A kt. egyház az ő ünnepkörébe vonta Mária életében minden tudvalevő mozzanatot, hogy ezáltal is az üdvintézmény műveit történetileg megörökítse és az elhomályosítás ellen védje. e célból az egyház több ünnepet rendel. L. Boldogasszony.
l. Csillám és Gipsz.
Matild Amália magyar királyi hercegnő s osztrák főhercegnő, I. Ferenc József magyar király és Erzsébet királyné leánya, szül. Budán 1868. ápr. 22. Nevelését Rónay Jácint püspök vezette. Férjhez ment Ferenc Szalvator főherceghez (szül. 1866 aug. 21.) 1890 jul. 31. Ischlben. Gyermekei: Erzsébet Franciska, szül. 1892 jan. 27. Bécsben; Ferenc Károly Szalvator, szül. Lichteneggben 1893 febr. 17.; Hubert Szalvador, szül. 1894 ápr. 30.
Spanyol érdemrend, melyet 1871 jul. 7. alapított Viktor Amadeus király. Szabályait a rend ugyanaz év jul. 18. nyerte. A nyilvános oktatás, művészetek, tudományok és az ipar terén szerzett érdemekért 1873 óta nem adományozzák.
(Marienthal, Marietal), kisközség Pozsony vmegye pozsonyi j.-ban, (1891) 756 tót lak.: hajdani pálos kolostorát I. Lajos alapította 1377. s ugyanő adományozta nekik a községet is; utóbb a Pugger-család vásárolta meg a községet. A kolostor templomát 1471. Rozgonyi László építette. Midőn II. József a pálosrendet feloszlatta, M. a kincstár kezébe került s ettől Schwarzenberg Frigyes herceg vette meg, ki a kolostort nyári lakká alakította át; tőle Wolkenstein Marietta grófnő vette meg a M.-i uradalmat. M. a Kis-Kárpátok Ny-i tövében igen csinos vidéken fekszik. Közelében palakőbánya van.
1. község és búcsujáróhely Mura-Bruck stiriai kerületi kapitányságban a Salzabach mellett, 900 m. magasban (1890) 1263 lak., ezek nagyobbára a búcsujárók után élnek, akiknek száma évenkint több mint 200000. Jul. 1. a bécsiek, aug. 14. a graziak érkeznek meg. A festői fekvésü község középpontja a tekintélyes 4 tornyu templom, amelyet a XVII. században építettek; csakis a középső szép gót torony maradt meg a XIV. századbeli régi templomból. A csodaszép Máriakép 0,5 m. magas, fából faragott Madonna, melyrt 1157. egy bencés szerzetes készített. I. Henrik morvaországi határgróf fölötte 1200 körül egy kápolnát állíttatott fel. 1363. pedig Nagy Lajos magyar király, miként a déli portálénál elhelyezett ólomszobrok alatt olvasható, a törökökön kivívott győzelme emlékére egy nagyobb templomot építtetett. A jelenlegi templom belseje 92 m. hosszu, 34 m. széles. A középső hajóban levő kis kápolna gazdagon, a többi közt 12 ezüst oszloppal van díszítve. A szószék vörös porfir. A főoltárnál nagy ébenfakereszt áll két életnagyságu ezüst emberi alakkal, III. Károly király ajándékával. A kereszt alatt nagy ezüst földgolyó, a főoltár mellett pedig a brünni városi tanácsnak két votiv-képe látható. A kincstára gazdag értékes templomi edényekben, ereklyeszekrényekben és egyéb értékes tárgyakban, a többi közt Werner Zakariás aranytolla is itt van. Számos nagybecsü ajándék magyar származásu, így Scitovszky primás és a gróf Karácsonyi-család ajándéka két régi kép Pozsony városáról stb. V. ö. Steinhez, Kőnik Ludwig l. von Ungaru und seinte Weihgeschenke für Mária-Zell (Mittheilungen des Vereins für Steiermark 1887). Élénk a szent képekkel, rózsafüzérekkel való kereskedés is. A magyar vonatkozásu mondákra nézve I. Pór Antal művét Nagy Lajosról (Történeti Életrajzok, 590 old.), ahol Mannesdorfer (Menosdarfer) krónikáját birálat alá veszi. - 2. M. (Kis-M.), falu, és búcsujáróhely Baden alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, (1890) 348 lak.
Amália, l. Mária (8. XII. k. 327).
dán járás és városi Lolland szigetén (l. o.).
(Hebrus), 437 km. hosszu folyó a Balkán-félszigeten. A Rhodope É-i lejtőjén, az Iszker forrása közelében ered, átfolyik a fillippopoli síkságon, amelynek termékenységét nagyon előmozítja, átlép Törökországba, elfolyik Drinápoly és az egykori Enosz mellett, mocsáros deltában az Egei-tengerbe torkollik, Vizkörnyéke 53846 km2. Alsó részében rendkivül kiszélesedik és nagy mocsárokat alkot. Csak helyenként hajózható. Nagyobb mellékvizei: a Göp-szu, Tundsa, Szazli, Ergeneh, Csepelu-dere, Arda és Kizildeli-csal.
(ejtsd: mari de frasz), a legrégibb francia költőnő, aki ugyan Franciaországban szül., de Angliában élt II. Henrik (XII. sz.) idejében. Számos, költői kedélyre valló epikus Lais (l. o.) szerzője, melyekben a szenvedély igaz hangjai csendülnek meg; irt meséket is (Ysopet) angol mintákra és Purgatoire, de St. Patrice kalandos regényt. Műveit Roquefort adta ki (Páris 1820), Lais-jeit Warnke (Halle 1885). V. ö. Romania (15. köt. Páris 1886).