Tamás, botanikus, szül. Késmárkon 1750., megh. u. o. 1832. Liceumi tanulmányait szülővárosában elvégezvén, 1773-ig Lipcsében a teologiát hallgatta. Hazatérve, a késmárki liceum aligazgatójának választották meg. Innen Bártfára, később pedig Nagy-Szalókra ment lelkésznek, s ez utóbbi állásában 1820-ig hivataloskodott. Itt, a Nagy-Tátra alatt, szabad idejét a botanikának szentelte, a Tátra természeti viszonyait kutatta s a Tátra flóráját kutató (Vahlenberg, Townson) külföldi tudósokat is kalauzolta. Növényeit Kitaibelnek és Schultesnek (Oesterreich's Flora) küldötte; maga, noha éles szemü kutató volt, alig közölt valamit, jegyzete és munkája nagyobbrészt kézirat maradt. Kéziratainak egy része Kitaibel Botanica geographica Hungariae című kéziratai közt van. Halála után hátrahagyott iratait Rumy Károly dr. barátja az Isis-ben (1834) adta közre. V. ö. Kalchbrenner, A magyar gombászat fejlődéséről (9. old.) és Kanitz, Geschichte der ung. Botanik (133-135. old.).
Heuff. (növ.), a sás algénusza, I. Sás.
az ugyanily nevü járás székhelye a württembergi Neckar-kerületben, 32 km.-nyire Ludwigsburgtól, vasút mellett, (1890) 1065 lak., egykori ciszterci apátsággal, amely most protestáns teologiai szeminárium és amely 1178. fölszentelt templommal, háromhajós román bazilikával függ össze.
(ejtsd: mold) La Claviere Marie Alphonse René de, francia archeologus és történetiró, szül. Nibelleben 1848 aug. 18. Jogot tanult s kezdetben a közigazgatási pályára lépett, de 1878. lemondott s kizárólag a történelem művelésével foglalkozott; több munkáját az akadémia jutalommal tüntette ki. 1886. a Société d'Histoire Diplomatique társulatot alapította, melynek most is titkára s mint ilyen szerkeszti a Revue d'Histoire Diplomatique c. folyóiratot. Nevezetesebb önálló művei: Notes histor. sur le prieuré de Pleutin (1868); De la condition des hommes libres dans l'Orléanais du XII. siecle (1875); Jeanne de France, duchesse d'Orléans et de Berry (1883); Pierre de Rohan, duc de Nemours (1887); Les Origines de la Révulution française (1889); Hisoire de Louis XII (1890) stb. M. a torinói R. Deputazione di Storia Patria és 1889 máj. 3. óta a magyar tud. akadémia kültagja is.
tengermelléki tartomány Chilében, Talca, Linares, Nuble, Concepcion és a Nagy-oceán közt, 7591 km2 területtel, (1893) 128 375, 1 km2-re 17 lak. Csak dombok (Cerro de Gupo 856 m., de Mingre, de Name) takarják. Határfolyóin (M., Perquillanquen, Changara) kivül a Rio de Canquenes és Purapel öntözik. Földje termékeny; gabonán kivül bort, zöldséget és gyümölcsöt terem nagy mennyiségben; kitünő épületfát is szolgáltat. Fővárosa Canquenes. 3 departamentóra van felosztva; ezek Canquenes, Consititucion és Itata.
l. Dalhousie (2).
l. Malmen.
(v. Maulbertsch) Antal Ferenc, festő, szül. Langenargenben, a Boden-tó mellett, 1724., megh. Bécsben 1796. 16 éves korában van Roi festő tanítványa lett Bécsben, 1741. kezdte a művészeti akadémiát látogatni, 1750. díjat nyert, 1760. az akadémia tagjává választatott s ekkor festette az akadémia üléstermének mennyezetén első nagyobb falképét. Az olajfestést is művelte, de kivált a falfestészetben vált hiressé. E téren a XVIII. sz.-nak egyik legkiválóbb művésze volt. Falfestményei részint vallásos, részint történeti szimbolikus tárgyuak. Az utóbbiak között leghiresebb a prágai strahovi rendház könyvtárának mennyezeti festménye. Állandóan Bécsben tartózkodott, de nagy számu megbizatása következtében sokszor huzamosabb ideig volt távol. Magyarországban a XVIII. sz. folyamán keletkezett falképek legtöbbje és legjava az ő műve. L. Magyar festészet. V. ö. Nagler, Neues Allgemeines Künstler-Lexikon (1839); Dlabacz Gottfr. Joh., Allgemeines hist. Künstler-Lexikon für Böhmen und zum Theil auch für Mähren und Schlesien (Prága 1815).
l. Margit (8, XII. köt. 318. old.).
(ejtsd: mami), folyó Indiana és Ohio észak-amerikai államokban. Az St. Mary- és St. Joseph-folyókból keletkezik, amelyek a Wayne-erősségnél egyesülnek és Toledo alatt az Erie-tó Maumeei-öblébe torkollik. Menetét a M.-Erie-csatorna követi.