1. A Szajna 525 km. hosszu jobboldali mellékfolyója. A Langresi-fensíkon, 5 km.-nyire Langrestól, 381 méternyi magasban ered; Chaumont előtt bővebb vizmü és csendesebb folyásuvá lesz; Donjeuxnél kezdődik a Haute-Marne-csatorna, amely Couvrotnál végződik, ahol a Canal latéral a la M. csatorna veszi kezdetét. A Champagne Pouilleuseben völgye egy hosszu oázishoz hasonló, Vitry-le-Françoisnál ágazik ki a M.-Rajna-csatorna. Charentonnál torkollik. Jelentékenyebb mellékvizei a Suize, a Rognon, Osne, Ornel, Saulx, Fion, Cubry és Grand-Morin.
2. M. département Franciaország ÉK-i részében Seine-et Marne, Aisne, Ardennes, Meuse, Haute-Marne és Aube között, 8180 km2 területtel, (1891) 434692, 1 km2-re 53 lak. Nagyobb része a Champagne Pouilleuse nevü krétából és mészkőből álló síkság; legmagasabb dombsora a Montagne de Reims, amely a legnagyobb magasságát a Montagne de Verzyben (180 méter) éri el. Vizeinek legnagyobb része a Szajna környékéhez tartozik; e vizek az Aube, a Marne és mellékvizei (Saulx, Petit-Morin, Grand-Morin, stb.) meg az Aisne. Éghajlata meglehetősen kontinentális; az első pedig igen kevés. Legjobban jövedelmeznek azonban a szőllők, amelyek Épernay és Reims közelében a legjobb champagnei borokat szolgáltatják A szőllők területe 143 km2, tiz évi átlagos termésük: 330158, 1892. pedig 127716 hl., amiből legalább 2/5-öt exportáltak. Az állattenyésztés ágai közül a legjelentékenyebb a juh- (398575 db.) s a szarvasmarhatenyésztés (151489 db.), nem jelentéktelen a méhtenyésztés sem. Az ásványország mész- és épület-köveket és meszet szolgáltat. Az ásványviz-források közül a sermaizei a legismertebb. Igen élénk az ipar is, különösen a posztó-, flanell- és egyéb gyapjukelmeszövés (Reimsszel mint középponttal), továbbá a vászonszövés, olajpréselés, papir-, üveg-, szesz- és ecetgaártás. A département 5 járásra oszlik; ezek: Châlons-sur-Marne, Épernay, Sainte-Menehould, Reims és Vitry-le-Francois; fővárosa: Châlons-sur-Marne. 1870. a tulajdonképeni Champagneből (5400 km2), Rémoisból (1400-1500 km2) és Châlonnaisból (1300 km2) alkották. V. ö. Colmette, Hist, des villes, bourgs stb. de la M.(Reims 1850); Poinsignon, Geogr. du dép. de la M. (1869); Joanne, Géogr. de la M. (1877).
3. M., Hante-, département Franciaország ÉK-i részében Meuse, Vosges, Haute-Saône, Côte-d'Or, Aube és Marne közt 6220 km2 területtel, (1891) 243533, egy km2-re 39 lak. Bár rajta igen fontos vizválasztó megy át, sehol nagy magasságra nem emelkedik. A Langresi-fensíkban a Haut-du-Sec 516 méter, a Vosges szélén emelkedő Monts Faucillesben pedig a Montagne de la Mothe 506 méter magas. Vizei a Szajna, A rhône és Maas környékéhez tartoznak. A Szajna mellékvizei: az Ource, Aube és M.; a Rhôneé, illetőleg Saôneé az Apance, Amance, Rigotte, Salon, Venelle és Tille; a Maasé a Flambard és Mouzuon. Éghajlata mérsékelt; eső is elég éri. A mészkőből álló talajt elég vastag humuszréteg takarja és ezért a gondos megmivelés folytán elég bőven terem gabonát, szőllőt. Erdőkben (1700 km2) egyike Franciaországban a leggazdagabbaknak. Az ásványország bőven szolgáltat vasérceket, épület- és malomköveket. Az ásványvizei közül a legismertebb Bourbonneles-Bains. Vasipar tekintetében a francia départementok közt elsőrangu helyet foglal el; ennek középpontja St. Dizier, amelynek környékén legalább 100 falu foglalkozik vele; Langresban is sok vágóeszközt készítenek. Járásai: Chaumont, Langres és Vassy. Fővárosa: Chaumont. 1790. Champagnenak Bassigny, Perthois Vallage nevü vidékeiből (5491 km2), Lorraine (273 km2) és Franche-Conté (51 km2) részeiből alkották. V. ö. Fayet, Recherches hist, et stat. sur les communes et les écoles de la Hante-M. (1879); Joanne, Géogr. de la Hante-M. (1879) Daguin, Bibl. Haute-Marnaise (1883).
Fülöp, Mont-Sainte-Aldegonde ura, németalföldi politikus, tiszt és iró, szül. Brüsszelben 1538., megh. Lejdában 1598. Genfben tanult Kálvin oldalán és visszatérte után a gyülöletes spanyol iga ellen kezdett izgatni. Ő fogalmazta az ellenzéki nemesek 1566-iki proklamációját (kompromisszum), melyben kiváltságaik visszaállítását és vallásszabadságot követettek, a spanyol inquizició behozatala ellen pedig tiltakoztak. Midőn 1567. Alba Hollandiába nyomult, M. Németországba menekült, ahol Orániai Vilmos érdekében buzgólkodott. Vilmos nevében jelent meg 1572 junius 19-én a dortrechti gyülésen is, ahol a 7 tartománynak szövetséggé való szervezkedésében részt vett. Azután a fiatal köztársaság szolgálatába lépett és mint követ járt a német udvaroknál és az 1578. wormsi birodalmi gyülésen. 1583. Antwerpen polgármesterévé lett és ő védelmezte a várost és fellegvárát Franese Sándor ellen, aki azt elvégre megadásra kényszerítette. Azóta M. a közügyektől visszavonult. Munkái közül említendők: Wilhelmus van Nassouwen, a hollandiak hires nemzeti dala; a Byjenkorf c. szatirikus, a maga nemében klasszikus munka, mely Fischartnak Bienenkorbja megirása közben mintául szolgált. Összes politikai munkáit kiadta Locroix, Oeuvres politiques de Ph. de M. (Brüsszel 1859, 2 köt.).
Ernő, osztrák utazó, szül. Bécsben 1844 jan. 13., megh. Khartumban 1883 aug. 31. Keleti-Szudánban sokat utazott. Útleirásai: Reise in der ägyptischen Äquatorialprovinz und in Kordofan 1874-76 (Bécs 1878); Reisen im Gebiet des Weissen u. Blauen Nil (u. o. 1874).
János, l. Maroniták.
v. Marbod (a. m. méneknek parancsoló), a markomannok királya, l. Markomannok.
lengyel származásu vitéz harcosa Nagy Lajos királyunknak, ki bátran sorozható a Laczkfyak mellé. 1352. mint honti főispán a litván hadjáratban vett részt. A nápolyi hadjáratok alatt mindig a legelsők között küzdött. 1353. a királyné lovászmestere és hercegi tőispán lett. 1355. kelt végrendelete, melyben örökösévé feleségét tette. Még 1357. mint beregi főispán előfordul.
l. Maraud és Maradozók.
l. Szerszámgépek.
község, l. Herceg-M.
a félig behajtott tenyér és az ujjak által alkotott üreg. Átvitt értelemben csekély mennyiség; p. egy M. széna, föld. Az aratásnál a még kévékbe nem kötött csomókat értik M. alatt. Továbbá lómérték. Egy M. = 4 hüvelyk, vagyis 10,536 cm. A hajósoknál a M. = 6 hüvelyk hosszmérték. L. még Mértékek.