(ejtsd: masszillyon) Ker. János, francia hitszónok, szül Hyersben (Provence) 1663 jun. 24. megh. 1742 szept. 18. megh. 1742 szept. 18. 1681. az Oratorianusok rendjébe lépett 33 éves korában prefektus lett a St. Magloire papnevelő intézetben Párisban. 1698. Montpellierben, utóbb Páris és versaillesban az udvar előtt prédikált 1699. föllépett Páris közönsége előtt s óriási sikert aratott szónoklataival. Ugyanez évben a királyi udvar előtt tartotta nagyhatásu ádventi beszédeit. 1701. és 1704. Versaillesban tartotta a nagybőjti beszédeket a lélek hallhatatlanságáról. 1718. újra visszatért az udvarhoz, hol a Tuileriákban a 8 éves XV. Lajos előtt tartotta nagybőjti szent beszédeit, 1717. lett clermonti (condomi) püspök, 1719. pedig tagja lett a francia akadémiának. Művei számos kiadást értek. Legjobb az 1856. párisi és Migneé. Beszédeit más nyelvekre is lefordították. A magyarban Szalay Sándor, szatmári székesegyházi szónok M. nyomán ad ki szent beszédeket. V. ö. Assaix, Étude sur M. (Toulouse 1883).
(ejtsd: messzinds'r) Fülöp, angol drámairó, szül. Salisburyben 1584., megh. Londonban 1639 márc. 17. Oxfordban tanult, de tanulmányait félbeszakítva, Londonban ment, hol többnyire másokkal (Decker, Rowley, Middeton stb.) számos szindarabot irt. Szomorujátékait emelkedettség és művészi külalak jellemzi, vigjátékaiban gyakran durva és szabados. Legjobb alkotásai: The duke of Milan (1623); The maid of honour (1632); The city madam (1632); A new way to pay old debts (1633), mely utóbbi egyedül maradt a műsoron. Összes műveinek legjobb kiadását Symons (London 1887-89) rendezte sajtó alá. V. ö. Gardiner, The political element in M. (Contemp. Rev. 1876 aug.); Phelau, Ph. M. (Anglia II., Halle 1879).
l. Masinissa.
János Ferdinánd, német iró, a német tornászat megalapítója, szül. Berlinben 1797 aug. 15., megh. Muskauban 1874 aug. 3. Miután 1817-21. több városban tanítóskodott, 1826. a müncheni hadapródiskolában tornamester, 1829. pedig az ottani egyetemen a német nyelv és irodalom tanára lett. 1842. rábizták a poroszországi tornaegyesületek és oktatás szervezését, egyúttal pedig a berlini egyetemre tanárnak nevezték ki. Néhány fontosabb régi nyelvemléket adott ki: Denkmäler deutsch. Sprache u. Litter. (München 1827); Deutsche Gedichte des XII. Jahrh. (Quedlinburg 1837); Gottfried von Strassburg Tristán-ját (Lipcse 1843); Die Kaiserchronik (Quedlinburg 1849-54) stb. Fő érdeme, hogy a Graf-féle Althochdeutsche Sprachschatz indexét átdolgozta. Irt még: Litteratur der Totentänze (Lipcse 1840); továbbá a tornászatról is sokat irt.
(ejtsd: masszon) Antal, francia rézmetsző, szül. Louryban, Orleans mellett 1636., megh. Párisban 1700 máj. 13. Eleinte fegyverkovács volt és a vértek vésetei által jutott a rézmetszéshez, melyben bámulatos ügyességet és könnyedséget fejtett ki. Ragyogó technikával adta vissza a parókák fürtjeit, a csiszolt vértek csillogását, a himzések, a bársony- és selyemszövetek fényét. Mintegy 60 arcképet készített, melyek nemcsak technikájuknál, hanem rajzuknál és jellemzésüknél fogva is kiválók. A legsikerültebbek Harcourt gróf, Brissacier, D'Ormesson, Turenne és XIV. Lajos király képmásai. Hires Tizian festménye után készített mtszete, a Tanítványok Emmausban (La nappe), melyen az asztalkendő mintáját és legapróbb ráncait szinte hihetetlen pontossággal tünteti föl.
Ezt a szint kizárólag Párisban állítják elő oly selymen, melyet kalap díszitésére használnak. A selymet szappan-oldatból kékfakivonattal főzik, azután ferroszulfáttal (zöldgáliccal) és kevés rézgáliccal (kékkő) pácolják, végre kékfával és szappannal kifestik.
párisi könyvkiadó cég, melyet 1804. Crochard alapított. 1838. az üzlet Masson Viktorra (szül. 1807 febr. 2., megh. 1879 máj. 3.) 1871. pedig ennek fiára, Masson Györgyre (szül. 1839 szept. 2.) szállott. A cég mostani címe: Librairie de l'Académie de Médecine és több orvosi társaság folyóiratát adja ki. egyéb fontos kiadványai: Cuvier, Le regne animal (10 köt. szöv., 10 köt. atlasz); Dechambre, Dictionnaire encyclopédique des sciences médicales (100 köt., 1864-89); Laboulaye, Dict. des arts et manufact. et de l'agriculture (7. kiad. 1889) stb. Kiad továbbá 34 folyóiratot; köztük: La Nature (1873 s köv.); Annales de chimie et de physique (1789 s köv.); Annales des sciences naturelles (1824 s köv.) stb.
(Messys, Matsys, Metsys) Quinten, németaljföldi festő, szül. Antwerpenben 1460 előtt, megh. u. o. 1530. 1491. mestere lett az antwerpeni szt. Lukács-céhnek. Nagy jelentősége abban áll, hogy képein az alakokat nem alkalmazta ugy mint elődei, egyértéküen a tájképpel, hanem előtérbe tolta, természetes nagyságban festette őket, drámai életet öntött beléjök. Fenmaradt művei közül a legelső a löweni Szt. Péter-templom számára 1509. befejezett nagy szárnyasoltára (brüsszeli muzeum), mely közepütt a szent családot, a szárnyakon Mária szüleinek történetét ábrázolja. Már 1508. rendelte meg az antwerpeni asztaloscéh a Boldogasszony-templom számára, de később fejezte be legnagyobb művét, egy nagy szárnyasoltárt (antwerpeni muzeum), melynek képe hatalmas, drámai pátosszal ábrázolja Krisztus sírbatételét, a szárnyak pedig Ker. és Ev. János vértanuságát tüntetik föl. egyéb vallásos tárgyu képei: Trónoló Madonna (berlini muzeum); Mária megjelenik Dávid királynak és prófétáinak, Augustus császárnak és Szibilláinak (Szt. Pétervár, eremitage): a Megváltó és Mária gyönyörü mellképei az antwerpeni muzeumban; Magdolna (Páris, Rothschild James örököseinél). Érdekes, pompás megfigyelésről tanuskodó arcképeket is festett, melyek antwerpeni kereskedőket, pénzváltókat, uzsorásokat, adószedőket ábrázoltak. A fönmaradt hasonló nemü ábrázolások közül csak a párisi Louvreban levő Pénzváltó és neje (1514 v. 1518) teljesen hiteles, a többinek legalább gyöngébb része fiától, M. Jánostól való, aki egészen az ő nyomdokaiban haladt, valamint valószinüleg Lukrécia képe is a budapesti országos képtárban (127. sz.). Képmásai közül fönmaradt Aegidius Péternek rendkivül eleven, hatásos képmása (Longford Castle).
hatalmas és harcias természetü nomád nép a Kaspi-tónak északi partján, tul az Araxesen (vagyis Jaxartesen). Az általuk elfoglalt területnek határai tehát az Aral-tó, a Kaspi-tó és a kirgizek pusztája. Országuk gazdag volt rézben és aranyban, vasuk és ezüstjök nem volt. Herodotos és Justinus szerint Kyros a M. országában találta halálát.
(messaliárok, eufemiták, choreuták, euchiták, lampetianok), neve egy misztiko-fanatikus felekezetnek, mely renyhe jámborságban, a remeteélethez való beteges ragaszkodásban és egyoldalu, csak az imádságban üdvöt kereső aszkezisben nyilvánult. A IV. sz. közepén keletkezett Sziriában és Örményországban. Sok tekintetben hasonlít az audiánusokhoz (l. Audaeus), de óvatosan került mindent, hogy a látszatát is elkerülje, mintha a kat. egyháztól különnválni akarna. Mindennek dacára elvetette a keresztséget, az oltári szentséget pedig feleslegesnek mondotta; egyedül az imádság törli el a bűnöket és győzi le az ördögöt, kit, véleményük szerint, minden ember Ádámtól örököl. A legnagyobb valószinüség szerint tagjai legnagyobbrészt szerencsétlen, fegyelmetlen görög szerzetesek voltak. Az egyházi zsinatok büntető törvényeket hoztak ellenük, minek következtében elűzettek és kolostoraik elhamvasztattak. Ifj. Theodosius 428. az eretnekek ellen kiadott törvény alá fogta őket, mindazonáltal különféle nevek alatt a XIV. sz.-ig tartották fenn magukat. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (VIII. k. 1309-1310. old.).