(a francia marche szóból) a. m. induló, l. o. és Marche.
a rovarok tudományos neve után S. A. de Marseul, francia entomologus (kinek Catalogue des coléopteres d'Europe, Páris 1857, cimü műve ismeretes) nevének rövidítése.
Anna Franciska Hyppolite, Baudet de Mouvell, francia szinésznő, szül. Párisban 1779., megh. u. o. 1847. 1806-1841. a Théâtre Françaisnál működött, ebbeli működésében sikerült I. Napoleonnak tetszését is megnyernie. Tehetséges és szépsége egész udvart vonzott körülötte, sőt egyik imádója végrendeletében 30000 frank évi jövedelmet hagyományozott neki. V. ö. Roger de Beauvoir, Confidences de Mademoiselle M. (Páris 1855).
a középkorban «marescalcus», az ó-német marah (most Mähre, a. m. ló) és scalc (szolga) szavakból eredetileg lovak és istállók felügyelője. Már a frank királyok alatt magasabb udvari méltóság. Napjainkban udvari M. (Hof-Marschall) az udvarnagy hivatal (Hof-Marschallamt) főnöke; hozzá tartozik az egész udvari háztartás vezetése. Ünnepi M.-ok (Fest-Marschalle), udvari ünnepélyeknél elvonulásoknál, nagyobb temetéseknél fordulnak elő, részint mint rendezők, részint ünnepélyes jelmezekben, mint a menetnek vezetői. A német-rend a legfőbb tábornagyot M. cimével ruházta fel (később Feld-Marschall) Franciaországban a francia marsalok (Maréchaux de France) mint a királyi hadak főparancsnokai nagy tekintélyre tettek szert. Az idők folytán megszüntetett méltóságot I. Napoleon a birodalmi M. (Maréchaux d'empire) név alatt visszaállította. Az 1839 aug. 4. törvény a M.-ok számát béke idejében 6, háboru idejében 12-ben állapította meg. III. Napoleon alatt az I. Napoleon uralkodása alatti állapotok léptek újból életbe. A M. címet Franciaországban újabban ismét eltörölték. Canrobert (l. o.) viselte utoljára e címet. A marsalbot Franciaországban azurkék, arany csillagokkal ékített, a többi országokban ehhez hasonló, gazdag díszítésü rövid pálca.
(ejtsd: marszala), város Trapani (ettől 30 km.-nyire) sziciliai tartományban a Boco-fok közelében, vasút mellett, (1881) 40342 lak., élénk gabona-, olaj-, só és különösen M.-i borkereskedéssel; szép antik márványcsoporttal díszített városháza és székesegyháza a legszebb épületei. M. az egykori Lilybaeum helyén áll, amelynek az ókorban állítólag 900000 lakosa volt Scipio Africnus a 2. pún háboruban Karthago ellen itt szállott hajóra. Julius Caesar mint quesztor lakott benne. A középkorban a szaracenok foglalták el és Marsz-el-Allahnak (Isten kikötőjének) nevezték el. V. Károly 1547. őket innen elűzte és kikötőjét hasznavehetetlenné tette. Mostani kikötője 1816-ból való. 1860 máj. 11. Garibaldi (l. o.) az 1000 önkéntessel itt szállott partra.
Marsala vidékén nyert, igen erős, testes, de nem édes likőr-bor; főleg a Woodhout Marsala Floris, Ingham és D'Ali Bordonaro cégek készítik, melyek a szőllőt messze vidéken összevásárolják, a mustot keverik és óriási edényekben kiterjesztvén, több-kevesebb sprittel (legfinomabb szesz) elegyítik s legalább három évig ászokolván, hozzák kereskedésbe.
1. Adolf Hermann báró, német külügyi államtitkár, szül. Karlsruheban 1842 okt. 12. Miután Heidelbergában és Freiburgban jogot tanult, Badenban működött az államügyészi pályán, majd pedig, mint a német konzervativ párt tagja, a badeni képviselőházban és (1881 óta) a német birodalmi gyülésen szerepelt. 1883. badeni követté nevezték ki berlinbe és ezóta a birodalmi tanácsban is képviselte Badent. 1884-90. a birodalmi biztosító hivatalnak is volt tagja és különösen a szociál-politika keretébe vágó munkálatokkal foglalkozott a birodalmi gyülésen. 1890 ápr. 1. II. Vilmos császár titkos tanácsossá tette és egyúttal Bismarck Herbert külügyi államtitkár utódává nevezte őt ki. Ebben az állásban M. különösen a vámszerződések létrejötte körül fáradozott. 1895 dec. a császár a Transvaal-kérdésben követte tanácsát és a birodalmi gyülés 1896 febr. 12. egyhangulag helyeselte M. eljárását e kérdésben; 1896 jan. pedig M. a gr. Kanitz-féle indítvány ellen szállt síkra a birodalmi gyülésen. - 2. M. Frigyes Ágost, orosz florista, l. Bieberstein.
Henrik Agost, német zeneköltő, szül. a szász Zittauban 1795 aug. 16., megh. Hannoverában 1861 dec. 14. 1816. zongora-hangverseny-körútra határozta magát s igy ismerkedett meg Amade Tádé gróffal, aki Pozsonyban zeneoktatói állást szerzett neki; itt irta A Kyffhäuserhegy, Saidor és IV. Henrik és D'Aubigné c. operáit, az utóbbit Weber K. M. Drezdában 1820. előadatta. A bár muló siker arra bátorította M.-t, hogy 1822. Drezdába költözött; Weber kieszközölte számára 1824. az operai zeneigazgatói állást, 1826. M. Lipcsébe ment szinházi karnagynak. Itt irta A vampir (1828) és Templomos és zsidónő (1829) címü dalműveit (mindkettőt sógora, Wohlbrück Vilmos szövegére), amelyek ismertté tették nevét. 1831 óta udvari karnagy volt Hannoverában s 1859. évi nyugdíjazásáig nagy sikerrel és általános elismerés közt működött. További dalművei: A sólymár menyasszonya, Hans Heiling (1833); Egy kastély az Etnán (1838); A Bäbu, Nassaui Adolf, Austin. V. ö. Rodenberg J., H. v. M. (Deutsche Rundschan 22. kötet).
R. Br. (növ.), a krepinfélék génusza 55 fajjal mind a két földségnek melegebb tájain. A M. tenacissima Walk. et Arn. (Asclepias t. Rozb.) Bengáliában tartós rostjaiért kedvelt iparnövény, kötél és szövetfonál lesz belőle. Magva szőréből növényselyem lesz. A M. tinctoria R. Br. szumatrai, a M. parviflora Dcsn. K.-indiai, levelökből indigó lesz.
2-4 km. széles tengerszoros É.-Holland németalföldi tartomány és Texel sziget közt. Az Északi-tengerből a Zuiderzeebe vezet.