Miklós, nyomdász, Snensky Mátyás után 1687. vette át a nagyszombati akadémiai nyomda vezetését, kit 1689. már Hauch András váltott fel. Nagyobb nyomtatványa: Illyés Andrásnak A keresztyeni Jossgos-Cselekedeteknek es a takelletessegnek gyakorlatossága címü 1688. megjelent műve.
Károly Frigyes Fülöp, német botanikus szül. Erlangenben 1794 ápr. 17., megh. Münchenben 1868 dec. 13. Az osztrák és bajor kormány szervezete braziliai tudományos kutatásban (1817-20) részt vévén, több mint 7000 növényfajt gyüjtött és utazását Spix Keresztelő Jánossal, mint útitársával együtt irta le. 1826. Münchenben a botanika tanára, meg a botanikuskert igazgatója lett, később bajor titkos tanácsos, 1854. nyugalomba vonult. Nevezetesebb munkái: Flora Cryptogamica Erlangensis (Nürnberg 1817, hat tábl.); Historia naturalis palmarum (München 1823-50, 245 tábl.); Nova genera et species plantarum, quas in itinere per Brasiliam annis 1817-1820 suscepto collegit (u. o. 1824-32, 3 köt. 300 tábl.); Icones plautarum crytogamicarum (u. o. 1828-34., 76 tábl.); Hortus regius Monacensis (u. o. 1825, III. kiad. u. o. és Lipcse 1829); Die Pflanzen und Thiere des tropischen Amerika (u. o. 1831); Herbarium Fiorae Brasiliensis (u. o. 1837-1840); Die Kartoffel-Epidemie (u. o. 1842). Legnevezetesebb műve a Flora Brasiliensis, mely folió alakban 1840 óta Lipcsében számos kötettel és táblával jelenik meg; halála után kiváló botanikusok folytatják és ismertetik.
l. Naftalinsárga.
község, l. Kismarton és Nagymarton..
1. toursi püspök, szent hitvalló, szül a mai Szombathelyen (Sabaria), vagy Győr-Szt-Mártonban a IV. sz.-ban, megh. 400. Szülei pogányok voltak. Márton mint 10 éves gyermek megismerkedett a keresztényekkel. Ő is keresztény kivánt lenni, 15 éves korában a római hadseregbe soroztatott. Vitézsége mellett szelidségével, szivtisztaságával, a betegek és a szegények iránt való részvételével tünt ki. Amiens város kapujánál télen egy didergő koldusnak palástjai felét adá. Ez irgalmassági cselekedetét megkeresztelkedése követte 18 éves korában. 20 éves korában megvált a katonai pályától, szt. Vidor, Poitiers püspökének vezetésére bizta magát. A keresztény vallásban alapos oktatást nyervén, rokonai megtérítése végett szülőhelyére visszatért. Anyját, rokonait meg is téríté. Az ariánok azonban buzgólkodása miatt elűzték. Olaszországban, Milano közelében remete életet élt. Innen is elűzték. Egy pappal együtt a genovai szigetekre ment és ott remetéskedett. Midőn Vidor püspöki székét visszanyerte, azonnal felkereste őt. Vidor kolostort építtetett számára. Itt élt társaival együtt szent életet. A toursi püspökség hivei püspökük halála után 375. Mártont csellel, erővel Toursba vitték, hogy püspökükké legyen. Márton mint püspök is szigoru szerzetesi életet élt. Toursban temettetett el. A XVI. századbeli reformátorok 1562 máj. 15. csontjait megégették és a hamut szélnek eresztették. Emléknapja nov. 11. Mint Franciaország védőszentje tiszteltetik.
2. M. (I.), szent, pápa (649-655), szül. Tivoliban. A pápai méltóságban elődei több ízben mint követet küldték Konstantinápolyba. 649. választották pápává. 649 okt. tartotta az első lateriáni zsinatot, melyben 105 püspök vett részt, s egy szimbolumban és 20 kánonban az összes monoteleta tévelyeket, főbb képviselőivel egyetemben kárhoztatá. A görögre lefordított aktákat azután megküldte a császárnak, ki exárkája által 653. a pápát - mint felségsértőt - elfogatta s előbb Naxosz szigetére, majd Konstantinápolyba vitette, azon reményben, hogy a börtönben vissza fogja vonni azsinat határozatát. Minthogy a császár semmiképpen sem ért vele célt. Kerszonezusba száműzte, hol meghalt. Teste később Romába vitetett. Az egyház emlékét nov. 12. üli.
3. M. (II.), tévesen Marinnus I., pápa (882-884). Igen erélyes pápa. Photilust egyházi átokkal sujtotta; Formosus püspököt az átok alól feloldozta, Fulco rheimsi püspöknek palliumot, Alfréd angol királynak pedig a szt. kereszt ereklyéiből küldött.
4. M. (III.), tévesen Marinus II., pápa (943-946). Római származásu. Pápasága alatt magát a tudományok és jó erkölcsök hathatós pártfogójaként tüntette ki.
5. M. (IV.), pápa (1281-1285). Családi néven Brici Simon, a francia Bric-családból. Az ő pápasága alatt ment végbe a történelemben sziciliai vecsernye név alatt ismeretes lázadás. Politikája, mely mindenütt a franciákat tolta előtérbe és csak a francia érdekeket szolgálta, ok volt a pápai tekintély hanyatlásának és meghiusította a görög szakadás megszünését. Megh. 1285.
6. M. (V.), pápa (1417-31). A római Colonnacsaládból, a konstanzi zsinaton választották pápává, midőn a pápai székért vetélkedő XIII. Benedek letétetett. M. a konstanzi zsinat befejezése után Olaszországba ment és minthogy Róma ellenséges kezekben volt, egy ideig Firenzében székelt. Csakis 1420. tehette át Rómába székét. További kormányzási idejét részint ama, viszályok vették igénybe, melyeket Francia-Angolország és Aragoniával kénytelen volt hatalmának gyakorlása érdekében folytatni, részint pedig a gond a rendet és a nyilvános lerombolt épületeket Rómában helyreállítani. A Paviában kihirdetett zsinat létrejött, de a kitört ragály miatt Sienába tétetett át. Mivel pedig a főpapok száma igen csekély volt, M. a zsinatot feloszlatta és egy újat 1431-re Baselbe hivott össze, de mielőtt ez megnyittatott, 1431 febr. 20. meghalt.
1. főispán, l. Berend. - 2. M. bán, l. Maran bán.
1. István (mándi), filozofus, szül. Iszka-Szt.Györgyön (Fejér) 1760., megh. Pápán 1831. Tanulását hasonló nevü atyja vezetése alatt a szülői háznál kezdte. A középiskolai tanulmányok végzése után pedig atyja, akiref. lelkész volt, a szentkirályszabadjai gramatikai iskolába s innen 1774. Kecskemétre vitte. A felsőbb tudományokat Debrecenben hallgatta Sinay, Hatvani, Szatmáry és Varjas vezetése alatt. Már itt mutatkozott benne a bölcselet iránt való hajlam. Kunyhója (igy hivták a diák-lakásokat) tanyája lett a Wolf-féle bölcsletért lelkesülő ifjaknak. Majd Hajdu-Nánásra ment akadémikus rektornak, hol három évig maradt. Ez a 3 év annyi pénzzel látta el M.-t, hogy 1789 nyarán külföldre utazhatott. A göttingai egyetemre iratkozott be s itt tanult tizenegy hónapig. Haza jövén, több meghivást kapott. Hódmező-Vásárhely papjának akarta, Pápa iskoláját óhajtotta rábizni. M. tanár lett, hogy a Ny-i részeken lakó ref. magyarságnak olyan főiskolát állítson, minők Patak meg Debrecen voltak az ország más részein. 1790 dec. 14. foglalta el tanszékét. Törekvéseit siker koronázta. A protestánsok élő tőkéje, az önsegély alapján a kollégium megvalósult s a dunántuli egyházkerület már 1797. elismerhette azt anyaiskolájának s az egyetemes magyar ref. egyház 1804. a debreceni s pataki iskolák testvérjének. Az iskola külső fejlesztése mellett M. a belső szervezésről sem feledkezett meg. Tantervet s a tantervhez könyveket készített, vagy mással készíttetett. Mindjárt 1791. elemi latin nyelvtant bocsátott ki magyar nyelven, s időnkint a magasabb osztályok számára is készített latin nyelvtanokat s olvasókönyveket. Hasonlóan járt el a német nyelvre vonatkozólag is. 1795. pedig görög nyelvtant bocsátott ki magyarul. A reáltárgyakra tanártársa, Láczay József Iskolai tanítókönyvét fogadta el. Ő maga dolgozott aztán Scheller után szónoklattant, Kiesewetter után logikát, Weidler után tiszta geometriát. Mikor pedig a teologiát megnyitotta s abban a tárgyak legnagyobb részét elvállalta, egymásután irta a teologiai s kivált filozofiai műveket. A filozófiában Kanelveit fogadta el s 1795. már az ő szellemében tartott magyar filozófiai előadásokat. Ösmeretes az irodalomtörténetből az a harc, melyet a M. kantianizmusa felidézett. A "Rostálgatások" nagy népszerüséggel támadták M.-t s csakhamar más támadások is jöttek s M. késebb a válasszal s a jó későre megjelenő felelet is lanyha volt s M. nagy tehetségével nem állott arányban. Azt az elégtételt ugyan elérte, hogy egyik ellenfele, Rozgonyi holta után a sárospataki főiskola filozofiai tanszékére meghivták, de ő ezt nem fogadta el. 1801. a teologiai tudományok tanitását Tóth Ferenc vette át tőle s ettől fogva ő csak filozofiát és mértant tanított. A "Rostálgatások" hatása alatt elfogulttá lett közvéleményt aztán azzal akarta ismét megfordítani s a Critica philosophia iránt kedvezőbbé tenni, hogy a bölcsészetet rendszeres kidolgozásban közre adja. Magyarul akarta, de az egyházkerület 1815. ráparancsolt, hogy tanítson latinul s igy 1820. Bécsben németül adta ki: Systema Philosophiae criticae c. nagy munkájának első kötetét. A második kötetet 1822. akarta sajtó alá bocsátani, de a kantianizmustól félő bécsi cenzor nem engedte meg. Ekkép az egész rendszer többi része kéziratban maradt. Kéziratai közt a metafizika megvan magyarul is. Szintén kézirat maradt Pedagogiája is, mely hasonlóképen a Kant-féle alapokon áll. Teologiai munkái közül a Ker.theol. morált 1795. Schmid Vilmos D. J. (Jena 1794) műve után adta. Másik erkölcstani kézikönyve a Keresztén morális kis katechismus (Bécs 1817, 125 old.) az egyházkerület megbizásából készült volna, de a gyermeki értelmet meghaladó irásmódja miatt s talán a miatt is, hogy az erkölcsi elvek egyetemes érvényét tanította s a vallást is az erkölcsi elvek alapjáról tekintette, az egyházkerület nem fogadta el. Az elemi iskolák számára is készített 1817. egy Magyar Ábécét, mely szinte tul jár a gyermeki értelmen. Márvány mellszobra a pápai ref. főiskolában van.
2. M. Ferenc, l. Abonyi (1).
3. M. József, magyar nyelvtanár a bécsi egyetemen és a magyar királyi testőrségnél, szül. Iszka-Szent-Györgyön (Fejér) 1771 márc. 2., megh. Bécsben 1840 jul. 26. Iskolai képeztetését 1779-1793-ig Debrecenben a ref. főiskolában nyerte. Eleinte nevelő, majd Lőcsén az evang. gimnáziumban az erkölcstan és természettudomány nyilvános tanára lett. 1799-1800. egy egész évet a magyar hazának nyelvismereti célból beutazására fordított. Ekkor Görög Demeter, Esterházy Pál herceg nevelője által Bécsbe hivatott, hogy ennek a magyar nyelv és irodalom körüli munkásságában segéde legyen, s ez időtől fogva már Lőcsén megkezdett irodalmi működését egész haláláig szorgalmasan folytatta. Bécsben a magyar nyelvet, mint magán nyelvmester, úri családoknál tanította, s e téren magát kitüntetvén, 1806. a bécsi császári egyetemnél a magyar nyelv s irodalom rendkivüli, de fizetést nem élvező tanára, s a magyar királyi testőrségnél díjazott magyar nyelvoktató lett, s nyelvtudományi munkák, szótárak és nyelvtanok hosszabb sorozatát adta ki. Az akadémia a magyar nyelv körül nagy érdemeket szerzett férfiut mindjárt első nagygyülésén (1831) tagjává választotta. Számos és ismételt kiadásokban megjelent nagyobb munkái: Német grammatika, ahhoz tartozó német olvasókönyvvel és szókönyvvel (Bécs 1799-1800), tizenhárom kiadást ért, az utolsó 1840); Német-magyar és magyar-német szókönyv (u. o. 1799-1800), újabban (1803-4 s 1807); Praktische ung. Sprachlehre für Deutsche, sammt einem ung. Lehrbuche und dem gehörigen Wörterbuche (u. o. 1810, 9. utolsó kiadás 1840); Lexikon trilingue lat-hung.-germanicum et hung.-lat.-germanicum (u. o. 1815, 2 köt.); Lexicon trilingue lat.-hung.-germanicum, ad ductum lexici Schelleriani elaboratum (u. o. 1818, 2 köt.); Deutsch-ungarisch-lateinisches Wörterbuch (u. o. 1821-23, 2 köt.); Bertuch természethistoria képes könyve (u. o. 1810-16, 10 darab); Magyar Atlas (kezdete Görög és Kerekes, folytatta s bevégezte M., u. o. 1811, 62 tábla); ehhez Repertorium (u. o. 1812, folió). Ő adta ki Csokonai Vitéz Mihály Poétai munkáit (u. o. 4 köt., 16-rét) s ugyanannak Nevezetesb poétai munkáit (u. o. 1816, 2 köt.). Magyar Kurir bécsi magyar nyelvü hirlapot szerkesztette 1828-34. végeig, többféle, ezek közt a Sokféle c. melléklappal. Szerkesztett Bécsben Pannonia c. folyóiratot is, melyből néhány füzet jelent meg. Utolsó munkája: Gyönyörködtetve tanító magyar olvasókönyv (u. o. 1840). Ennek végső ive még sajtó alatt volt, midőn a nagyérdemü munkás hirtelen elhunyt. V. ö. M.Akad. Evk. (V. köt.); Toldy, Figyelmező (1840); u. a., Jelenkor (1840-63).
1. M. nagyközség Szabolcs vármegye nagykállói j.-ban. (1891) 1685 magyar lak. - 2. M. (Martinsdorf), kisközség Nagy-Küküllő vmegye bólya-berethalmi j.-ban, (1891) 650 német és oláh lak., a mult században Felső-Fejér vmegye székhelye volt; régi tanácskozó asztala ma az evang. iskolában van.
Imre deák. Régi vasvármegyei nemesi család sarja, szül. a XVI. sz. elején. 15 éves korában enyingi Török Bálint iródeákja lett, később e család leghivebb embere. Vitézkedett a törökök ellen, továbbá mint több dunántuli vmegye követe, egy ízben pedig mint Vas vármegye alispánja is szerepelt. Legfontosabb reánk nézve M. tősgyökeres nyelvezetü, magyar emlékirata, melyet kora ifjuságától fogva egészen 1585 körül bekövetkezett haláláig folytatott. Mint szemtanu a XVI. sz. történelmének sok homályos helyét felderíti. Iratának egyik legérdekesebb része Buda ostromának leirása, melynél maga is jelen volt. Az amlékiratban nem találunk semmi évszámot, ami a kritikai összehasonlítást nagyon megnehezíti. V. ö. Nagy Imre, Egy ismeretlen emlékiratunk (Századok 1867).
György, tanár. Tanulmányait Apafi Mihály erdélyi fejedelem támogatásával Hollandiában fejezte be. Franekerben 1659-ben megszerezte a doktori diplomát. Hazajövén 1660., az akkor virágzó váradi iskolában lett tanár. Várad elfoglalása után a tanítványokkal, kik az ostrom alatt el nem estek, Debrecenbe ment s itt működött 1681-ig, mint rektor-professzor. Az iskola anyagi és szellemi felvirágoztatására sokat tett. Alapítványokat szerzett s mint iró és szervező képesség virágoztatta az iskolaügyet. Magyar nyelvü művei: Keresztyén inneplés (Debrecen 1663); Tanító és cáfoló teologia (u. o. 1679); Szent história (u. o. 1681). Latin nyelvüek: Disp. theol. de presbyterio (u. o. 1662); Petri Rami dialectica (u. o. 1662); Petri Rami dialectica (u. o. 1664); Examen logicum undecim decadibus absolutum (u. o. 1664); Ars concionandi Amesiana (u. o. 1666); Exegesis Libri primi Medullae Amesianae (u. o. 1670); Exegesis Libri secundi (u. o. 1675); O thodoxa diatribe dehodierna famosa pecatorum paresi (u. o. 1673). Életrajza még mindig nincs megirva.