(Mattra), az ugyanily nevü disztriktus fővárosa a brit-indiai ÉNy-i tartományok Agra nevü diviziójában, a Dsumna partján, vasút mellett,(1891) 61195 nagyobbára hindu lak. Közelében van Bindraban v. Brindaban (31611 lak.), a hinduk egyik legszentebb búcsujáró helye.
l. Trinitáriusok.
Károly, német politikus és badeni miniszter, szül. Mannheimban 1806 márc. 17., megh. 1868 febr. 3. Jogot végzett és azután a közigazgatási pályán kereste kenyerét. Szabadelvü nézetei miatt azonban a badeni rendőrség 1830. üldözőbe vette, mire M. a Svájcba menekült, hol mint tanító tengődött 1840-ig. Ekkor visszatért, képviselői mandátumot kapott, megalapította 1847. a Deutsche Zeitungot és egyúttal könyvkiadó üzletet is nyitott. Az 1848. forradalom kitörése után a nagyherceg az államtanácsba hivta és tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Ebben az állásban M. hű maradt szabadelvü programmjához, a radikális párt kihágásait azonban nem tűrte. Tagjai volt továbbá a frankfurti parlamentnek és egyidejűleg mint államtitkár működött a birodalmi pénzügyminisztériumban. A reakció beálltával állásait egymásután elvesztette és az 50-es években csakis üzleti és közhasznu vállalatokra fordította erejét. 1857. a gothai bánktársulat, 1859. a lipcsei hitelbanknak lett igazgatója 1862. a nagyherceg visszahivta s a pénzügyminisztérium élére állította, 1864. pedig kereskedelmi miniszterré tette. Az 1866. porosz háboru előestéjén lemondott állásáról. Jul. 27. azonban, a poroszok diadala után, újra elhivták és ekkor az új kabinet elnökségén kivül a pénzügyi és kereskedelemügyi tárcát is magára vállalta. Ezóta rendkivüli munkakedvvel iparkodott az észak-német szövetség és a Baden közt fennálló ellentéteket kiegyenlíteni és a német egység útját egyengetni. Egyike vala a legnemesebb német hazafiaknak. Barátjaihoz tartott Freytag Gusztáv is, ki a: K. M., Geschichte seines Lebens (2. kiad. 1872) c. monográfiában méltó emléket állított neki.
l. Muata Jamvo országa.
slovenská, tót irodalmi társulat, mely a hatvanas évek magyarellenes kormányaitól támogatva 1862 aug. 21. császári rendelettel engedélyeztetett. Elnöke Moyses István besztercebányai püspök, alelnöke Francisci és Paulinyi Tóth V. voltak s tisztviselői rendre oly egyénekből választattak, kik a szabadságharc v. abszolutizmus alatt magyarellenes érzületeikről voltak hirhedtek. Ez emberek vezetése alatt kevésbbé fáradozott a M. a tót irodalom fejlesztésén, mint inkább a haza és magyarellenes érzület terjesztésén. Fennállásának 12 éve alatt évenként 3-4 kötet különböző tartalmu (naptárakat, történelmi s szépirodalmi tárgyu) műveket adott ki, melyekből sohasem hiányzott a tót nemzeti érzület ápolására s a magyarellenes gyülölet terjesztésére irányuló célzatosság. Tudományos beccsel vagy tárgyilagos értékkel biró mű egy sem volt a kiadványok között. A hetvenes évek elején Grünwald Béla, Zólyom vmegye akkori alispánja hivta fel először a haza figyelmét a M. és a tót gimnáziumok hazaellenes üzelmeire, mire a felháborodott nemzeti érzület erős megnyilatkozásának nyomása alatt a kormány megindította ellenük a vizsgálatot s a M.-t a reá bizonyult politikai üzelmek miatt 1875 ápr. 6. bezáratta.
M.-nak nevezik a szerbek is egy közművelődési egyesületöket, az irodalom és iskolázás előmozdítására; de hallgatagon politikai célt is tűztek ki elébe. 1826. Pesten Hadsics János (Szvetics Milos irói nevén) alapította. 1838. Tököly Szabás lőn elnöke, aki évi összeggel segélyezte az egyesületet. Ekkor mondották ki, hogy az egyesület feladata a magyarországi szerbek művelődésének előmozdítása minden törvényes eszközzel. Tagjai tiszteletbeliek és rendesek. Tököly 1838. alapította a Tökölyiánumot és a M.-ra bízta, különben is általános örökösévé tette; még életében házat vett számára. 1851. székhelyét Újvidékre tették át közgyülésileg, de a határozat csak 1863 jul. 6. valósulhatott meg. 1864 ápr. 30. tartotta itt legelső közgyülését; alapszabályai is módosították, célul tűzvén ki a szerb népet anyagi és szellemi erővel felsegíteni és a szerb nép művelődését emelni. Tököly fejedelmi ajándékán kivül Karagyorgyevics Sándor 100000 frtnyi és Trandafil Mária hagyatéka említendők. 1891. alapszabályai újra módosíttattak. Jelenleg a M. a magyarországi szerbek irodalmi központja és különösen Hadsics Antal titkárnak köszönheti kitünő vezetését. Állandó évkönyvet ad ki Szerb Lyetopisz címen. V. ö. Érdújhelyi M., a szláv maticák (Századok 1895).
(növ.), a Pipar angustifolium R. et Pav. (P. elongatum Vahl, Arthante elongata Miq.), D.-Amerikának borscserjéje. Levele hosszas-lándsás, a szine szemölcsös, érdes szörü, a visszája puhaszörü, virága zöldes. Ez, valamint a szintén odavaló P. aduncum L. nyujtja a M.-fü nevü orvosságot. Néhol erre a célra termesztik is. Gyenge fűszeres szaga van, mint a kubebának v. a mentának, kellemes v. kevéssé csípős keserü, fűszerízü; gyánta, éteres olaj és cserzősav az alkotó része. Vércsillapító ereje van, a braziliai nép már régóta gyógyít vele. A P. aduncum gyökere és levele Braziliában ösztönző szer, gyümölcsét ugy használják, mint a kubebáét.
1. szent, Thiederich vesztfáli gróf lánya, az erfurti apácák kolostorában nevelkedett föl. 913. I. Henrik (l. Henrik 34.) német király nejévé lett. Istenfélő, jámbor, szelíd, a szegényekhez jószivü, adakozó volt kis korától haláláig. A nordhauseni, poledeni, nemlebeni kolostorokat alapította. Quedlinburgban 968 márc. 14. halt meg. Emléknapja márc. 14.
2. M., tusciai őrgrófnő, szül. 1046., megh. Bondenóban 1115 jul. 24. Atyja III. Bonifác, Tuscia őrgrófja, anyja Beatrix, lotaiai hercegnő volt. Atyja korán elhalt és ekkor anyja 1054. Gottfriedot, a birodalmi átokkal sujtott és földönfutó lotaiai herceget szemelte ki második férjének, aki egyúttal M.-nak gyámnoka lett. Ez a Gottfried (l. o.) mostoha fiával, a Púpos Gottfrieddal házasította össze M.-t. Ezt a frigyet azonban a halál 1076. fölbontotta. Az özvegységre jutott dúsgazdag M. igen buzgó s aszketa nő volt s egyúttal a pápák rendkivüli tisztelője. Különösen VII. Gergely pápát támogatta pénzével és zsoldosaival. A pápa 1077. a kiátkozott IV. Henrik császár közelgésének hirére M. várába, Canossába menekült, mely azután a császár lealázásának szinhelyévé lett. 1077-iki végrendelete értelmében összes birtokait, sőt a német birodalomtól hübérül kapott birtokait is a pápákra hagyta. A német császárok azonban ismételten visszakövetelték a M.-féle örökséget. 200 évig versengtek és harcoltak a pápák és a császárok ezen örökségért, de tartós sikerrel egyik fél sem dicsekedhetett. Ezt a versengést a tusciai városok, nevezetesen Firenze, Lucca, Pisa, Siena, Arezzo, Modena, Reggio, Mantova s Prma arra használták föl, hogy kiváltságaikat szaporítsák, függetlenségüket kivivják és a lombard városok mintájára maguk között szövetséget kössenek.
3. M., V. Henrik német császár neje, I. Henrik angol király leánya, szül. 1102., megh. 1167 szept. 17. Szülei már 12 éves korában adták férjhez Henrik császárhoz, kinek halála után (1125) hazájába visszatért. Ott atyja trónörökösének jelölte ki és 1128. Plantagenet (Anjou) Gottfrieddal jegyezte el. Mindamellett I. Henrik halála után az ország tetemes része unokatestvérének, Blois Istvánnak hódolt, ki ellen M. és pártja rettenetes polgárháborut kezdett, melyben M. kegyetlenségének számos jelét adta. E miatt London polgárai elvégre elűzték városukból, mire M.-nak bolyongania kellett. Utolsó éveit nagyobbrészt Normandiában töltötte. Férje, Gotfried, már 1151. halt el. Az ő és M. fia, II. Henrik, Blois István halála után (1154) az angol trónra került s ő lett a Plantagenet-család alapítója. V. ö. Norgate K., England under the Angevin kings, 2 köt., 1887, és az I. és II. Henrikhez idézett irodalmat.
4. M., III. Lajos pfalzi fejedelem leánya, szül 1419., megh. 1481. Első ízben Lajos württembergi grófhoz, másodízben (1452) Albrecht osztrák főherceghez ment nőül. Szerette az irodalmat és több költő neki ajánlotta föl verseit. V. ö. Strauch, Die Pfalzgräfin M. in ihren literarischen Beziehunger (Tübinga 1883).
(franc.) a. m. a reggeli idő, továbbá reggeli zene. Jelenti még a pongyola reggeli ruhát is.
jegyben járó legény és leány egymásra nézve, l. Eljegyzés.
Hazánk több vidékén szokásban van az u. n. M-hordás. Gyöngyösön p. minden jobb módu és szebb kapásleány pünkösdnapján szeretőjétől s a legény viszont a leánytól M.-at kap. A legény leánnyal, a leány legénnyel küldi a M.-at, melyen pattogatott kukorica, cukor, piros tojás, mézeskalács, dió s más cifra holmi van. E mellé rendesen még egy félliteres palack bor járul, melynek a nyaka orgonavirág-koszoruval van díszitve. Többnyire még egy fehér kendőbe kötött kalács egészíti ki az ajándékot, melynek elfogadása azt jelenti, hogy a küldő vonzalma viszonzásra talált. V. ö. Versényi Gy. dr., Ethnographia (V. 276).