(arab) a. m. amit Alláh akar, azaz: legyen meg az isten akarata, l. Insalláh.
igazi néven Tommaso Aniello, az 1647-iki nápolyi fölkelés vezére, szül. Amalfiban 1623., megöletett 1647 jul. 16. M. mint halász és gyümölcskereskedő élt Nápolyban, amidőn Arcos spanyol herceg, Nápoly alkirálya, 1647 jan. 3. újabb nyomasztó adókat vetett ki a gyümölcsre és a gabonára. A fellázadt nép M.-t választotta korlátlan kapitányának, ki hősiesen megvédte a várost a királyi csapatok ellen, nemkülönben a városba sereglő banditák ellen, akik a zavarosban halászni akartak. Mindennap törvényt ült a Toledo-téren s halálos itéleteit azonnal végre is hajtották. Csak midőn az alkirály az új adók eltörlését és általános közbocsánatot igért, a rend akkor állt helyre jul. 13. M.-t pedig az Arcos által fölbérelt nég ybandita agyonlőtte. A nép nagyszerü temetést rendezett neki s tetemeit a Del Carmine-templomba kisérte. M. történetéből merítette Auber A porticli néma c. dalművének szövegét.
l. Juan Fernandez.
város Nikaragua közép-amerikai államban, 16 km.-nyire Granadától, vasút mellett, 22000 lak., kik közt számos az iparos; nagy dohányültetvényekkel.
(ejtsd: maszkannyi) Péter, olasz zeneszerző, szül. Livornóban 1863 dec. 7. A milanói konzervatoriumon változó szorgalommal tanult Poncheielli, Saladini és Gallitól. Vándor társulat operette-karnagya volt 1887. Cerignolában mint zeneoktató folytatta a nyomorgást, mig a Sonzogno kiadó cég pályadíját meg nem nyerte Cavalleria rusticana c. (Verga drámájából), 1 felvonásos operájával, vagy amint az ilyen rövid művet sok zene-esztetikus nevezi: tragikus operettjével. (Első előadása Rómában 1890 máj.; a magyar kir. operaházban Parasztbecsület c., ford. Radó A., 1891.; századszor adták M. jelenlétében 1895 okt. 30. és nov. 3.) Sikere világraszóló volt: gyorsan elterjedt, mindenütt számtalanszor kellett előadni. Kevesebb sikere volt az Erckmann-Chatrian elzászi regényéből (nem szinpadi művéből) irt Amico Fritz-nek (magyarra fordította id. Ábrányi Kornél, Budapest 1892), még kevesebb a jórészt idilli tárgyu, mégis mesterkéltebb zenével megalkotott I. Rantzaunak. A Heine tragédiájából alkotott Ratcliff, majd Silvano nem mutatják be M. képességeit új oldalról. 1895 végén M. Pesaróban a Liceo Rossini zeneiskola igazgatója lett. Legutóbbi operája Zanetto, Coppée, Le passant (A vándor) c. dramoletjéből. Ezt 1896 márc. 2. adták először Pesaróban. V. ö. Streatfield, Masters of italian music (London 1895).
az ugyanily nevü járás székhelye Oran (ettől 96 km.-nyire) algeriai départementban, vasút mellett, (1891) 16482 lak., szöllőültetvényekkel. Az 5 részből álló várost 3 km. hosszu körfal veszi körül. A város mellett a termékeny egriszi síkon az Ued-Tudman mentén szép nyilvános kert van. M.-ban avatták fel 1832. Abd el-Kadert az arabok fejedelmévé.
(franc., ejtsd: maszkarád), most a. m. álarcos bál. Azelőtt így hivták ama díszfelvonulásokat és bohózatos balleteket, melyeket udvari ünnepeken rendesen álarcosok adtak elő. Még régebben M. álruhába öltözött álarcosok találkozását jelentette, akik a nyilvános utcákon űzték tréfáikat.
(Maszkarenyák), sziget-csoport az Indiai-oceánban a D. sz. 20° fölött és alatt, 3893 km2 területtel. A csoport tagjai Réunion (l. o.) vagy Bourbon-sziget, Mauritius (l. o.) vagy Ile de France és Rodriguez, amely kis sziget az előbbitől 600 km.-nyire van.
(franc., ejtsd: maszkaré) a. m. csapó árhullám. L. Árapály.
(franc-, ejtsd: maszkaron, olaszul mase, magyarul maskara), kőből faragott, fémből öntött, vagy egyéb anyagból készült valószerü vagy eltorzított emberi és állati arc, mely építmény, edény, butor stb. díszéül szolgál.