l. Német lovagrend.
nagyközség Szabolcs vmegye nyirbátori j.-ban (1891) 1532 magyar lakossal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral; a görög katolikusoknak hires búcsujáróhelye; van itt Vazul-rendi hittani intézet, mely 1749. alapíttatott.
(Radna), nagyközség Arad vármegye radnai j.-ban, a Mros jobbpartján, Lippával szemben; a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal és adóhivatallal, vasőti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral, (1891) 2235 oláh, magyar és német lakossal. M. itteni ferencrendi kolostoráról és templomáról hiresedett el, mely egyike a leglátogatottabb bőcsujáróhelyeinknek, 1520. építették ide az első kápolnát, utóbb templom épült helyén, melybe 1668. helyezték el a csodatevő Mária-képet. A mostani templom 1761-1767. épült. A kolostor mögötti dombon emlék örökiti meg II. Józsefnek 1768 évi látogatását.
búcsujáróhely, l. Hidegkút (1).
régibb magyar ezüst pénz, l. Huszas.
(a franc. mariage-tól, a. m. házasság). Társas kártyajáték, rendesen ketten játszák, de részt vehetnek hárman, sőt négyen is, ez utóbbi neve kereszt-M. A magyar kártyával kettesével vagy hármasával mindkét játszó kap hat-hat lapot, a 13-ik lap tromfnak vettetik fel, mig a többi 19 kártya talonnak marad. A kártyák értéki fokozatában a tizes üti az alakokat. A disznó 11, tizes 10, király 4, felső 3, alsó 2, utolsó ütés 10-et számít. Nyer az, ki ütéseiben legalább 66 egységet számol. A király és felső egy szinben M.-nak neveztetik, s az adutban 40-et, más szinben 20-at számít. Aki az utolsó 6 ütést megcsinálja, 20 pointot nyer.
mexikói császárné, l. Sarolta.
(Bohusudov), falu Aussig cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 2884 lak., búcsujáró templommal, a jezsuiták egy főgimnáziumával; környékén gazdag gyümölcsösökkel; közelében barnaszénbányával, cement-, bőrgyártással, pamut- és gyapju-iparral.
1. Ádám (markusfalvi), II. Rákóczi Ferenc hive, kurucezredes, M. Imre szepesvármegyei alispán fia. Születésének és halálának éve és helye ismeretlen. A nemzeti felkelés kitörése után Rákóczihoz csatlakozott s nemcsak hű maradt vezéréhez, hanem Rodostóba is követte Rákóczit. egy ideig orosz, majd lengyel szolgálatban is állott, midőn pedig Rákóczi József fogott hozzá egy újabb felkelés szervezéséhez. M.-t tábornoki rangra emelte. Mikes Kelemen hallgatása után ítélve, nem halt meg Rodostóban; lehet, hogy Jaroslavba (l. o.) költözött és ott halt meg.
2. M. András (markus- és batizfalvi), táborszernagy, szül. Batizfalván 1759., megh. Kassán 1846. jun. 17. 1775. lépett a hadseregbe, részt vett a bjor örökösödési, az 1789. török és az összes francia háborukban. 1800. a M.-vadászokat vezényelte, melyek élén Genova vidékén és a Marengo mellett vívott csatákban nagyon kitüntette magát. 1805. a 60. számu gyalogezred ezredesévé tették. 1809. részt vett az Aspern és Wagram melletti csatában, julius 7. pedig Hollabrunnból verte ki a ffranciákat. Érdemei jutalmául erre a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét kapta. 1815. Hüninben ostromában vett részt. 1832. nyugalomba vonult.
3. M. Béla (markus- és batizfalvi), történetiró, szül. Berzéten (Gömör) 1824. Tanulmányait otthon végezte, jogot Pesten hallgatott. Már 1843. részt vett a közügyekben. A szabadságharcot mint önkéntes küzdötte végig. 1861., valamint 1869-75. tagja volt az országgyülésnek. 1864. mint az Almássy-mozgalom állítólagos részese 100 napi fogságot szenvedett, mivel azonban részességet bebizonyítani nem tudták, szabadon bocsátották. Tevékeny részt vett Pest vármegye közügyeiben egész a 70-es évek végeig, mikor Győrbe, majd Sárvárra visszavonult s egész munkásságát a történetirásnak szentelte. Művei: Helyzetünk (Budapest 1873); A magyar törvényhozás és Magyarország története (Győr 1886-1893, 18 köt.); Magyarország közjoga (Budapest 1895).
4. M. János (markus- és batizfalvi), tábornok, főrendiházi tag, szül. Iglón 1822 jun. 23. A bölcseleti tanulmányokat Egerben elvégezve, korán a katonai pályára lépett s a Wasa-gyalogezredban hadapród, 1847. a 2. gyalogezredben főhadnagy, századosi ranggal a honvédséghez ment át, még ugyanaz év augusztusában a nemzetőrség tiszántuli hadosztályának parancsnoka lett. Részt vett Görgey és Dembinsky hadjárataiban, harcolt Kápolnánál, Buda ostromában, 1849. Szegeden tábornokká neveztetett ki. Az alkotmányos harc leveretése után halálra itélték, melyet a királyi kegyelem 18 évi várfogságra változtatott át. Ebből Olmützben töltött hét évet, akkor 1856. szabadon bocsátották s 1869. honvédezredessé s kassai kerületi parancsnokká nevezték ki, 1876. a Lipótrend lovagkeresztjék, 1878. altábornagyi rangot. 1885. valóságos belső titkos tanácsosi címet nyert, Naplójábnól eddig csak töredékek jelentek meg; igy a Pesti Naplóban (1893 máj. 21.) a Budavár bevételére vonatkozó részt közölte.
l. Mária (10).