(gör.), az emelő vagy csecsmirigy ideges fájdalma az egyik vagy mindkét oldalon, anélkül, hogy szövetében valamely elváltozás volna észlelhető. Sokszor a hiszteriának a jele.
Abú-l-Haszan Ali, arab iró, szül, a IX. sz. vége felé Bagdadban, megh. Ó-Kairóban 957. Igen terjedelmes utazásokat végzett Persiában, Tibetben, Cejlonban, a Kaspi-tenger partvidékén, Afrikában, Dél-Arábiában, Sziriában és a bizánci birodalom különféle részeiben. Munkái a keleti geográfia és történelem legfontosabb forrásai közé tartoznak. Terjedelmes történelmi munkájából (Akhbár al-zamán) maga készített kivonatot e címen: Murúds al-zahab (Aranyvirányok), melynek angol fordítását Sprenger (London 1841) kezdte meg, teljes szövegét francia fordítással Barbier de Meynard és Pavet de Courteille (Páris 1861-78, 9 köt.) adták ki. M. egy másik munkáját: A figyelmeztetés könyvét De Goeje adta ki a Bibliotheca geographorum arabicorum során (8 köt.): Kitâb al tanbîh val-ischrâf (Lejda 1894). M. egyéb munkái eddig nem kerültek elő.
(kopt. Me, Mei), egyiptomi istenasszony, aki mint az igazság és igazságszolgáltatás védőasszonya jelenik meg. Atyja az istenek genealogiája szerint hol Râ, a napisten, hol Plâh (az egyiptomi Hephaistos); rendesen Toth-tal (Hermes Trismegistos) együtt jelenik meg, kivel együtt vezeti az elköltözöttek lelkeit az alvilágba Osiris szine elé. Alakja a tipikus egyiptomi istenalak, fején egy pávatoll, szeme rendesen be van kötve; egyik kezében kormánybotnak használt papiruszgally, a másikban függő kereszt.
a Szamoa-szigetek (I. o.) királya.
(amandabele), néptörzs a zulukafferek egy ága. Rendkivül harcias nép, mely a majdnem évenkint meg-megújuló rabló hadjárataival a szomszéd s a Zambezi balpartján levő területeket rettenetesen elpusztítja, s eközben a kannibálizmus is kifejlődött náluk. A férfiak csak rablással foglalkoznak, a nők pedig a földet mivelik s minden egyéb munkát végeznek. A lakosság három osztályra oszlik: abaszanszi, a legelőkelőbbek, azon harcosok leszármazottjai, kik Moszilikace alatt az országot elfoglalták; amaholi, az ott talált és legyőzött népek és abentla, becsuan hadifoglyok, kiket Moszilikaci hozott ez országba.
az egykori D.-afrikai nagy matabele birodalom alkotó része és jelenleg az angol D.-afrikai társaság birtoka a D. sz. 19 és 22o alatt, Khama országa és a Masona-föld közt, mintegy 78000 km2 területtel, 170000 lak. Az 1100-1500 m. magasságban elterülő föld termékeny és tropusi, valamint szubtropusi növények termesztésére alkalmas. Aranyércekben is elég gazdag. Lakói a matabelék (l. o.). Moszilikaci, Csaka zulu király egykori vezére 1830. harcosaival a Molopo és Mariko folyók forrásánál lakó barocekat és baszutokat hatalma alá vetette. 1836. innen a boérok kiszorították. Mosszilikaci tehát É-nek vonult, legyőzte, a makalakákat és masonákat és megvetette alapját a nagy matabele birodalomnak, amely a Limpopo és Zambezi Khama országa és a Manikaföld között terült el. A birodalom megalapítójának halála után (1870) hatalmát másodszülött fia, Lobengula örökölte és székvárosává Buluvajót tette. Midőn mauch és Baines európai utazók a figyelmet M. aranyban való gazdaságára felhivták, a 80-as évek elején számos aranykereső vándorolt be ide. Anglia erre 1888 febr. Lobengulával szerződést kötött, melynél fogva Anglia elvállalta a M. védelmét, Lodengula pedig kötelezte magát, hogy védnöke beleegyezte nélkül sem földet eladni, sem az aranykeresésre engedélyt adni senkinek sem fog. Anglia e szerződés alapján azután 1889 tavaszán, Portugália tiltakozása dacára az egész M.-et a brit érdekkörbe tartozónak jelentette ki és az 1889-iki karta értelmében annak kormányzását és gazdasági kiaknázását az angol-délafrikai társaságnak engedte át. E Chartered Company Lobengula beleegyeztével a Markalaka-és Masonaföldet elfoglalta, de M.-et békében hagyta. 1893. a matabelék a Masonaföldön megalkotott európai telepek közül néhányat megtámadtak és kiraboltak; erre az angolok Tati és a Masonaföld felől benyomultak a M.-re; 1893 nov. 1. az egyik csapat Bemvezinél (Bulavajótól K-re) a matabeléket elhatározó ütközetben megverte. Lobengula hű embereivel É-felé menekült és 1894 elején meghalt, amire a matabelék a győzőknek meghódoltak. 1894. az angol kormány a Chartered Companyvel szerződést kötött, amelynek értelmében a M. kormányát a társaságnak engedte át s a benszülötteknek csak egyes területeket, rezervációkat biztosított. 1896 márc. Lobengula király fia újra felkelést szított, melyben az angoloktól elpártolt benszülött rendőrök is részt vettek, kik főnöküket és több angol gyarmatost megöltek. Az angol csapatok Selous utazó vezérlete alatt több ízben legyőzték a felkelőket. V. ö. Mauch, Reisen im Innern v. Süd-Afrika (1874); Oates, Matabele-Land (1881); Mathers, Zambesia (1891); Newmann C. L. N., Matabeleland and how we got it (London 1895).
kikötőhely a Kongo-államban, a Kongo balpartján, Portugál-Kongo határának tőszomszédságában; a Kongo-vasút innen indul ki a Stanley-Poolhoz.
a spanyol bikaviadalokban (l. o.) az a szolga, aki a megsebesített bikát kivégzi. M.-nak hivják a kártyajátékban a legerősebb tromfkártyát. Innen átvitt értelemben a társadalom és politika legbefolyásosabb tényezőit is M.-oknak szokás nevezni.
Viktor, osztr. közgazda, szül. Bécsben 1857 jul. 20. Jogi és államtudományi tanulmányainak bejezése után a bécsi egyetemen a nemzetgazdaságtan magán tanárává képesíttetvén. 1892. ezen tantárgy rendes tanárának hivatott meg az innsbrucki egyetemre. Még ugyanazon évben az osztrák kereskedelemügyi minisztérium tanácsosává s a kereskedelem-statisztikai osztály főnökévé neveztetett ki. Munkái: Der Unternehmergewinn. Ein Beitrag zur Lehre von der Güterverteilung in der Volkswirtschaft (Bécs 1884); Das Recht des Schadenersatzes vom Standpunkte der Nationalökonomie (Lipcse 1888); Grossmagazine und Kleinhandel (u. o. 1891); Die Regelung d. Valuta in Oesterr.-Ungarn (Innsbruck 1892).
az a bábalaku fa a farhámon, amelyre a laptáros a lejáró kötelet rátekeri, hogy annál fogva megtarthassa.