Rezső, pedagogus, szül. Gölnicbányán 1839. Iskoláit szülőhelyén, majd Debrecenben s a teologiai tudományokat Eperjesen és Budapesten végezte. Eleintén a pesti ág. ev. gimnáziumnál, később az állami főreáliskolánál volt mint tanár alkalmazva, 1874 óta a kassai, 1893. a budapesti VI. ker. állami reáliskola igazgatója. Sok szakszerü cikket írt egyes pedagógiai és politikai lapokba. Azonkivül több iskolakönyvet is írt.
l. Maurokordatosz.
l. Mauromichalisz.
(ejtsd: -vics) Antal, horvát püspök, a főrendiház tagja, szül. Zágrábban 1851. szept. 8. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Zágrábban elvégezvén, 1876. pappá szentelték. 1877. a bécsi Augustineumba jutott, hol 1881. a teologiai doktorátust elnyerte. 1891. a zágrábi Ferenc József-tudományegyetem egyháztörténelmi tanszékére nyilvános rendes tanárnak hivta meg s utóbb rektorának is válsztotta. 1895 jul. 13-án zenggi és modrusi v. korbaviai püspökké nevezték ki, ugyanez év okt. 1. a magyar főrendek jegyzékébe beiktatták.
Fábián, gazda és szakbeli író, szül. Esztergomban 1858 jan. 9., hol a gimnáziumot, utána az 1876-78, években a magyaróvári gazdsági akadémia tanfolyamát végezte, majd a boszniai okkupáció után a földmivelési minisztériumba Kozma Ferenc (l. o.) vezetése alá került. Néhány évig a mezőhegyesi ménesbirtokon téve szolgálatot, onnét ismét a lótenyésztési osztályba osztották be, hol az állami ménesbirtokok referense volt 1895 májusig, mely időben a fogarasi ménesbirtok igazgatásával bizták meg. Több ízben kiküldötték külföldre tanulmányi utazás és egyéb megbizatások teljesítése céljából. Huzamosabb időt töltött Svédországban, a vajgyártás és kereskedés viszonyait tanulmányozva, továbbá Tirolban és Svájcban többször tanulmányozás és tenyészállatok importáláa végett, Bulgáriában mint szakértő az ottani állattenyésztési állami adminisztráció szervezése érdekében s az Egyesült-Államok nagy részét is beutazta. Tapasztalatainak egy részét a gazdasági szaklapokban közölte. A tavak országából (Budapest 1894) címü műben élénk tollal vonzóan irta le Svédországan tett tapasztalatait, főleg a tej értékesítése és kezelése körül. M. a gazdasági szaklapoknak szorgalmas munkatársa, azonban többnyire névaaláirás nélkül vagy jel alatt ir; a Földmivelési Érdekeinek több évig főmunkatársa volt.
(magyarosan Mór), a XI. sz.-ban három magyar püspök neve: 1. M., szt. Adalbert tanítványa, 1015. pécsi püspök, ki lebeszélte szentföldi útjáról szt. Gellértet s őt egy ideig magánál tartotta. - 2. M., velencei szerzetes, 1015. a Magyarországba jött szt. Gellért úti- és bakonybéli remetetársa, 1030. Csanádba követte szt. Gellértet s részt vett ennak a kereszténység terjesztése körül ott kifejtett nagy munkásságában. Kétségkivül ő lett az egyházmegye egyik főesperese. Szt. Gellért őt küldte vissza Fehérvárra, hogy a nála tanuló 30 papnövendékhez még egy tanítót hozzon. Ekkor a királynál is tisztelgett s a latin nyelv tanítására a német Henriket vitte le. Szt. Gellért megöletvén (1046), ő lett utóda a csanádi püspökségben s első dolga volt, hogy elődének holttestét Csanádra vitette, s őt ott a Boldogságos Szűz templomában temettette el. Ő maga 1053. hunyt el. - 3. M., Nyitra tájékán született, Pannonhalmán növekedett s ugyanott lett szerzetes, majd apát, 1036-64. pedig a pécsi püspök. Az ő idejében építette Péter király a pécsi székesegyházat, hová utóbb temetkezett is. Megirta szt. Zoerárd hitvalló és szt. Benedek vértanu remeték életét. Ő maga csak egyszer, tanulókorában látta Zoerárdot, de jól ismerte Benedeket, ki gyakran beszélt neki a szentről. Ez a legenda megjelent Suriusnál (Vitae Sanctorum Julii IV. 336. 1573) és Endlichernél (Monumenta 134-8. 1849); magyarra Szabó Károly fordította (Emlékiratok, 103-109).
1. teologus, l. Hrabanus. - 2. M., latin grammatikus, l. Terentius.
(ejtsd: mori) János Siffrein, francia kardinális, szül. Valréasban 1746 jun. 26., megh. Rómában 1817 máj. 11. Szónoki képességével oly nagy feltünést keltett, hogy csakhamar a király udvari prédikátora és Lyon apátja lett; 1789. beválasztották a parlamentbe s ott Necker ellen küzdött. A forradalom elől Rómába menekült, hol a pápa 1794. nicaeai püspökké (in partibus), 1798. kardinálissá tette. Majd Oroszországba ment s XVIII. Lajos innen nevezte őt ki nagykövetté a római kuriához; Napoleon pedig 1806. Jeromos alamizsnásává, 1810. párisi érsekké tette. Miután a pápa nem erősítette meg, M. kénytelen volt e méltóságát a restauráció után letenni, sőt Rómában fogva is volt mindaddig, mig csak le nem mondott összes egyházi cimeiről és hivataláról. Válogatott művei (Oeuvres-choisies, 5 köt.) Párisban (1827), levelezései (Corresp. diplom. et mémoires inéd.) Lilleben (1891) jelentek meg. V. ö. Maury L. S., Vie du Cardinal M. (Páris 1827); Poujoulat, Le cardinal M. (u. o. 1855); Risard, L'abbé M. (u. o. 1887).
(ném.) a. m. egér. A kártyajátéknál használt kifejezés, midőn valaki tétjét, különösen a ferblijátéknál a vizit, markában elrejtve helyezi az asztalra s melyet csak akkor mutat fel, midőn annak meg vagy nem adása felől a játszók nyilatkoztak. Rendesen majzlinak mondják.
Vilmos, német fegyverkovács, szül. Oberndorfban 1834 máj. 2., megh. 1882 jan. 13. Kora ifjuságától az ottani fegyvergyárban dolgozott, s már 1863 óta bátyjával, Pállal, közösen több javítást talált föl és eszközölt a lövőfegyvereken. 1867. mindkét testvér Lüttichbe költözött, s innen érintkezett a spandaui katonai lövőiskolával, mely az 1870-71. háboru után a két testvértől benyujtott modellt megvizsgálta és némi javításokkal a hadseregnél be is hozta. Ezen, a M.-puska néven ismeretes lövőfegyver tökéletesített modelljét a spanyol hadsereg Ul. Lövőfegyver, XI. köt., 695. old., II. képmell., 9. ábra) ma is használja. A M. testvérek 1874. megszerezték az oberndorfi királyi fegyvergyárat s azóta ott gyártották fegyvereiket; a reichstag érdemeiket fényes dotációval jutalmazta meg.