l. Egértorony
Halikarnasszus zsarnoka, ókori fejedelem Káriában, nevén a második v. ifjabbik; ő volt az, aki a birodalom székhelyét Halikarnasszusba helyezte át. Felesége Artemisia építtette számára a Mauzoleumot (l. o.).
város Krems alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Duna jobbpartján, ahol Steinbe és Kremsbe híd vezet át, vasút mellett, (1890) 1054 lakossal.
Frigyes (Fritz), német iró és kritikus, szül. a csehországi Horicban 1849 nov. 22. Prágában jogi tanulmányokat végzett; 1871 óta azonban kizárólag irodalmi munkásságának él, 1876 óta Berlinben. Első irodalmi kisérlete a Die grosse Revolution c. szonett-ciklusa volt, melynek erősen radikális szinezete majdnem komoly bajba keverte. Legnagyobb sikert az 1879. megjelent Nach berühmten Mustern c. műve aratott, melyben az irodalmi nagyságok stiljét és előadását jelesen parodizálta (27. kiad. 1894.; egy újabb sorozat 1880). Kritikai tárcáinak további gyüjteményei: Kleiner Krieg (1878); Einsame Fahrten (1879) és Von Keller zu Zola (1887). Elbeszélő művei: Die Sonntage der Baronin (1880); Der neue Ahasver (1882); Xanthippe (1884); Der letzte Deutsche von Blatna (1884); Pegasus (1889); Berlin W. (regényciklus, 1886-1890); Hypatia (1892); Kraft (1894); Die bunte Reihe (1895).
Ede, német iró, szül. Pesten 1824 nov. 13., megh. Badenben (Bécs mellett) 1889 jul. 2. Tanulmányait Bécsben és Prágában végezte; 1848. Bécsben telepedett le, 1855. az államvasút-társaság, 1865. pedig az udvari könyvtár tisztje lett, utóbb a külügyminisztériumnál nyert alkalmazást. Első irodalmi sikerét a Das Preislustspiel c. vígjátákával érte el, mely elnyerte a Burgszínház pályadíját is (1851). További drámai művei: Gräfin Aurora (1852), Während der Börse (1863); Eglantine (1863); Die Sanduhr (1871); Eine Kriegslist (1878); Von der Aar zur Donau (ünnepi szinjáték 1881). Irt még elbeszéléseket: Kleine Erzählungen (1858), költeményeket: Gedichte (1847) és a Gegen Napoleon. In Catilinam (1859) c. szonettkoszorut, melyben III. Napoleon császárt támadja meg nagy hévvel. Tehetséges iró, aki azonban csak a közvetlen sikert kereste és csekély önállósága volt.
Mesterséges kátrány-(anilin-)festék, mely többé-kevésbbé tisztátalan fuxinból áll és többnyire ennek készítésénél mint mellékterméket kapják. A M. világos barna krisztályokból áll, melyek vizben ugyszólván oldhatatlanok; borszesz, éter és benzol azonban oldják. Savakkal sókat képez, melyek vizben oldódnak. A selymet vagy gyapotot mályvavörösre festi.
(kromviolet, anilinpurpur, indisin, purpurin, tiralin). Mesterséges kátrány- (anilin-) festék, melyet toluidin-tartalmu anilinból ugy készítenek, hogy ezt kénsavval kevert káliumbikromáttal oxidálják; képlete (C27H24N4). Fekete, fénylő kristályos por, vízben oldhatatlan, borszeszben, éterben ibolyaszinnel oldódik. Erős egysavu bázis, savakkal jól kristályosodó sókat képez. A tulajdonképeni festék a M.-nek a kénsavsója, ennek képlete (C27H24N4)2.H2SO4, és könnyen oldódik forró v. megsavanyított vízben. A selymet vörösesibolyára festi. Kelme- és Angliában levélbélyegek festésére használják.
eredetileg Mausolos káriai fejedelem síremléke, melyet neki növére és hitvese Artemisia Halikarnasszusban emeltetett. Ezt a síremléket, amely egyike volt az ókor hét világcsodájának, Styros és Pythios építették, a műfaragásokat versenyt készítették Skopas, Bryaxis, Timotheos és Leochares. 1856-59. az angol kormány kiásatta a hires épület maradványait, mely alkalommal remek részletek kerültek felszínre (jelenleg Londonban) és segítésgökkel Pullan műépítész ideális képben restaurálta az épületet (l. Építészet VI. köt. 241. old.). Később a M. név közneve lett minden jeles síremléknek, különösen olyannak, amely akár méreteivel, akár történelmi vonatkozásaival, akár a rajta lévő szoborművekkel kiválik a többi síremlékek közül. Ilyen volt az ókorban Hadrianus sírja. (l. Építészet IX. melléklet), az újkorban számos síremlék, melyeknek sorából kiemeljük magyar vonatkozásuknál fogva a Batthyány-M.-ot és a Deák-M.-ot a budapesti kerepesi temetőben.
l. M.
l. Mafiti.