l. Káliumhidroxid.
l. Adamiták.
a nyélre alkalmazott hálók általában, de leginkább az ághegyháló.
1. (El-Magreb el-Aksza) állam Afrika ÉNy-i részében Algeria, a Földközi-tenger és az Atlanti-oceán közt; D-i határa a Szahara felől bizonytalan. Egész területét 800000 km2-re becsülik, ebből azonban legfölebb 200000 km2 esik a M.-i szultán hatalma alatt álló részre. A partok. A Földközi-tenger mellett Algeria határától a Gibraltari-szorost alkotó Dsebel Muszáig a Rif meredek hegyei emelkednek és kikötésre biztos helyet nem nyújtanak. A Gibraltari-szoros mellett egyedül a Tandseri-kikötő nyujt némi védelmet. Innen a part DDNy-nak és azután DNy-nak fordul és Mogadorig zátonyok fogják körül. Laras, Rabat, Casablanca, Mazagan és maga Mogador sem rendelkezik a jó kikötő tulajdonságaival. A Ras bu-Ibisa vagyis Dsubi-fok jelöli meg M. határát. Felület. A Nagy-Atlasz (l. o.) DNy-ÉK-i irányban szeli át; az Aiasin vagy Dsebel Magran (3500 m.) nevü legmagasabb hegy csúcsából ágaznak ki a különböző láncai a partok felé alacsonyodván. A Draa választja el tőle a Kis- vagy Anti-Atlaszt, amelynek K-i folytatása a Sagerun. A Kis-Atlasz és folytatását D-en a Feizsa nevü széles depresszió választja el a Bani nevü szaggatott domblánctól. Végül a tengerpart mentén különböző nevek alatt alacsony hegyláncok húzódnak el, amelyeket együtt véve Rifnek neveznek; ennek kiágazása a Gibraltari-szoros D-i partját alkotó Dsebel Musza (856 m.). Vizei nagyobbára az Alasin nevü hegytömegben fakadnak. Ezek közül a jelentékenyebbek: a Mulnia, amely a Földközi-tengerhez, az Um-er-Rebia, amely az Atlanti-óceánhoz vezet, a Draa, amely az Atlasz D-i lába mntén vonul el és az Ued Zir, Tafilet oázistól D-re. Kisebb folyammedrek az el-Kusz, az Ued Szebu, M. legnagyobb folyója, a Bu-Regrag és az Ud Tenszift. Mindezen folyók vizben rendkivül szegények és időnként ki-kiszáradnak; a hajózásra időnként csakis a Szebu lehetne alkalmas. Az éghajlat a tenger mellett enyhe és nagyon egyenletes; a magas hegyeken zord és a hegyek közti síkságokon igen forró. A növényzet olyan mint Afrika többi É-i tartományaiban; jellemző az Argania sideroxylon, amelynek magvából olajat sajtolnak. egyes helyeken az Atlaszt nagy erdők is takarják. Az olajfa és pamutcserje vadon nő; a talaj alkalmas volna a cukornád, szőllő, eperfa termesztésére. Jól megteremnek a datolyán kivül a déli gyümölcsök; termesztik a durrakölest, a gabonát, a hüvelyeseket, sáfránt, szezamot, anizst, koriandert és egyéb fűszereket. Az állatvilágot É.-Afrika többi részének faunájától szintén nem különbözteti meg semmi sem. Lovai és öszvérei igen jók; a déli vidékeken számos a teve is. Nagy csapás M.-ra nézve a sáska. Értékes ásványokban (arany, ezüst, vas, réz, antimon, szén) és ásványvizekben az ország szintén gazdag, de bányászat alig van. A lakosok száma 1889-iki becslés szerint a régi Fez királyságban 3200000, M. tartományban 3900000, Tafiletben és Szegelmezában 850000, Szuszban, Adrarban és az É-i Draaban 1400000, összesen 9400000; ezek között 3 millió berber és tuareg, 2,2 millió sella berber, 3,7 millió arab (egy marokkói arab férfi szines képét l. az Afrikai népfajok mellékletén), 200000 néger, 150000 zsidó és mintegy 5000 európai. Vallásra nézve az európaiakat és zsidókat kivéve, vakbuzgó mohamedánusok. Az ipar kizárólag házi ipar és mint ilyen is nagyon csekély; nagyobbára csak sapkák (fez), marokin-bőr, agyagedény készítésére, szőnyeg- és selyemszövésre, meg szalmafonásra szoritkozik. A kereskedelem főképen Angliával, Franciaországgal és újabban Németországgal folyik. 1893. a 8 kikötőjébe (Tandser, Tetuan, Laras, Rabat, Mogador, Casablanca, Mazagan és Szaffi) 2299 hajó érkezett 873316 t. tartalommal és 2290 távozott 873845 t. tartalommal. A bevitel értéke volt 1863183, a kivitelé 1449051 font sterling. A kormány egészen patriárkális; a szultán «Emir-al-Mumenin» (a. m. a hivők fejedelme), hatalmát csupán a Korán szabályai korlátolják; e hatalmat azonban nem ismerik el, csak M.-nak mintegy 1/4 részében. Rajta kivül nagy tekintélynek örvend az nezzani nagy sherif, a vallási fő, aki egyszersmind feje a messze elágazó Mulei Taieb nevü vallásos társulatnak. A szultán a maga tartományait kaidok (kormányzók) által kormányoztatja, akik a tartományokban a szultánt képviselik. A szultán évi jövedelmét 500000 font sterlingre becsülik. Ceuta, Melilla, és az 1860-iki egyezmény értelmében a Mogadortól D-re elterülő Santa Cruz de Mar Pequena nevü vidék spanyol uralom alá tartozik. A főváros Fez és M. A hadsereg, amely mindig a szultán közelében van elhelyezve, 10000 aszkarból, azaz fegyelmezett gyalogosból, 400 fegyelmezett 2000 lovas nemzetőrből és néhány ágyuütegből áll. Ezeken kivül a honvédelem szolgálatában áll 8000 lovas és 10000 gyalog nemzetőr. Háboru esetében még 40000 fegyveres áll rendelkezésre.
Története. Hajdan a mauri vagy maurusii törzs lakta ezt a tájékot. Főnökei közül Bocchus király említendő. Jugurthának apósa és szövetségese, utóbb pedig árulója. A rómaiak ekkor M. egy részét megszállották és Mauretaniának nevezték. A későbbi királyok közül II. Juba említendő, aki Julius Caesar ellenfeleivel tartott. Çaligula alatt M. a római birodalomhoz csatoltatott; Claudius alatt pedig (Kr. u. 42.) két római tartománnyá alakíttatott: Mauretania Caesariensis és Mauretania Tingitana. A népvándorlás korában M. felszabadult a rómaiak hatalma alól. Kr. után 700 körül az arabok foglalták el s az Almoravidák (l. o.) függetlenül birtokolták. 1150 táján az Almohádok, 1275. a Merindiák, 1361. pedig a Szanditák lettek M. urai; ezeket a XVI. sz. elején, a tafileti sherifek követték a trónon. Alattuk M. fölvirágzott; Algeria Ny-i része és D-felé egész Guineáig minden tartomány M.-hoz tartozott, sőt a portugálok is elvesztették birtokaikat és Sebestyén (l. o.) királyuk megveretett. De Ahmed halála után (1603) M.-t belviszályok emésztették, melyeket fölhasználva, Mulei Sherif a XVII. sz. közepe táján a trónt elfoglalta és megalapította az Alidák vagy Huszeindiák dinasztiáját. Ezek között leghirhedtebb volt Mulei Iszlám (1672-1727), ki zsarnokilag kormányzott és Mulei-Szidi Mohammed (1757-89), ki az európai kultura meghonosításán fáradozott. Ennek halála után ismét véres pártharcok törtek ki, s csak Abd ur-Rámán (l. o.) tudta a lázongó hegyi törzseket megfékezni. Midőn Abd el-Káder (l. o.) M. területére vonult vissza, a franciák 1844. hadat üzentek a szultánnak, s miután szárazon és vizen győztek, a tangeri békében (1844 szept. 10.) megszabattak Algeria és M. határai. Abd el-Káder azonban ismét fölkelt a franciák ellen s M.-t is föllázitotta, de a franciák 1847. megadásra kényszerítették. (L. Algéria, I. köt. 359. old.) Abd ur-Rámán halála után fia, Szidi Mohammed jutott a trónra, kinek (1859 okt. 22.) a spanyolok, némely sértésekért, háborut izentek. O'Donnell két véres csatában megverte a marokkói sereget, mire a szultán fegyverszünetet kért; az 1860 ápr. 23-iki béke értelmében azután a spanyolok 20 millió piasztert és egy kis darab területet kaptak. 1873 szept. 25. Mulei Haszán örökölte a trónt s azonnal közeledni kezdett az európai nagyhatalmakhoz, hová fényes követségeket küldött; 1880. pedig Madridban a M.-konferencia tartott; ebben meghatározták azon föltételeket, melyek alatt az idegen konzulok M. alattvalóit védelmükbe vehetik. E közben a riffkabilok, a nagy adó és zsarnoki uralom miatt, fellázadtak s 1892. már Tangert is ostromolták; a szultán csak nehezen fékezhette meg a felkelőket. 1893 okt. 1. éjjelén a kabilok a Melilla melletti egyik spanyol erődöt támadták meg s a harcban Margallo spanyol tábornok is elesett. Bár a zendülők, a szultán parancsára, a fegyvert letették, Martinez Campos mégis 20 millió peseta hadisarcot követelt a szultántól, aki ezt meg is adta, sőt arra is kötelezte magát, hogy állandó őrséget rendel ki a spanyol erődök védelmére. Röviddel ezután (1894 junius 7-én) Tedlában meghalt; utódja ifjabb fia, Abd ul-Aziz lett, ki helyett első minisztere és rokona, Szidi al-Gharnit kormányoz, aki az elhalt szultán id. fiát, Mulei Izmaelt elfogatta és börtönbe vetette és ezzel a polgárháboru kitörését megakadályozta. Adbul-Aziz julius 21-én Fezbe vonult és azt igérte a külföldi államoknak, hogy a szerződéseket tiszteletben fogja tartani. Ezt az igéretet mostanig meg is tartotta, jóllehet az országban a külföldiek elleni hangulat egyre erősbödik.
2. M. (Marakes, Temrakes), M. szultánság egyik fővárosa az Atlasztól É-ra, a Tenszift balpartja közelében, jól öntözött síkságon, az É. sz. 31° 37' 20" alatt, 50-60000 lak. A 8-10 m. magas, agyagfalakkal körülvett város nagyobbára szűk és kanyargós, piszkos utcákból áll, amelyek közt, valamint a falakon kivül szép kertek láthatók. É-i részében van Szidi-Bel-Abbasz zania-ja (siremléke). A házak legfölebb 7 m. magasak; közülök a Kutubia mecset válik ki, amelynek kupolája 82 m. Nagyobb tér a Sama-el-Fna, ahol a komédiások mutatják mesterségüket. Legnagyobb bazárok a szuk-el-atarin és a szuk-szmata. A szultán palotáját és melléképületeit külön fal veszi körül. Legszebb kert a szultáné a város D-i részében. A lakosok főfoglalkozása a földmivelés. A várost 1062. Jusszuf ben-Tasfin alapította, de fallal csak 1132. fogták körül. Fennállásának első két századában virágzott; azóta folytonosan hanyatlik, különösen 1678 óta, midőn a pestis a szultánságnak legalább 3-4 millió lakóját ragadta el.
(maroquin) vagy szattyánbőr, rendesen szömörcével, ritkán cserrel elkészitett kecske-v. birkabőrök. ezeket a bőröket festik. Igen finom bőrök, melyeket finom bőrárukhoz alkalmaznak. L. Cserzővargaság.
(maroquin) v. szattyánpapir, mintásan préselt papiros, a hasonló nevü bőrnemek utánzata. A mintás préselést hengerekkel, a papiros fényét pedig firnasszal állitják elő.
l. Sáskák.
az a munkás, ki a kaszáló után a gabonát csomócskákba rakja s a kévekötést előkészíti. L. Aratógépek.
összetartó kapcsul szolgáló vaslemez, különösen a szekértengelyhez forrasztott, ennek megerősítésére való vaskarika. L. Karikás marokvas.
a kálium- és nátrium-hidroxidnak közönséges neve, l. Lúg.