csoportjába sorozhatók mindazok az anyagok, amelyek közvetlen érintkezés alkalmával a bőrön vagy a nyálkahártyákon eleinte gyuladást, majd huzamosabb idő mulva olyan mérvü szövetelhalást idéznek elő, amely pörk- és fekélyképződéssel, genyedéssel jár, s amely esetleg az életet is veszélyezteti, ha p. nemesebb, életfontos szerveket ért. A M.-et 5 osztályba szokták sorozni, s ezek a következők: maro savak (kénsav, sósav, légenysav stb.), maró lúgok (káli- és nátronlúg, maró szóda, ammoniak stb.), maró fémsók (kénsavas réz, kénesőklorid, pokolkő stb.) maró szerves anyagok (kőrisbogár, kígyóméreg, krotonolaj stb.) és maró gázok és gőzök (klór, jód, bróm, ammoniak stb.). A M. által létrehozott roncsolás az élő szövetek fehérjéjének megváltozásán alapszik, ami részint direkt kémiai behatás (alvasztás, elfolyósítás), részint oxidálás következménye (leucin, tyrosin s más fehérjeszármazékok képződése). Hogy a maró hatásban nagy szerepet játszik a fehérje megalvadása, abból is világos, hogy a M. bizonyos hígításban, midőn már nem alvasztják meg a fehérjét, nem hatnak marósan, hanem csak izgatóan, esetleg csak összehúzódást okoznak.
Minthogy a M. között nagyobbára elterjedten használt s könnyen hozzáférhető anyagok foglalnak helyet, igen gyakori a velük történt mérgezés. A kezelés és gyógyítás abból áll, hogy a mérgezettnek gyorsan valamely ellenszert nyujtunk, melyek közül mindig az a legjobb, amelyik leghamarább van kéznél, pl. lúgmérgezésnél gyenge ecetet, citromot; savmérgezéseknél szódabikarbonát, mészvizet, krétát, vagy éppen tojáshéját vagy a falról lekapart meszet. Az is jó, ha a beteggel sok vizet itatunk, hogy a maró szert nem maró töménységig felhigítsuk. Ezután a méreg gyors eltávolításáról kell gondoskodni, s itt a rendes gyomormosás helyett alkalmasabb hánytatókat alkalmazni, mert a gyomorcső levezetésével könnyen átlyukasztjuk a vékonyra mart bárzsing vagy gyomor falát. A hányás különben szerencsére magától is beáll, amint a marás a gyomor érző idegeit éri. Maró helybeli hatása még sok olyan méregnek is van, amely egyéb fontosabb hatásuk miatt nem sorozható ide, p. az arzénessav, a foszfor stb.
(franc. marron, ang. maroon, spany, cimarron) vagy Bus-néger néven hivják Ny.-Indiában és Guayanában a megszökött négereket, kik a hegyekben és erdőkben elavultan élnek. Jamaikában sokáig véres harcot vívtak a fehérekkel, mig 1738. kegyelmet, szabadságot s külön területet nyertek; 1760-65. a harc újra kitört s ekkor a M.-ok egy részét Sierra Leonába szállították. Számuk összesen alig 5000; most már érintkeznek a gyarmatosokkal s kereskedést is folytatnak velük; romlott néger-hollandi dialektust beszélnek és pogányok. V. ö. Dallas, Gesch. der Maronenneger auf Jamaika (Weimar 1805).
l. Nátriumhidroxid.
(Marowijne), 680 km. hosszu folyó francia és holland Guayana határán. A Tumuk-Hamakban Tepu hegyen ered: A Paramaka, Tapanahoni (250 km.), Szaranau, Coulé-Coulé és Ueramapan a legnagyobb mellékvizei. Mint széles és 5 m. mély folyó torkollik.
(olasz. marrone), l. Gesztenye.
a Libanon vidékén, Sziriában lakó néptörzs és egyszersmind vallásfelekezet. Utódai a 680 kiátkozott monoteletáknak, kik Krisztusban csak egy akaratot vallottak; bár ők és mások is ezt tagadják. Főtelepítvényök a Libanon és Antilibanon hegységben van, Maro nevü kolostor körül, nevezetöket vagy ettől, vagy első patriárkájuk: Maro Jánostól származtatják. Politikai és vallási önállóságukat a mohammedánok támadásai ellen képesek voltak föntartani, sőt bizonyos adó mellett, melyet a török főhatalomnak fizetnek, mai napig is függetlenek. A keresztes hadjáratok azon jótékony hatással voltak reájok, hogy 1182. egyesültek a katolikus egyházzal; de csak 1445. sikerült a pápák buzgólkodásának a teljes egyességet létre hozni és megkötni. XIII. Gergely a M. számára kollégiumot alapított, mely később a Propaganda-kollégiummal egybeolvadt, de XIII. Leo 1891-ben újra megnyitotta. XII. Kelemen pápának sikerült őket, a Mar-Hanna kolostorban 1736. tartott zsinaton, a tridenti zsinat határozatainak elfogadására birni. Papjaik neveltetése végett három általános és több megyei kollégiumuk, ezenkivül számos férfi- és nőkolostoruk van, melyek szt. Antal szabályait követik. A nép száma, mely eddig mintegy 200000-et tett ki, a druzok által közöttünk 1860-61. végbevitt mészárlás következtében, alig tehető 150000-re. A M. földmiveléssel foglalkoznak; termesztményök pamut-, bor- és dohányból áll; csaknem mindig fegyverben járnak sajátjukat védendők; de amellett a tulajdonjognak oly biztossága található náluk, mely a többi mohammedán népek előtt ismeretlen.
l. Marokkói bőr és Marokkói papir.
1. Kis-M., kisközség Nógrád vármegye nógrádi j.-ban, (1891) 447 német és magyar lakossal, vasúti megálló; közelében van a kies fekvésü Migazzi-vár, mely hajdan Migazzi váci püspök nyaralója volt. - 21. Nagy-M., nagyközség u. o., a Duna balpartján, Visegráddal szemben, (1891) 3508 német és magyar lakossal; van gőzhajóállomása, 3 vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Szőllőszeti és borászati közeg székhelye. Lakói azelőtt jelentékeny szőllőmivelést űztek s ma szöllővel is nagyban kereskednek a külföldre is. Az asztalosipar és kosárfonás itt szintén dívik. Budapesti nyaralók nagy számmal keresik fel. A község felett emelkedő Hegyestetőről (482 m.) gyönyörü kilátás nyilik a Duna szorosára. Nagy-M. lakói már a XIV. sz.-ban németek voltak, kiknek I. Károly 1324. a német szabad királyi városok jogait adományozta.
a Tisza legnagyobb baloldali mellékvize, ered Csik vármegyében, a Feketeréz-hegytől D-re s Gyergyó-Vasláb községtől DK-re, a Csiki-hegység tövében; a hegységből csakhamar kilép a termékeny gyergyói lapályra és azt ÉNy-i irányban keresztülszeli, majd Maros-Torda vármegye területére lépve át, Ny-felé fordul, völgyével a Ghörgényi-havasokat a Kelemen-havas csoportjától választva el. Ratosnyánál eddigi irányát DNy-ival cseréli fel s mindinkább táguló völgyben Szász-Régen és Maros-Vásárhely érintésével Torda-Aranyos és Kis-Küküllő vmegyék felé siet, melyek közt, KNy-i folyással a határt jelöli. Itt a Mezőség D-i széleit érintve, Maros-Ludas, Maros-Újváros és Felvinc érintésével, miután Maros-Gombásnál D-re kanyarodik, Nagy-Enyedre jut. Innen Gyulafehérvárig az Erdélyi Hegyalja tövét mossa, majd újból DNy-felé fordul s ezen irányt hunyadvármegyei Paadig megtartja. Itt kissé ÉNy-ra kanyarodva, Dévától kezdve állandóan Ny-i irányt követ s miután eleintén Arad vmegyét Krassó-Szörénytől és temestől, majd Csanádot Torontáltól elválasztotta, Szegeddel szemben a Tiszába ömlik. Legalsó folyásában nevezetes ága az Aranka (l. o.), mely Temes vmegyében Fönlak és Kis-Bezdin közt belőle kiszakad s 90 km.-nyi DNy-i folyás után Pádé mellett a Tiszába ömlik.
A M. hosszára nézve hazánk negyedik folyója; egész hossza 683 km., forrásának torkolatától való egyenes távola 425 km. Vizkörnyéke 27049 km2. Völgyének felső része regényes és festői, középső része igen nyájas és termékeny, alsó folyása síksági jellegü, kanyargós, medrét gyakran változtató, helyenkint mocsaras. Szélessége Szász-Régennél 70 m., Maros-Újvárnál 100 m., alsó folyásában 130-160 m. Közepes mélysége Erdélyben 0,6-1,6, Magyarországon 3 m., legnagyobb mélysége 4-6 m. Legkisebb és legnagyobb vizállása közt a különbség Gyulafehérvárnál 2,5 m., alsó folyásában 4-7 m. Egészesése 811 m., km.-kint 1,19 m.: de ez nagyon egyenlőtlenül oszlik el. A M. Maros-Újvártól torkolatáig, vagyis 368 km. kiterjedésben evezős hajókkal járható; kisebb tutajok már Gyergyótól kezdve közlekedhetnek rajta. Vizkörnyéke 27049 km2. Jelentékenyebb mellékvizei jobbfelől: a Belkény (Gyergyó-Alfalunál), Ditró (Gyergyó-Ditrónál), Ilva (Palotánál), Luc (Sárpataknál), Ludas (Maros-Ludasnál), Aranyos (Maros-Koppánddal szemben), Enyedi patak (Nagy-Enyednél), gyógypatak (Tövisnél), Ompoly (Gyulafehérvárnál), Bózes 8Al-Gyógynál); balfelől:a Görgény (Radnótfája mellett), Bölkény (Petele mellett), Nyárád (Vidrátszegnél), Nagy-Küküllő (Mihálcfalvánál), Szeles (Al-Váradja mellett), Sztrugár (Alvincnél), Kudzsir (Alkenyérnél), Pec (Perkásznál), Sztrigy (Piski mellett), Cserna (Déva közelében) és Dobra (Dobra mellett). Zómtól kezdve, ahol az erdélyi határt átlépi, jelentékenyebb mellékvize nincs.
összetételü több magyar helynevet l. a főszó alatt.