(ejtsd: -tinyak) Ker. János Gage vicomte de, francia államférfiu, szül. 1776. megh. 1832. márc. 3. Jogot végzett, majd Sieyest kisérte berlinbe titkári minőségben (1798) és végre Bordeauxban telepedett le mint ügyvéd. A második restauráció után a limogesi törvényszéknél közvádló lett, 1821. képviselőnek választatván, alkalma nyilt államjogi közigazgatási elveit, nemkülönben szónoki tehetségét kitüntetni. Azután Spanyolországban járt, mint a francia okkupáló hadsereg civilbiztosa, mire 1824. a vicomtei rangot kapta. A Villele-minisztérium visszavonulása után 1828 jan. 3. belügyminiszterré lett. Halála után jelent meg Essai historique sur la révolution d'Espagne et sur l'intervention de 1823 c. munkája (Páris 1832, 3 köt.). V. ö. Daudet, Le ministere de Mons et de M. (Páris 1875).
(ejtsd: martinyi), 1. M.-la Ville, M. járás (263 km2 ter., (1888) 11,567 lak.) székhelye, a Rhône és Dranse összefolyásánál 475 m. magasban, vasút mellett, (1888) 1552 lak., nagy turistaforgalommal. A rómaiak korában Octodurum néven fontos katonai állomás volt. Máriáról elnevezett templomának falain római feliratok láthatók. - 2. M.-le Bourg. 2 km.-nyire az előbbitől a Dranse mellett, 496 m. magasban, (1888) 1240 lak. A Dranse balpartján fekvő dombon teremnek a Coquempey és Lamarque nevü kitünő borok. - 3. M.-Combe, a Chamonixba és Nagy-Szt.-Bernátra vezető utak szétágazásánál, (1888) 1514 lak.
község Varasd vmegye ludbriegi j.-ban, (1891) 1186 horvát lak.
több county az É.-amerikai egyesült-Államokban és pedig É.-Karolinában (1450 km2 ter., 13,140 lak., Williamston székh.), Indianában (880 km2 ter., 13,475 lak., Shoals székh.), Kentuckyben (600 km2 ter., 4000 lak, Warfield székh.), Minnesotában (1870 km2 ter., 5500 lak., Fairont székh.) és Texasban (1500 km2 ter., igen csekély számu lak.).
Lajos, matematikus, szül. Budapesten 1827 febr. 30. 1861 dec. 20. óta a m. tud. akadémia levelező tagja, 1872 szept. 29. óta a kolozsvári egyetemen a felsőbb mennyiségtan tanára, 1895-1896, az egyetem rektora. Számos szakjában vágó műveket irt. 1893. szabadalmat nyert a lebegő kerék tanulmányára s azóta a kormányozható léghajó tervezésével foglalkozik. L. Léghajózás.
1. Ernő, német germán és román filologus, szül. Jenában 1841 máj. 5. Tanulmányait szülővárosában, Berlinben és Bonnban végezte, 1863. gimnáziumi tanár lett Berlinben, 1868. freiburgi, 1874. prágai, 1877. strassburgi egyetemi tanár. Különösen ó-német és ó-francia művek kiadásával szerzett érdemeket: Alpharts Tod, Dietrichs Flucht, Rabenschlacht (a Deutsches Heldenbuch 2. kötetében, 1866); Guillaume Le Besant Le roman de Renart (1882-87) stb. Egyéb művei: Mittelhochdeutsche grammatik (1865); Zur Graissage (1880); társszerkesztője a Quellen und Forschungen zur Sprach- und Kulturgeschichte, továbbá az Elsässische Litteraturdenkmäler és Elsässische Studien címü strassburgi vállalatoknak. Kiadta és befejezte Wackernagel jeles német irodalomtörténetét (1879-94).
2. M. Konrád, paderborni püspök, szül. Geismarban (Eichsfeld) 1812 máj. 18., megh. 1879 jul. 16. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után a müncheni egyetemen bölcsészetet, teologiát és keleti nyelveket tanult, később Halléba, majd Münchenbe ment, ahol teologiai doktorrá promoveálták. Pappá szentelték 1836 febr. 27. Erre igazgató lett a wipperfürthi progimnáziumban 1840. hittanár Kölnben, 1844. teologiai tanár a bonni egyetemen. 1856 jan. 29. paderborni püspökké választotta a káptalan és ugyanaz év aug. 17. püspökké szenteltetett. Mint püspök szavaival és irataival fáradhatatlan munkásságot fejtett ki a kat. hit emelése körül, különösen protestánsok lakta helyeken; fiárvaházat, számos új plébániát (misszió-állomásokat) alapított, templomokat építtetett stb. Irataiban arra törekedett, hogy a protestánsokat a kat. egyházba visszatérítse. Részt vett a vatikáni zsinaton, amelynek egyik határozata az ő tollából ered. Röviddel a vatikáni zsinat után kitört a kulturharc. M. volt első áldozata. 1874 aug. 4. elfogták, a paderborni börtönbe zárták és felszólították, hogy mondjon le püspöki hivataláról. Midőn ezt tenni vonakodott, 1875 jan. 5. államilag letettnek jelentették ki és jan. 19. Weselbe szállították, ahonnan aug. 4. sikerült neki menekülni, minek következtében aug. 15. porosz állampolgárságát itéletileg elvesztette. Rövid ideig Hollandiában tartózkodott, innen porosz nyomás következtében száműzetve Belgiumba ment s midőn innen is száműzték, MOnt-St.-Guibertbe vonult, hol a Paderbornból ide származott u. n. keresztény szeretet nővéreinél mint káplán működött. 1877. Rómába utazott IX. Pius 25 éves pápai jubileumára. Művei számosak: Ein bischöfiches Wort an die Protestanten Deutschlands (1864); Ein zweites Wort etc. (1866); Die Arbeiten des vatikanischen Concils (1873); Vaticani consilii documentorum collectio; Lehrbuch der katholischen Religion für höhere Lehranstalten (15. kiadás Mainz 1873, 2 kötet; magy. ford. Mester István, Eger); Lehrbuch der katholischen Moral; Die Wissenschaft von den göttlichen Dingen; Die christiche und die Zivilehe; Katechismus des römischkatolischen Kirchenrechts; Unsere gegenwärtige Pficht; Kanzelvortgräge (6 kötet) stb. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (II. kiadás, 8. köt.).
3. M. Kristóf Reinhard, jogtudós szül. Bovendenben 1772 febr. 2., megh. Gothában 1857 aug. 13. Göttingában tanult, s előbb ennek, majd 1805. Heidelberga egyetemén lett tanár, 1816. pedig a jenai semmítőszék birájának nevezték ki, mely hivataláról 1842. lemondott. M. a XIX. sz. első felének perrendtartási irodalmában kapacitás; főbb művei: Lehrbuch des teutschen gem. bürgerl. Prozesses (Lipcse 1862); Lehrbuch des teutschen gem. Criminalprozesses (u. o. 1857); Lehrbuch des teutschen gem. Criminalrechts (Heidelberga 1829); Anleitung zum Referieren über Rechtssachen (u. o. 1829); hátrahagyott iratait (Lipcse 1857) fia, M. Tivadar adta ki.
4. M. Luis, jezsuita generális, szül. Melgarban 1846. Loyolában lépett be a rendbe (1864), Poyanneban tanult, hol pap lett s azután még két évig teologiát hallgatott; 1881-86. a salamancai szeminárium rektora, azután a Jézus Szive Hirnökének szerkesztője Bilbaóban, 1887-91. Klasztilia provinciálisa. 1891. Anderledy generális Rómába hivta és helytartójává (vikárius) nevezte ki; 1892 okt. 2. pedig a Loyolában összegyült kongregáció, melyben 72 szavazó vett részt, a jezsuita-rend generálisává választotta meg M.-t, kit a pápa is azonnal megerősített.
(ejtsd: marten Henrik, francia történetiró, szül. St. Quentinben 1810 febr. 20., megh. Párisban 1883 dec. 14. Kezdetben a jogtudományokra adta magát, de 1830. a szépirodalmi és tudományos irodalom felé hajlott. Első művei történelmi regények voltak, melyek szövegét a Fronde idejéből meríté. 1883. szövetkezve Lacroixval, megkezdé a Histoire de France par les principaux historiens (Tours 1833) kiadását; nemsokára legértékesebb művének, a Histoire de France megirásához fogott, mely 15 kötetben jelent meg, azonban csak a X. kötettől kezdve a szerző neve alatt (Páris 1833-36, 3. kiadás u. o. 1837-54, 4. kiad. u. o. 1855-60). Ezeket követte egy képes és népies kiadás 7 kötetben: Histoire de France populaire (u. o. 1867-1885). M. a nagy kiadásért 1856. a Gobert-dijat, a népies kiadásért pedig 1869. a nagy díjat (20000 frank) nyerte. A munka eredetileg a francia forradalom kitöréséig terjedt. Folytatása a Histoire de France moderne, depuis 1789 jusqu'á nos jours (Páris 1878-85, 2. kiad., 5. köt.). Az utóbbi különlenyomatának tekinthető a Histoire de la Révolution française de 1789 a 1799 (u. o. 1882, 2 köt.). Egyéb művei; Histoire de la ville de Soissons (u. o. 1837, 2 köt.), melyet Lacroixval együtt adott ki; továbbá De la France, de son génie et de ses destinées (u. o. 1843); Daniel Manin (1859); Jean Reynaud (1863); Pologne et Moscovie (1863); Vercingétorix (1865, dráma); La Russie et l'Europe (1866); Études d'archéologie celtique (1871); Jeanne d'Arc (1871); Les Napoléons et les frontiéres de France (1874) stb.
l. Vas.
város Lecce olasz tartományban, 30 km.-nyire Tarentótól, (1881) 14454 lak., selyemtermeléssel.
1. M., politikai község Szermém vármegye mitrovicai j.-ban, (1891) 3514 horvát-szerb lakossal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. M. község Varasd vmegye zlatari j.-ban, (1891) 1265 horvát lakossal.