l. Mars.
Péter, román államférfiu, szül. Jassyban 1820. Ghica herceg kabinetjében (1851-1857) közmunkaügyi, később külügyminiszter volt; 1860. az egyesült Moldva és Oláhország pénzügyminisztere (1875-ig) nagyon emelte az állam hitelét és jólétét. A vámtörvény is, mely mostani kereskedelmi szerződések alapja, M. érdeme; 1885. Románia nagykövete lett Bécsben.
hires görög fanariota család, melynek egyik őse M. Sándor volt (1636-1709), kiváló orvos (a szultán házi orvosa), nyelvtudós, a görög keleti egyház buzgó előharcosa, kit a porta számos küldetéssel bizott meg. Részt vett az 1698. bécsi és az 1699. karlócai békekongresszus-ban és I. Lipóttól a német birodalmi grófi rangot kapta. (Levelezést kiadta Livádas Triest 1879) Utódai közül töben Moldva- és Oláhország (l. o.) hoszpodárjai voltak. A család legnevezetesebb sarja M. Sándor fejedelem, a görög szabadságharc egyik kiválóbb alakja. Szül. Konstantinápolyban 1791 febr. 11., megh. Eginában 1865 aug. 18. Nagybátyja Karadja, Oláhország hoszpodárja, 1817. udvarába hivta Bukarestbe. Belépvén a heteriába (l. o.), azon buzgólkodott, hogy Görögorság a nyugat-európai államok mintájára kormányt kapjon, hogy kongresszus hivassék egybe és hogy az ország hadügye is javíttassék. Az első nemzetgyülés M. elnöklete alatt ült össze 1822 jan.havában Epidauroszban. Azután kardot rántott a szülőföld felszabadítására; julius 16. ugyan Peta mellett verséget szenvedett a törtököktől, de Misszolunghinak szívós védelmezése által (1822 nov.-1823 jan. haváig) az egész Peloponnezust megmentette a törökök boszujától. 1825. febr. 7. elvállalta az államtitkárságot; Ibrahim pasának s az egyiptomi hadaknak partraszállása után ő is fegyverhez nyult és minőn Ibrahim Szfagia szigetét 1825 máj. 9. rohammal bevette, M. úszva menekült meg Navarinóba. Misszolunghi eleste után (1826 ápr. 22.) visszavonult a közügyektől. Kapo d'Istrias elnök hivására újra államszolgálatba lépett, de csak 1828-ig tartotta meg hivatalát. Kapo d'Istriasnak meggyilkoltatása (1831 okt. 9.) és öccsének, Kapo d'Istrias Ágostonnak lemondása után (1832 ápr. 13.) az ideiglenes kormány M.-ra bizta a pénzügyi államtitikárságot, az argoszi nemzetgyülés pedig (1832 jul. 27.) alelnökké válsztá őt. Ottó király pénzügyminiszterré, 1833. pedig miniszterelnökké nevezte ki. 1834 óta egymásután müncheni, berlini és londoni követ volt. 1841. miniszterelnök lett, nemsokára pedig konstantinápolyi követnek nevezték ki. Az 1843 szept. forradalom után tagja lett a Metexasz-kabinetnek. 1844 ápr. 11. az orosz párt bukása után rövid időre megint miniszterelnök lett, augusztusban azonban lemondott s a kamarában az ellenzékhez csatlakozott, melynek élén Kolettiszt hevesen megtámadta. 1854-55. ismét miniszterelnök volt. V. ö. Legrand, Généalogie des M. (Páris 1886).
híres mainota család, melyet a fejedelmi családok közé szokás számítani. Legjelesebb sarja M. György, kit Péter bejnek is neveznek, szül. 1775., megh. 1848 jan. 29. Ő is csatlakozott a heteriához (l. o.) s 1821 ápr. kitűzte a fölkelés zászlaját. 1822. az astrosi kongresszuson elnökké választották s 1824. a végrehajtó hatalom fejévé lett. A kamarában az orosz befolyás alatt álló Kolokotronisz és Kapo d'Istrias ellen küzdött, amiért ez utóbbi Naupliában (1831 febr.) börtönbe vetette. Ezen M. fiai, György és Konstantin (kik mind a ketten kitüntek a szabadságharcban), annyira felháborodtak, hogy Kapo d'Istrias elnököt 1831 okt. 9. meggyilkolták. Konstantint Kapo d'Istrias kisérete ölte meg, Györgyöt pedig a hadi törvényszék követte agyon. Az új kabinet szabadlábra helyezte M.-t, kit Ottó király utóbb (1836) az államtanács alelnökévé nevezett ki.
l. Kefizosz.
1759 m. magas hegység Argolisz és Korintia görög nomárkiában, Kyllenetől északra.
l. Maxim.
1. József, német szobrász, szül, Burgsteinban 1803 jan. 8., megh. Prágában 1854 jun. 18. 1821. a prágai akadémia növendéke lett. Művei közül nevezetesebbek: 25 allegoriai és történeti alak Ferenc császár emlékszobrán, 4 uralkodó szobra a prágai új városházán, a Radetzky-emlékszobor talapzatának alakja Prágában stb.
2. M. Gábor, német festő, az előbbinek fia, szül. Prágában 1840 aug. 23. Már gyermekkorában nagy hajlamot mutatott a művészet iránt. 1855-1858. a bécsi akadémián Engerthnek volt tanítványa. Itt keletkezett első nagyobb képe: Oroszlánszivü Rikárd atyja holtteste mellett. Észak-Németországba tett utazása után 1858-61. ismét Bécsben tanult Ruben igazgató, Wursinger és Mayer tanárok vezetése alatt. 1863. Münchenbe ment, hol 4 évig tanítványa volt Pilotynak, aki a legnagyobb hatást gyakorolta reá. Azután is Münchenben maradt, de utazásokat is tett Belgiumba, Hollandiába és Párisba. A történeti festés tanára volt a müncheni akadémián, de hivataláról 1883. lemondott. 1865. festette két első vértanuképét: Szt. Ludmilla halála és a Keresztre feszített leány, melyek magukban foglalták későbbi fejlődésének alapjait és nagy, részben kínos feltünést keltettek. A következők közül a legjelesebbek: Az elhagyott leány (1868); Leány hullája mellett álló anatomus (1869); Lábbadozó fiatal apáca a zárda kertjében (1869, hamburgi műcsarnok); Adagio (1870); Tavaszi rege (1872); Erzsébet imája Tannhäuserért (1872); Világoság (1872); Mignon (1873); Utolsó üdvözlet (1874); Őszi tánc; Krisztus föltámasztja Jairus leányát (1875); Az oroszlán menyasszonya (Chamisso után, 1875); Mária Magdolna (1877); Tannhäuser búcsuja Venustól (1878, boroszlói muzeum); Üdvözlet a szellemvilágból (1878); Magyarországi szt. Erzsébet gyermekkorában (1881); Beteljesedett! (1881); Az oreleansi szűz a máglyán (1882); Koldusasszony gyermekével Caecilia Matella síremlékénél (1883); A viviszektor (1883); Mennyek királynője (1885); Somnambula (1886); Astarte (1886); Látomás (1888); Filozofus majmok; A majom halála; Műkritikus majom; Noli me tangere (1894); Majomcsalád (1894). Legújabb képei: Disznó-toilette; A korintusi menyasszony; Isolde halála; A prévosti látnoknő;. Mária, a szerelem anyja; Egyiptomi Mária; A bánkódó Hammonia. M. az újabb német festészet legeredetibb alakainak egyike. Művei tárgyuk, fölfogásuk és kivitelük által az ember titkos, rejtelmes érzéseit akarják felkölteni. A halál, a szellemvilág, kisérteties érzékiség foglalkoztatják. Szinte beteges hangulatot akar képeivel bennünk ébreszteni és ezért nem ritkán kellemetlenné válik. V. ö. Klemt, Gabriel M. u. seine Werke (Bécs 1887); Mann, Gabriel M. Eine kunsthistorische Skizze (2. kiad. Lipcse 1891).
Lujza, osztrák festőnő, szül. Firenzében 1850 aug. 10. Ehrler nevü osztrák alezredes leánya. 14 éves koráig Olaszországban élt, azután Prágában Lauffernak, Münchenben Flüggen Józsefnek volt tanítványa. Miután Max bécsi tanár neje lett, Makart is tanította, de a mester iránya nagyrészt csak csöndéleteiben nyilatkozik. Münchenben él. Kedvelt genreképei: Legyezőfestő nő; Aggodalmas percek; A sebesült; Megtakarított pénz; A kirakatban; Távirat, stb. Vallásos képei: Szt. Erzsébet rózsái; Madonna.
falu Pirna szász kerületi kapitányságban, Pirna és Dippoldiswalde közt, 796 lak. A hétéves háboruból ismeretes, mert 1759 nov. 20. Daun osztrák vezér itt fogta el Finck porosz generálist 10 000 emberével együtt.