd herceg számára, de a francia szövetséghez és katolikus hitéhez ragaszkodó özvegy királyné erről hallani sem akart és inkább háborura szánta el magát. Midőn pedig Somerset herceg (VI. Eduárd gyámnoka), utóbb fegyveres kézzel akarta Máriának Eduárddal való eljegyzését kierőszakolni, a királyné serdülő leányát titokban bátyjaihoz küldötte Franciaországba, ahol azután a szépsége által feltünő M. az udvarba került és végre 1558 ápr. 24. Ferenc dauphin (a később II. Ferenc király) nejévé lett. Anyja halála után M. mint Margit angol hercegnőnek (VI. Henrik angol király leányának) unokája, az angol királyi címert és címet is vette fel és ezzel éles ellentétbe helyezkedett rokonával, Erzsébet angol királynővel, kit egyébiránt prot. hite miatt sem tekintett Anglia törvényes királynőjének és VIII. Henrik legitim leányának. Midőn a francia trón II. Ferencre szállott, M. teljes mértékben élvezte a fényes francia udvar ünnepélyeit, mig a kormányzás teendőit nagybátyjai, a Guise-ek végezték. De eme boldog napok csakhamar letüntek: II. Ferenc 1561 aug. 19. váratlanul elhalt, mire a Guise-ek hatalma egyelőre megingott. M. pedig szülőföldjére volt kénytelen visszatérni. Mint költeményei elárulják, sajgó szivvel mondott búcsut a szép Franciaországnak, hol annyira boldognak érezte magát. A rideg s zord Skóciában eleitől kezdve rosszul érezte magát. A durva erőszakos clanok társaságát nem birta megszokni; nagy nehezen nyerte meg az engedélyt, hogy legalább a saját várkápolnájában tarthasson misét; politikai tekintetben pedig tehetetlenségre látta magát kárhoztatva. Mindezek arra utalták, hogy Erzsébet angol királynővel barátságos viszonyt folytasson. Mig Erzsébet a forrongó skót kálvinistákban bizott, addig M. az elégületlen angol katolikusokra számított és mig a protestáns Európa Erzsébetbe vetette reményeit, addig a katolikus Európa M.-hoz fűzte Anglia és Skócia katolizálásának reményét. Ebben a két csodálatos nőben a XVI. sz. nagy ellentétei tehát mintegy testet öltöttek és ez adja meg e két királynő életének a világtörténeti hátterét.
M. mindenekelőtt az eltörpült királyi hatalom helyreállítását tűzte ki magának célul. De hogy ezt elérje, előbb erős kezü hitves után látott. Először II. Fülöp spanyol királlyal bocsátkozott alkudozásokba, aki azonban maga helyett fiát, Don Carlost hozta javaslatba; csakhogy az infans boldogtalan kedélyállapota folytán ez a terv is dugába dőlt. Szó volt más külföldi hercegekről is, de M. ezek egyikétől sem remélhette, hogy kellőképen segélyére leend. Ekkor Erzsébet kinálta meg Essex gróf kezével, akit országszerte Erzsébet szeretőjének tartottak és akit M. éppen ez okból utasított vissza. Elszigeteltségében elvégre rokonát, Darnley Henriket szemelte ki második férjének, egy fiatal és szép s amellett katolikus hitü lordot, kivel azután 1565 jul. 29. egybekelt. De Darnleynek csiszolatlan és durva magaviselete, nemkülönben erélytelensége Muray és az ellenzékkel szemben csakhamar kiábránditották M.-t, aki férje iránt elhidegült. Emiatt a mellőzött darnley bosszura készült és szövetségre lépvén a Murraytól és Mortontól vezényelt ellenzékkel, 1566 márc. 9. többedmagával M.-nak olasz titkárát, Rizzio Dávidot (kit némelyek M. szeretőjének mondottak), a királyné szemeláttára leszúrta, mig M.-t az összeesküvők gyámság alá helyezték. Nemsokára ugyan Darnley, hogy M.-t kiengesztelje, cinkosait elárulta és segédkezet nyujtott M.-nak a trón visszafoglalásában. De őszinte kibékülésre ez éppen oly kevéssé vezetett, mint a trónörökös, Jakab herceg születése (1566 jun. 19.). Ezen idő óta M. nem ismert hőbb vágyat, mint gyülöletes férjétől szabadulni. Erre M. Bothwell Henrik (l. o.) vakmerő s rossz hirü kalandor életü főnökbe vetette reményét. 1567 január 23. visszatért beteg férjéhez Glasgowba, akit arra beszélt rá, hogy a Kirk of Field nevü, Edinburg közelében magánosan álló házba költözzék, hol majd több kényelem és jobb ápolásról fog gondoskodni. Ápolta is egy ideig. De a febr. 9-10. közötti éjjel Bothwell cinkosai M. távollétében a házat Darnleyvel együtt levegőbe röpítették, a robbanást tulélő, félholt királyt pedig megfojtották. A felháborodó közvélemény az első pillanattól kezdve Bothwellre sütötte a gyilkosság gyanuját, aki, hogy e vádtól szabaduljon, a szokott vakmerő és fenyegető hangol maga kérte a vizsgálat megindítását. Helyesen számított, mert a megfélemlített birák csakugyan nem merték elitélni. M. erre végzetessé tevén hibáját, tengernaggyá nevezte ki Bothwellt, aki, mihelyt a papság első nejével kötött házasságát felbontotta, M.-t sétalovaglás közben megbeszélt terv szerint ápril. 24. elrabolta és kastélyába vitte, május 15. pedig Holyroodban nőül vette. Ezek hirére a skót nagyok Murray vezérlete alatt fegyvert fogtak és Hoolyrood kastély előtt teremvén, az új házaspárt mámorából felriasztották. Bothwell, akit halálra kerestek, jókor a tengerpartra és azután Dániába menekült, mig a magára hagyott M. futás közben jun. 15. Carbery Hillnél (Edinburg mellett) ellenségeinek kezébe adta magát, akik Locheven várába zárták és jul. 24. a férjgyilkosság vádját emelvén fel ellene, kis fia javára a trónról lemondani kényszerítették. M. elviselhetetlennek találván a fogságot, 1568 máj. 2. Douglas György segélyével a várból kiszabadult és még egyszer a fegyverre bizta ügyét. Hivei azonban oly csekély számban gyülekeztek körülötte, hogy Murraynek nem esett nehezére, M.-nak kis csapatát Langgsidenél szétugrasztani. Most már M. is felismerte, hogy Skóciában nem tarthatja magát többé; hátat fordított tehát országának és mint földönfutó lépte át az angol határt, abban a reményben, hogy Angliában menedékhelyet lel. Mihelyt máj. 16. angol földre ért, Carlisleből érzékeny hangon levelet irt Erzsébetnek, melyben segélyt kért lázongó alattvalói ellen.
Ebben a reményben azonban keservesen csalatkozott; Erzsébet királyné a politikai veszélyre és Cecilre hallgatván, M.-t, a reá nézve veszedelmes katolikus trónkövetelőt, letartóztatta és azt követelte, hogy magát a férjgyilkosság vádja alól tisztázza, továbbá pedig, hogy M. az angol trónra való igényeiről lemondjon. Mivel pedig M. ezt a követelést büszkén visszautasította, őrizet alá helyezték, majd börtönbe zárták. A katolikusvilág élénk részvéttel fordult M. felé; II. Fülöp, az angol katolikusok, a pápák és egyes merész jezsuiták mindent megtettek, hogy M.-t kiszabadítsák. Többi között a hős Don Juan is tervezte M. kiszabaditását. Mendoza spanyol követ közreműködése mellett pedig több összeesküvés alakult Erzsébet megbuktatására. Az angol rendőrség azonnal valamennyi összeesküvést (igy a Norfolk hercegét is) jókor felfedezte és az illetőket a hóhér kezébe szolgáltatta. 1586 végén újabb összeesküvés támadt, melynek feje bizonyos Babington vala. Ez abban állapodott meg társaival, hogy M.-t nemcsak kiszabadítják, hanem ugyanakkor a partra szálló spanyol hadsereg támogatásával Erzsébetet megbuktatják, ha pedig Erzsébet ellent állana, akkor megölik. Valsingham éber ügynökei által azonban ennek a tervnek is nyomára jöttek; a cinkosokat elfogták és vallomásaik alapján halálra itélték. Egyúttal Cecil és az államtanács a lefoglalt levelezés nyomán M. ellen is emeltek főbenjáró vádat. A lordokból alakított rendkivüli törvényszék kimondotta a halálbüntetést. Az angolok kitörő örömmel fogadták halálának hirét, a katolikus világot ellenben gyász és elkeseredés hatotta át és II. Fülöp spanyol király egy évvel később bosszúhadjáratot indított Erzsébet ellen (l. Armáda) Fia, Jakab, midőn 1603. angol trónra lépett, Westminsterben temette el anyját. A szépségéről és tragikus sorsáról egyaránt ismeretes királyné élete már 300 év óta foglalkoztatja a történetirókat, kik első sorban a férjgyilkosságban (noha nem e miatt fejezték le) majd ártatlannak, majd vétkesnek iparkodtak őt feltüntetni. Kézzel fogható bizonyítékot azonban sem egyik, sem a másik félnek nem sikerült előteremteni és azért arra a kérdésre: része volt-e M.-nak Darnley megöletésében, ma is csak «non liquet»-tel lehet felelni.
1. királyné, III. Fülöp spanyol király leánya, III. Ferdinánd német-római császár és magyar király első felesége (1631 óta), szül. 1606., megh. 1646 máj. 13. Magyar királynévá koronáztatott Pozsonyban 1638. IV. Ferdinánd és I. Lipót az ő gyermekei.
2. M., királyné, V. Ferdinánd magyar király neje, I. Viktor Emánuel szárd király és Mária Terézia estei osztrák főhercegnő, Mária Terézia magyar királynő unokájának leánya, szül. 1803 szept. 19. Férjhez ment V. Ferdinándhoz 1831 febr. 27. Az ő tanácsa és befolyása egyik legfontosabb indító ok volt arra nézve, hogy V. Ferdinánd a trónról lemondjon. Ennek lemondása után férjével Prágában a Hradsinban élt s itt halt meg 1884 május 4.
l. Károly Lajos.
francia királyné, XVI. Lajos neje, I. Ferenc német császár és Mária Terézia császárnő és királynő legifjabb leánya, szül. 1755 nov. 2., lefejeztetett Párisban 1793 okt. 16. 1770 máj. 16. nőül ment Lajos dauphinhoz (a későbbi királyhoz). A vidám kedvü, mulatni vágyó és az etiquette szabályait minduntalan áthágó hercegnő rossz hirbe került. azt suttogták az udvarban, hogy az «osztrák nő» Trianonban erkölcstelen életet folytat és a nyakékpör óta a nép alsó rétegei is elhitték ezeket a képtelen gyanusításokat. M. legveszedelmesebb ellenfele az orleansi herceg volt, ki a trónörökös születése következtében (1781) trónigényeitől elesett. Az országos rendek egybegyülése után (1789) a királyné a harmadik rend követeléseit eleinte helyeselte, de nemsokára a kiváltságos nemességbe helyezte reményét és a reakció szellemében befolyásolta férjét. Részt vett tüntetőleg az 1789 okt. 1. a testőrség tiszteletére rendezett lakomán, ami az ellenzék vezérét, Mirabeaut annyira felingerelte, hogy «a nemzet megsértése» miatt vád alá akarta őt helyezni. Azt okt. 5-iki felkelés napján M. élete ismételten veszélyben forgott és a tömeg egyre kivánta a «Madame Veto» (mint nevezték) fejét. Midőn e jelenetek másnap ismétlődtek, a királyné, a dauphinnel karján, nyugodtan az erkélyre lépett; lélekjelenléte annyira meghatotta a tömeget, hogy megéljenezték. Midőn az udvar Párisba kényszerült visszatérni, a királyné hiába igyekezett gyámoltalan férjét erélyes fellépésre birni és maga bocsátkozott Mirabeauval alkudozásokba, hogy az alkotmányos monárkiát megmentse. De Mirabeau korai halála sirba vitte e terveket és M. mindvégig népszerülten maradt. A királyi család meghiusított futása után (1791 jun. 20.) M. helyzete is rosszabbra fordult, az 1792 aug. 10-iki zendülés napján pedig férjével együtt kellett a nemzetgyülés termébe menekülnie, ahonnan a Templebe kisérték és őrizet alá helyezték. December havában elválasztották férjétől és csak a Lajos kivégzését megelőző napon bocsátották még egyszer urához. 1793 jul. 3. kétségbeesett ellentállása dacára fiát (XVII. Lajost) is kiragadták karjaiból, aug. 1. pedig a Conciergerie tömlöcébe vitték, és oly szigoruan bántak vele, hogy M. néhány hét alatt megőszült. Okt. 14. a törvényszék elé vezették és azzal vádolták, hogy külföldi fejedelmekkel Franciaország ellen összeesküdött és hogy része volt a polgárháboruban. A királyné valamennyi kérdésre bátran és kimerítően válaszolt és lelki nyugalmával szintén zavarba ejté biráit. Midőn pedig Hébert azzal vádolta, hogy saját fiával, a dauphinnel szerelmi viszonyt folytatott, M., a jelenlevő anyákat hivta fel tanuknak arra, hogy ilyen vád nem lehet igaz. Okt. 15-16. éjjel mondták ki fölötte a halálos itéletet, melyet nyugalommal hallgatott végig. Mihelyt meggyónt, fehér ruhába öltöztették s okt. 16. délben a sansculotte-ok szitkaitól kisérve, a vesztőhelyre vitetett, hol 1/4 1 órakor a nyaktilóval kivégezték. Tetemét a Magdolna-sírkertben levő nagy mészgödörbe vetették (ahová XVI. Lajost is temették volt), de 1815. maradványait St.-Denisbe takarították el és egyúttal síremléket állítottak neki.
(növ.), l. Calophyllum.
l. Besnyő.