Hugó, újságiró, szül. Nagy-Enyeden 1831 aug. 10., hol főiskolai tanulmányait is végezte. Az 1848-iki szabadságharcot mint honvéd küzdötte végig. Azután nevelősködött, majd tanító lett a nagyenyedi kollégiumban. 1857. Budapestre jött s mint Barabás tanítványa, kőre rajzolta a Pesti Napló munkatársait, Keményt, Falkot, Slamont, Danieliket, Gregust, Pompéryt s több sikerült arcképet készített. 1861. Pompéry felhivására belépett a Magyarország szerkesztőségébe s mikor ez megszünt, átment a Pesti Naplóhoz, 1867. az Országhoz, 1868-69. a Századunk társszerkesztője lett Urváry mellett s ezenkivül cikkeket irt a Pálffy Albert Esti Lapjába. De irt kivált képzőművészeti, külföldi útleirásokkal foglalkozó s nevelésügyi cikkeket több előkelő fővárosi lapba is. Külföldi lapok közül a Wanderer s az olasz Perseveranza hoztak tőle politikai tudósításokat. A műirodalom terén kétszer tett kisérletet, 1864. a Magyar Képzőművész-szelés 1868. a Képzőművészeti Társulat támogatása mellett a Műcsarnok c. szaklappal, de ezeknek még nem volt nálunk közönségük s e miatt hamar megszüntek. 1870. az országos képzőművészeti tanács felállítása alkalmával a tanács jegyzőjévé nevezte ki Pauler miniszter, s e tisztet 18 évig viselte. Ugyancsak 1870. a budapesti állami tanítóképző intézetben is tanárkodott s tanította a rajzot és szépirást, s közreműködött a népiskolai tankönyveket tervező bizottságban s tagja volt az országos tanszermuzeumi bizottságnak is. Ugyanekkor készítette a vallás- és közoktatási minisztérium által kiirt pályázaton nyertes Utmutató az elemi rajztanításban c. vezérkönyvét s a hozzá való mintákat. Van egy ifjusági műve is: Barabás, a hires festő életrajza. Humorisztikus dolgozatai a Borsszem Jankóban és a Bolond Istókban jelentek meg. 1870. Egyesy Gézával együtt alapította az Országgyülési Értesítőt, mely a magyar és az Ung. Post-ot, mely a külföldi sajtót szolgálja. Ezt 1880. a Magyar távirati iroda (l. o.) alapítása követte. Országgyülési gyorsiró is volt, jelenleg a főrendiház és a magyar delegáció naplószerkesztője. Neje Barabás Miklós festőművész leánya, Ilona, ki maga is szép tehetségü festő, 1887. a tanügy s a képzőművészet terén szerzett érdemei elismeréséül kihalt anyai családja nevéről pesti Szegedy előnévvel nemességet kapott.
őrmény nyelven az Ararat (l. o.) neve.
l. Alarc.
l. Mascarenhas.
Oman szultánság fővárosa, egy imamnak és egy angol ügynöknek székhelye azOmani-öböl D-i partján, kopár sziklák lábánál, 30000 lak., akik arabok, négerek és banyánok. Kedvező fekvésénél fogva élénk a kereskedelme. A kivitel fő cikkei: szárított halak, datolya (1893-94. 550000 dollár értékben) és egyéb gyümölcsök, szamarak és öszvérek, gyöngy, só és csekély mennyiségben pamutszövetek, összesen 1720320 dollár), kávé, cukor, pamutkelmék, só stb. (összesen 2055000 dollár értékben). A hajóforgalom (1893- 1894) 374 volt 150330 tonna tartalommal; ezek közül 106 európai hajó 127000 t. tartalommal. 2 km.-nyire tőle van a kis Matrah kikötő. A Brit. India Steam. Navigation Company hajói rendesen kikötnek M.-ban, amelynek kikötőjét, valamint az előtte elterülő kis szigetet még a portugálok idejéből való erődítmények védik. Miként ezek, ugy a város többi nagyobb épületei (szultán palotája, 2 mecset) is a portugálok építményei. M. földünk egyik legforróbb helye, ahol a nyári hónapok középhőmérséklete 45-47o. Albuquerque 1507. foglalta el; 1658. a portugáloktól az arabok ismét elfoglalták. A jelen század elején Szaid-Szeid tette az omani szultánok székhelyévé.
(növ.), l. Mimulus.
maszlang (növ.- csattantó, pukkantó, néhol csodafa, de ez inkább a Ricinus redőszirom., Datura L.), a csucsorkafélék füve, 12 faja (hazánkban csak egy) mind a két világrésznek mérsékelt és meleg vidékein terem. Kelyhe csöves, a tövön ugy reped le, hogy az alja kézelő módjára marad vissza. Szirma tölcséres, redős, a csúcsa ötkaréju, tokja oldalrugó, négy-rekeszü; magva számtalan, veseképü, hálózatos gödrös. A D. Stramonium L. (rendős szirmu M.) egynyáréltü gaz, a hagyomány szerint Közép-Ázsiából a cigány pereputtyal jutott Európába. Szára 0,5-1 m. magas, levele tojásdad, öblösen fogas, kopasz. Levele a szár elágazása helyén magános, tokja nagy, tüskés. Gazos helyen, mezőn a meleg és mérsékelt tartományokban mindenütt, sőt egész Amerikában is terem. Mérges fű, még jobban hat mint a nadragulya. Magvában meg a levelében daturin van, ettől bódító-mérges. Már a friss, kellemetlen szagu és undorító ízü levelének kipárolgása is elszédíthet valakit. Magva a Nigelláéhoz hasonló, vele könnyen összecserélhető. Ha valaki megeszi, elbódul tőle, őrjöng, sőt bele is hal. Jó ellene olaj, tej, ecet, különösen pedig hánytató. Levelének meg a magvának (herba et semen Daturae) extraktuma és tinkturája (extractum stramonil herbae recentis és tinctura seminis Stramonii) neuralgia, reumás fájdalom, mellgörcs, elmeháborodás stb. ellen orvosság. A többi M.-faj csinosabb, azért kerti dísz. Ilyen a D. Metel L., többnyáréltü, 1 m. magas, levele kissé molyhos. A D. tatula L. szára, levélnyele, a levél erezete lilaszin, különben olyan mint az előbbi, a használata is ugyanaz. A D. ceratocaula Jacq. szára vastag, egész 1 m., rendesen heverő, virága nagy, jó illatu, fehér, halavány lila fuvallattal. A D. fastuosa L. (egyiptomi M.) szára erőteljes, feketepiros, egész 1 m. Virága hosszu csövü, tölcsérded, bent sárgás-fehér, a külseje lila, vagy egészen lila is lehet. A kerti M. szirmában még 1-2 másik szirom van, vagyis 2-3 rétü (var. duplex v. triplex). Ez is épp oly mérges, mint a D. suaveolens R. Br. A D. v. Brugmansia arborea L. 1 1/2 - 5 1/2 magas cserje, perui; virága 3 dm. hosszu fehér éjjel jó illatu. Szaporítani könnyü, tavaszkor melegágyba vetik, innen cserépbe ültetetik, egy ideig üveg alatt tartják, s május végén ültetik ki. A D. ceratocaulát meg a D. Metelt már őszkor magérés után elvetik, csészéjében mérsékelt helyen kiteleltetik, tavaszkor melegágyba teszik, innen ültetik cserépbe, de egy ideig melegen kell tartani.
Ferenc, prépost-kanonok, egyházi iró, szül. Budapesten 1839 nov. 14. Tanulmányait Budapesten, Nagyszombatban végezte. Pappá szentelték 1864 jul. 26. Káplán volt Karancsságban, Muzslán; nevelő Pálffy Móric grófnál, később pozsonyi hittanár és jogakadémiai hitszónok, 1871. esztergomi liceumi tanár, 1875. hercegprimási levéltáros, később szentszéki jegyző; 1878. Simor hercegprimással XIII. Leo pápa megválasztásánál a konklávéban volt, mely alkalomból pápai titkos kamarás lett. 1881. budavári plébános, 1882. szt. Zsigmondról nevezett budai prépost, 1889. esztergomi kanonok. Irodalmi munkássága: útleirások, elbeszélések, szinművek stb. Művei: Schweiczi képek (Esztergom 1872); Rajna vidékén (u. o. 1874); Délfrancziaországból (Budapest 1875); Római emlékeim (Esztergom 1879); Elbeszélések (Budapest 1879); Újabb elbeszélések (u. o. 1880) stb. Számos értekezést, cikket és elbeszélést irt a Kath. Néplapba, Hölgyfutárba, Képzőművészbe, Magyar Sionba, Pesti Hirnökbe, Religióba stb. Ő rendezte és katalogizálta a hercegprimási képtárt, metszvénytárt és gyüjteményeket; azonkivül rendezte az esztergomi érseki levéltárban levő összes kanonika-vízitációkat 1551-től a legújabb időkig. V. ö. Zelliger Alajos, egyh. irók csarnoka.
(orosz), az oroszok farsangja.
orosz szekta, l. Raszkolnjikok.