(Marcomanni) a. m. határőrök, germán néptörzs, melyet Caesar Ariovistus alattvalói közt említ, de mely igazában csak Marbod vezetése alatt szerepel a bójok földjén (a mai Csehország). Marbod népét addig erősítgette, mig a cheruskok féltékenységére okot szolgáltatott. A két törzs közt mérkőzésre került a sor, s ez a mérkőzés Marbodra nézve rosszul ütött ki, akit különben saját népe is elűzött. Marbod Ravennába menekült, de az általa alapított monárkikus kormányforma tulélte őt. Népe egyideig békén élt a rómaiakkal, csak Mare Aurél alatt tört ki egy háboru (Kr. u. 166.), melyet, bár más germán törzsek is részt vettek benne, mégis a M.-ról nevezett el a hagyomány. Ez a háboru változó szerencsével folyt; hol az egyik fél, hol a másik kerekedett fölül, de békekötés csak 181. jött létre Commodus idején. Ez a béke szégyenletes volt Rómára és még igy is megszegték a M. akikkel utoljára Attila segédcsapatainak sorában találkozunk. V. ö. Wittmann, Die älteste Geschichte der M. (München 1855) és Dettmer, Geschichte des M.-Krieges (a Forschungen 12. kötetében, Göttinga 1870).
Gyula, l. Matkovich.
az a férfi (nem katona) v. nőszemély, aki a csapatokat a táborba követi, hogy olyan élelmi cikkeket s más a kényelemre szükséges tárgyakat juttasson a katonáknak, amelyekről a katonai élelmezés nem gondoskodik. Mozgósításkor M. fogadása nem kötelező a csapatokra. Minden M.-nak 1 segéde és 1 kétfogatu szekere kell hogy legyen. Ismertetőjel katonasapka és karszalag. Igazoló jegyet kell a zsebében hordania. Katonai élelmezésben részesül lovaival együtt. A katonai igazságszolgáltatás és a katonai egészség-rendőri szabályok alá tartozik. Az élelmezési tiszt útján a csapatparancsnok alá van rendelve. A közte és a csapat közti viszonyt szerződés szabályozza. L. még Kantin.
nagyközség Temes vármegye verseci j.-ban, (1891) oláh lakossal.
(ejtsd: -ics) Ferenc, horvát költő, szül. Kőrösben 1845. Tanulmányait Bécsben végezte, 1866. Eszéken lett gimnáziumi tanár, 1874. pedig a zágrábi egyetemen a filozofia és esztétika tanára, amely állásban jelenleg is van. A horvát irodalom kiválóbb képviselői közé tartozik. Legnevezetesebb munkái: Kohan i Vlasta (hősköltemény, 1868); Karlo Dracki (dráma tetralogia, 1870); Benko Bot (dráma, 1872); Zvonimir (dráma, 1873).Összegyüjtött költeményei 1884. jelentek meg Iz mladih dana c. alatt. Esztetikai dolgozatai is említésre méltók. M. a délszláv akadémia tagja.
1. Ilka, l. Pauli.
2. M. Iván, gyorsiró, született Körmöcbányán 1838 jun. 2., meghalt Budapesten 1893 ápr. 5. Gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán végezte, 1856-ban mint bécsi egyetemi joghallgató Gabelsberger gyorsirási rendszeréből vizsgálatot tett. felhagyott a jogi pályával és mint a bécsi birodalmi tanács gyorsirója kezdett működni. Hazájába térve, első gondja volt gyorsirási rendszerét megalkotni. Rendszerével 1863. lépett föl először Szombathy lapjában, melyet még ez évben Gyorsirászat Gabelsberger elvei szerint (Budapest 1863) címen kiadott. Ezután rendszerét, a gyorsirászatának fejlődéséhez képest, javitott kiadásokban mutatta be eddig már 9 kiadást ért elterjedt tankönyveiben. A 10 kiadást, a legújabb rendszeri reformok figyelembe vételével, a budapesti magyar gyorsiró-egyesület 1894. rendezte sajtó alá. A Gabelsberger-féle gyorsiró rendszer M. ültette át magyar nyelvre. 1878. a francia közoktatásügyi minisztérium az Officier de l'Académie cimet és az ezzel járó diszjelvényt adományozta neki. A Ferenc József-rend lovagja és Budapest főváros képviselőtestületének is tagja volt. V. ö. Gopcsa L. dr., Magyar gyorsirás története 75-78. lapjait.
(franc. marqueur), l. Marque.
város lipcse szász kerületi kapitányságban, 1 km.-nyire a porosz határtól, vasút mellett, (1890) 4994 lak., jelentékeny szőrmekészítéssel, cukor-, kémiai iparral, nikoledény-készítéssel, sörgyártással, közelében barnaszén-teleppel.
v. Marxburg, l. Braubach.
a régi velencei köztársaság nagy ezüstpénze; egy lapján szt. Márk oroszlánja cimerpajzsban s a körirat: SANCTVS. MARCVS. VENETVS. Másik oldalon a doge neve s középen liliomos kereszt. Értéke eredetileg körülbelül 2 frt.