az ugyanily nevü járás székhelye a bajor Alsó-Frank-kerületben a Majna és vasút mellett, (1890) 1970 lak., sörgyártással és nagy pisztrángtenyésztéssel.
amerikai humorista, l. Twain.
Gyula, c. püspök, szül. Besztercebányán 1825 szept. 7., megh. Bpesten 1893 máj. 30. Középiskoláit Pozsonyban a bölcsészetet Nagyszombatban, a teologiát Pesten végezte. Pappá szentelték 1849 márc. 21. Káplán volt Nádason, Pest-Józsefvárosban, azután szentszéki jegyző, 1866. érseki titkár, 1873. tiszteleti, 1874. valóságos esztergomi kanonok, 1875-ben hercegprimási irodaigazgató, 1878. budapesti központi papnevelői kormányzó, 1878. c. apát, 1884. pápai prelátus, később c. püspök. Elnöke volt az országos kat. tanítói segélyalapnak, a Szt. László-társulatnak pedig alelnöke. Az országos kat. segélyalap közgyüléseit jeles beszédekkel nyitotta meg, melyek a Tanügyi Lapokban és önálló alakban is jelentek meg. Számos cikket, útleirást, könyvismertetést stb. irt különböző lapokba, a Religio 1855. évfolyamában a külföldi szemlének rendes rovatvezetője volt stb. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka; Népnevelő 1893. évf.
1. Dezső, jogtudós és iró, szül. Pakson (Tolna) 1862 okt. 15. Tanulmányait Budapesten végezte, 1885. jogi doktor, 1886. ügyvéd (mint ilyen tagja az ügyvédvizsgáló bizottságnak, jegyzője a tizedik magyar jogászgyülésnek 1889. és titkára a budapesti ügyvédi körnek). 1894. kir. törvényszéki biróvá neveztetett ki és a kir. igazságügyminisztérium kodifikáló osztályában alkalmaztatott, hol jelenleg (1896) is működik. M., aki egyideig a Nemzetnek is belső dolgozótársa volt, 1883 óta működik a jogirodalom terén; cikkei a napilapokban, az Ügyvédek Lapjában, a Jogtudományi Közlönyben és az általa alapított és 1889-93-ig szerkesztett Jogi Szemle c. folyóiratban jelentek meg. Főbb munkái: A végrehajtási törvények (1886); Felsőbiróságaink elvi határozatai (I. kiad. 2 kötet, 1890. 3. pótkötet 1894, 1895; II. kiad., átdolgozva és bővitve 1893-96, 6 kötet), felsőbiróságaink döntéseinek rendszeres, kritikai gyüjteménye; A házassági jog és anyakönyvi törvény kézikönyve (1895) és ugyanez kivonatos kiadásban (1895); Die ungarischen kirchenpolitischen Gesetze (1895); Fodor Árminnal együtt irta a Polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve c. háromkötetes munkát (1894. I. köt. 2. kiad. 1895; III. köt. 1896) és a Polgári perrendtartás c. művet (1895). 1896. indította meg a még folyamatban levő nagy vállalatát, a Magyar Törvénytár millenniumi emlékkiadását (1000-1895).
2. M. Emilia, szinművésznő, szül. Szombathelyen 1862 szept. 8. Régi nemesi család sarja lévén, a gyenge testalkatu leánykának nem csekély fáradságába került iskolái bevégzése után környezetét arra birni, hogy megengedjék beiratkozni a budapesti szinész-akadémiára 1874. A szőke, sápadt arcu, ideges leányka itt csakhamar magára vonta Szigligeti, Paulai stb. szinészakadémiai tanárok figyelmét s csakugyan a nemzeti szinházhoz nyert szerződtetést, amint 1877. befejezte a szinészeti akadémián tanulmányait. Tehetségének sokoldaluságával rövid pár év alatt sikerült a nemzeti szinháznál az elsőranguak közé emelkedni. 1882. férjhez ment Pulszky Károlyhoz. Mint szalonhősnő a legkiválóbb európai divákkal egyenrangon áll művészi nagyság tekintetében. Legkiválóbb szerepei: Francillon, Ophelia, Nóra, Claire (Vasgyárosban), Thurán Anna stb.
3. M. István, publicista, szül. Szombathelyen 1847 aug. 14., megh. Kismartonban 1880 aug. 24. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte 1867. s első hivatalbeli alkalmazást a miniszterelnökség sajtóosztályában nyert. A sajtóirodából csakhamar átlépett az igazságügyi minisztériumba mint fogalmazó; itt titkárrá lépett elő 1875. Ugyanez évben a királyt dalmáciai útjában mint magyar levelező kisérte. Publicistai működését a Pálffytól szerkesztett Esti Lapokban kezdte, majd Toldi István «1848» cimü lapjának munkatársa lett, később a Rákosi Jenő Reformjának, ezután a Nemzeti Hirlapnak volt munkatársa, mely lapnál a török-szerb háboru folyama alatt tábori tudósító volt. Visszatérve, a csikszeredai kerület országos képviselőjévé választotta, s a parlamentben egyaránt feltünt beszédeinek tartalmával és formájával. 1878. vas vmegye sárvári kerületét képviselte; ugyanez évben átvette Toldi Istvántól a Nemzet szerkesztését, s folytatta 1879 julius végéig, mikor a lap megszünt. Egy kötet útirajzot is adott ki Törökországból.
4. M. József, Budapest második alpolgármestere, szül. Szombathelyen 1852 aug. 16. Középiskoláit elvégezve, jogot hallgatott a budapesti egyetemen. Irónak készült; 1870-ben a Reform munkatársa lett s 1873. a Nemzeti Hirlap szerkesztőségébe lépett be, hol a fővárosi ügyeknek lett rovatvezetője. Mint ilyen meleg érdeklődéssel viseltetett a főváros ügyei iránt, és búcsut mondva a hirlapirói pályának, 1875. fogalmazógyakornokká lett a fővárosnál. A következő évben már elnöki segéddé választották. 1879. tanácsjegyzővé lett. 1884. a közraktárak és elevátor létesítése körül kifejtett tevékenységeért a koronás arany érdemkeresztet kapta. 1885 ápr. 1. főjegyzővé választották. Gyors emelkedése csak fokozta munkakedvét. 1890 ápr. 1. a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tanácsnokká választotta. 1894 febr. 21. Alkér Gusztáv halálával második alpolgármesterré választották a legfiatalabb tanácsnokot. 1895. a budapesti lövészegyesület főlövészmesterévé választotta, e tisztségről azonban 1896. lemondott. M.-nak kiváló gondját képezi, hogy a székesfőváros közigazgatása a fokozódó szükségletek kivánalmainak megfelelőleg reformáltassék, s nagy része van a kerületi elüljáróságok újjászervezésében. Kossuth Lajos temetése alkalmával ő vezette Torinóba a székesfőváros küldöttségét.
5. M. József, iró, szül. Nagyváradon 1854. A gimnáziumot szülővárosában, a jogot Budapesten végezte és szigorlatokat is tett. Közel az ügyvédi vizsgához, szakított a jogi pályával és hajlandóságát követve, az irodalomra adta magát. Az újságiráson kezdte, mint egészen fiatal ember, a Nagyvárad c. napilapnál. A fővárosba kerülvén, a lapokba irt eleven apró elbeszéléseivel vonta magára a figyelmet. Később főfoglalkozásává tette a hirlapirást s eleinte az Egyetértésnek, majd a Pesti Naplónak lett dolgozótársa. Önállóan megjelent munkáinak sorozata ez: Fekete betűk; Omphaale asszony lábainál; Téli estékre; Babám könyve (versek); Köny és mosoly; Tisztességes asszonyok; Erotikus növények; Aquarellek Amor műterméből; Cigarett-szikrák; Mikor Ámor nevet; Az én asszonykáim; Kikapós menyecskék; Csintalan történetek; A szerelem pillangói; Hamis bálványok; A tilosban; Ezek azok; A kulisszák mögül. Ezenkivül irt egy ballépés c. négyfelvonásos társadalmi szinművet, Rika c. operett-librettót (szinre került a népszinházban 1895.).
6. M. Miksa, iró és hirlapiró, szül. Budapesten 1868 jun. 17. Irói működését az Ország-Világban kezdte meg Atropos név alatt. Majd a Magyar Hirlap munkatársa lett, amely lapnak most helyettes szerkesztője és zenereferense. A Magyar Hirlap egyik regénypályázatán nyerte meg a pályadíjat A kis Magda története cimü regénye, mely Katalin asszony címmel jelent meg (Budapest 1895. 2. köt.). Számos novellisztikus és zeneirodalmi dolgozata jelent meg s a gyermekirodalom terén is működik. A nemzeti szinház megbizásából lefordította Sudermenn Otthon és Pillangócsata c. szinműveit.
kisközség Szepes vmegye iglói j.-ban, (1891) 1510 tót és német lakossal; van Máriássy-féle kastélya, gőzfürésze, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
község Szerém vmegye vukovári j.-ban, (1891) 1202 horvát-szerb, német és oláh lak.
1. Béla, a fővárosi hivatásos tűzoltófőparancsnokság tagja, szakbeli iró, szül. Miskolcon (Borsod) 1857 okt. 16. Középiskoláit Miskolcon, Késmárkon és Sopronban végezte. 1875-1880-ig a budapesti tud.-egyetem orvosi karának volt hallgatója. Ez időben szerkesztette a Remedium c. folyóiratot. 1881. a katonaságnál főorvosi vizsgát tett s az Orovosi Hetilapnak volt munkatársa. 1882. hirlapiróvá lett. Mint a Nemzeti belső dolgozótársa, egyidejüleg a magyar országos tűzoltó-szövetség hivatalos lapját, a Tűzoltó Közlönyt szerkesztette. 1885. a fővárosi hivatásos tűzöltósághoz kapott meghivást s azóta a főparancsnokság tagja. A tűzoltó-szakirodalom terén másfél évtized óta nagy munkásságot fejtett ki; jelenleg a Tűzrendészeti Lapokat is szerkeszti és szórványosan a napilapokba is ír. Legutolsó nagy munkájának első kötetéhez, melynek cime Megelőző Tűzrendészet, József főherceg irta az előszót.
2. M. Lajos, orvos, miniszteri tanácsos, szül. Csorbán (Liptó) 1815., megh. Abbaziában 1893 ápr. 21. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1844. nyerte el oklevelét. Eleinte Balassa, majd Bécsben Wattmann sebésztanár mellett működött mint műtőnövendék, 1848. az első magyar minisztérium megbizásából a honvédorvosoknak a hadi sebészetet adta elő, egyúttal mint főorvos ápolta a klinikán a szabadságharc sebesültjeit. Görgey Arthur tábornok az ácsi csatában súlyos fejsebet kapván, Lumnitzer megkeresésére M. Komáromba ment, hol a megsebesült tábornokot ápolta és gyógykezelte, és mint törzsorvos vele ment Aradra, Világosra, Nagyváradra, sőt Klagenfurtba is. A szabadságharc lezajlása után újra visszatért Budapestre, hol azonban az orvosi fakultás osztrák érzelmü dékánja, Tognio, mint kompromittáltat, megfosztotta állásától. Ekkor Balassa vette őt ismét maga mellé magánsegédül, kinek oldalán virágzó praxisra tett szert. Magántanári kérvényét a fakultás visszautasította, mert «protestáns» volt és igy csak a magánorvosi gyakorlatra adhatta magát. 1857. megalapította az Orvosi Hetilapot, Balassa, Bókai Wagner, Lumnitzer és Hirschler közreműködésével, melynek kiadója és szerkesztője maradt 1888-ig. 1863. alapított az angol New-Sydenham Society mintájára a Magyar orvosi könyvkiadó társulatot. 1867. mint miniszteri titkár belépett a minisztérium közoktatásügyi osztályába, hová Eötvös József báró közoktatásügyi miniszter hivta meg. 1872. osztálytanácsossá, 1883. címzetes, 1887. valóságos miniszteri tanácsossá nevezték ki; e minőségben 1892-ig működött, midőn saját kérelmére nyugalomba helyeztetett. E 25 év folyamán előbb csupán az orvosi később az összes egyetemi ügyek előadója volt. Működéséhez fűződik a magyar orvosi oktatás modern irányba terelése, a kolozsvári egyetem felállítása és mindkét egyetemnek európai szinvonalra emelése. 1886. az országos közegészségügyi egyesületet létesítette, melynek keretében az Egészség címü folyóiratot indította meg. A m. tud. akadémia 1863. levelező, 1888. tiszteletbeli tagjává választotta; a legtöbb hazai orvosi és közegészségi társulatnak alapító- és tiszteletbeli tagja volt. Az Orvosi Hetilap 25 éves fennállásának megünneplése alkalmával a király a vaskorona-renddel, nyugalomba vonulása alkalmával a Lipót-rend kiskeresztjével tüntette ki; ugyancsak ez alkalommal a budapesti orvosi és a kolozsvári természettudományi fakultás tiszteletbeli tagjukká választották.
-család, a Gutkeledek nemzetségéből való. M., vagy Márk fia volt Loránd s ezé István mester, ki 1343 márc. 9. az esztergomi káptalan előtt Szolnok, Bihar és Arad vármegyékben levő birtokait ezer márkáért Becsey Tötösnek eladta. A hevesvármegyei M.-akról tudjuk, hogy a Szalók-nemzetségből származtak. A Szabolcsban, Békésben, Biharban most is nagy számmal élő M.-ak azonban, valamint a dunántuliak, valószinüleg Gutkeled-ivadékok. Történeti nevezetességre jutott 1527. M. Péter pozsegai gróf, kinek felesége Garay Lőrinc leánya volt, Frangepán Kristóffal együtt János király pártjára állott. Nagyszámu szolgáit és lovasait ennek rendelkezésére bocsátotta s 1529. újabb sereget toborzott János király javára. Lehet, hogy ő a Zalában, M. falu körül virágzó s a XVI. sz.-ban gyakran emlegetett Izsákfalvi M.-ak közül való.
(ejtsd: máriboro v. málbro), 1. város Wilts angol grófságban, 40 km.-nyire Salisburytől, a Kennet és vasút mellett, (1891) 3042 lak., kötél- és zsákgyártással, egyházi férfiak fiai számára felállított nagy college-sel a Hódító Vilmos által épített régi erősség helyén. Róla kapta Churchill Anna királynőtől a hercegi címet. - 2. M., connty D.-Karolina É.-amerikai államban, 1308 km2 területtel, 20600 lak., Bennettswille székh. - 3. M., város Massachusetts É.-amerikai állam Middlesex countyjában, 40 km.-nyire Bostontól, vasút mellett, festői környéken, (1890) 13805 lak., jelentékeny cipőgyártással.
angol család, mely a XVII. sz. elején nagy szerepet játszott az angol történetben. E család őse Spencer János, aki 1506 a lovagi, majd a grófi rangot (earl of Suderland) kapta. A család hatalmának megalapítója Churchill János, M. hercege, hadvezér és diplomata, szül. Asheben (Devonshire) 1650 jun. 24., megh. 1722 jun. 16. Mint csinos külsejü ifju Jakab yorki herceg házába került, kinek szeretője, Churchill Arabella, az ő huga volt. A herceg révén tiszti állást kapott a gárdában 1672. Churchill Németalföldre került, hol az angol segédcsapat sorában, Turenne fővezérlete alatt a Hollandia elleni háboruban vett részt. Azután a francia hadseregben szolgált 1677-ig, amidőn Angliába visszatért és ezredesi rangot kapott. Jakab trónralépése után (1688) a tábornoki és peeri méltóságot adományozta Churchillnek, aki ezóta Churchill of Sandbridgenek nevezte magát. A Monmouth herceg által támasztott felkelés napjaiban Churchill nagy szolgálatokat tett a királynak és nagy része volt a felkelés leveretésében. De midőn 1688. III. Vilmos Angliában partra szállott, Churchill mégis cserben hagyta Jakab királyt, amiért őt Vilmos (1688 nov.) M. grófjává, a titkos tanács tagjává és kamarásává nevezte ki. M. ezután a fellázadt irek ellen harcolt és meghódolásra kényszerítette Cork és Kinsale városokat (1690. okt.). Később XIV. Lajos ellen küzdött Németalföldön, de mert Vilmos király Schomberget és Ginkelt (hollandi tábornokait) jobban kitüntette, mint őt, II. Jakabbal titokban alkudozásokba bocsátkozott. E miatt a Towerbe zárták és több évig fogva tartották. 1697. Vilmos király megbocsátott neki, a titkos tanács tagjává tette, 1701. pedig, a spanyol örökösödési háboru kitörése után, a Németalföldre küldött angol sereg élére állította. Befolyása és hatalma Anna királynő trónralépte (1702 márc. 19.) után még fokozódott; az erélytelen királynő ugyanis mindenben M. nejére, bizalmas barátnőjére hallgatott. Mig M. neje a palotában, addig M. a csatatéren és diplomáciai tekintetben játszotta az első szerepet, és sokáig mondhatta magát a szerencse kegyeltjének. 1702. Geldernből, Venlooból és Lüttichből szorította ki a franciákat, mire a királynő Blandfort marquisvá és M. hercegévé tette. 1703. Szavójai Jenő császári fővezérrel egyesülve, Donauwörthnél, aug. 13-án pedig Höchstädtnél (Blenheim) verte le a bajorokkal egyesült franciákat. E nagy jelentőségü diadal jutalmául a parlament a woodstocki uradalmat adományozta neki, mig Anna királynő e birtokon a blenheimi kastélyt építtette számára; Lipót császár pedig német birodalmi herceggé tette és a mindelheimi hercegséget ruházta reá. 1705. M. Villeroi fölött aratott diadalt (Németalföldön), akit azután 1706 máj. 23. Ramilliesnél is teljesen legyőzött. Villeroi utódától, Vendometól pedig Ostendet és Dendermondet ragadta el. 1708 tavaszán megújult a háboru és Szavójai Jenőnek és M.-nak újólag egyesült hadai Villarst Oudenardenál (julius 11.) megszalasztották és Lille, Gent és Brügge falaira tüzték ki zászlóikat. Még nagyobb csapást szenvedett Villars 1709 szeptember 11. Malplaquet mellett, mely vereség a monsi vár megadását vonta maga után. mig ilyformán M. csillaga egyre jobban és jobban tündöklött, nejének befolyása az udvarban személyes jellegü okokból hanyatlásnak indult. Anna királyné már megsokalta a befolyására féltékeny, kiméletlen magatartásu hercegnő gyámkodását és egy más udvarhölgyet (Masham) kezdett bizalmával kitüntetni. Ebből ármányos női harc keletkezett (melyet Scribe Egy pohár viz c. szinművében megörökitett) és midőn a királyné Masham testvérének, Hillnek egy ezredet adományozott, a boszus M. hercegnő beadta lemondását. Ez a lemondás azonban annyi aggodalmat szült a közvéleményben és a kormánypárt soraiban, hogy Anna királyné kénytelennek érezte magát M. hercegnőt visszafogadni. A parlament pedig új segélypénzeket szavazott meg a háboru erélyes folytatására. M. ekkor az u. n. barriere-szerződést eszközölte ki Hollandia számára, mely ennek fejében a háboru folytatására szánta el magát. De mig M. újabb babérokkal szaporította hadi érdemeit, Angliában kabinetválság állott be, melynek következtében M. pártja, a whig-párt, megbukott, ellenségei pedig, a toryk, Bolingbroke alatt a kormányszékbe ültek. A parlament sikkasztás miatt pörbe fogta; a királyné pedig 1712 jun. 1. összes méltóságaitól és rangjától megfosztotta. Elitélése azonban, első sorban szavójai Jenő és a volt szövetséges udvarok közbenjárása következtében, abbanmaradt. V. ö. Coxe, Memoirs of John duke of M. (új kiad. 1847. 3 köt., németül 1820, 6 köt.); Murray, Despatches of the duke of M. (London 1845-46, 5 köt.). Életrajzát megirták többek közt Alison (3. kiadás 1857); Macfarlane (1878); Creghton (1879); Saintsbury (1885); és legújabban Wolseley lord és tábornok (1894).
Felesége, Sarah Jennings, M. hercegnő, szül. 1660. máj 29. mint Jennings biró leánya, megh. Londenban 1744 okt. 29. 12 éves korában a yorki hercegnő udvarába került, ahol Anna hercegnő az elragadó szép leányt megkedvelte. 1678. a fiatal Churcillnek lett nejévé, Anna pedig udvarhölgyévé tette, és ebben az állásban M. mindig nagyobb és nagyobb befolyásra emelkedett. Bukása után falusi magányba költözött és férje halála után egyáltalában nem szerepelt többé a nyilvánosság előtt. Levelei 1875. jelentek meg Londonban (Letters of Sarah duchess of M.) V. ö. Histoire secrete de la reine Zarah et des Zaraziens, ou la duchesse de M. démasquée (Hága 1708-12, 2. köt., pamflet). Négy leánya volt, kik közül a legidősbik, Henrietta a M. hercegi címet örökölte, mely halála után (1733) nővérének, Annának fiára, Spencer Károlyra szállott. - M. Károly Spencer, Sunderland grófja és M. hercege, szül. 1720., megh. Münsterben 1758 okt. 28. Részt vett a Dettingen mellett vívott csatában és az angol segédcsapatokat vezényelte 1758. a hétéves háboruban. - György, Spencer-Churchill, M. 6-ik hercege, az előbbinek dédunokája, szül. 1793., megh. 1857 jul. 1. Az 1830-iki parlamentben hevesen ellenezte a katolikusok emancipációját, utóbb pedig a parlamenti reformot. - János Winston Spencer-Churchill. M. 7-ik hercege, az előbbinek fia, szül. 1822 jun. 2., megh. 1883 jul. 5. 1847 óta ugyszólván állandóan tagja volt az alsóháznak atyja haláláig (1857), amidőn a lordok házába lépett. Az 1866. tory-kabinetben a Lord-Stewart udvari méltóságot kapta; 1867. pedig a titkos tanács elnökévé tették. Az 1876-iki tory-kabinetben Irország alkirályává lett, mely állásban Beaconsfleld bukásáig (1880) működött. - György Károly Spencer-Churchill, M. 8-ik hercege, az előbbinek fia, szül. 1844 máj. 13., megh. 1892 nov. 9. Mig atyja élt, a Blandfort marquis nevet viselte, tagja volt a radikális pártnak és tékozló s hóbortos magatartásával sok botrányra szolgáltatott okot. Első neje, Hamiljton Alberta, Abercorn herceg leánya, 1883. el is vált tőle. Atyja halála után M. a blenhelmi gyüjtemény megbecsülhetetlen értékü képeit és kincseit, még a családi kincset sem véve ki, eladta, hogy adósságainak egy részét törleszhesse. 1888. nőül vette Price Lilian amerikai nábob leányát (Hammersley nevü kalandor özvegyét). Végelgyengülésben halt meg. - Öccse a tory-párt excentrikus tagja, Lord Randolph Churchill (l. o. IV. 344). - Károly Rikárd Spencer-Churchill, M. 9-ik hercege, az előbbinek fia, szül. Simlában 1871 nov. 13., a család jelenlegi feje. Hogy adósságaitól szabaduljon, Vanderbilt amerikai milliomosnak leányát, Consuelot vette nőül (1895).