római császár, Maximianus Herculius fia, akit Galerius és Constantius Chlorus felruháztak az augusztus címévvel és megtettek társuralkodónak; 306. kezdett uralkodni, de már 307. kénytelen volt apjával megosztani az uralmat, kivel azonban viszályba keveredett; nemsokára azután legyőzte az afrikai helytartót és Maximusszal, a cezárok egyikével kötött szűkebb érdekszövetséget. Kegyetlensége azonban gyülöletessé tette; Constantinus ellene indult, Augusta Taurinorum (a mostani Torino) mellett leverte, Rómáig üldözte és ostrom alá fogta. M. védekezett, azonban egy kirohanás alkalmával a Pons Milvius közelében a Tiberisbe fuladt.
l. Állkapocs.
v. Max., latin növénynevek után Maximovicz Károly János pétervári botanikus (1827-91) nevének rövidítése.
Hiram, mérnök, szül. Sangersvilleben 1840 febr. 5. Előbb kocsigyártó, majd gépész volt és önerejéből képezte magát; 1867. az elektromos világítással is foglalkozott. 1883. Londonban, hová időközben átköltözött, önműködő szórólöveget (l. Lövegek XI. kot., 691. old. szövegábráját és a III. képmell. 14-16. ábráit) talált föl, melyet azóta csaknem minden államban kipróbáltak. M. még különös füsttelen lőport és pneumatikus dinamitágyut is talált föl, most pedig a kormányozható léghajó problemájával foglalkozik. L. Léghajózás.
(lat., franc. maxime, t. i. regula, legfőbb szabály), gyakorlati alapelv, mely szerint cselekvésünket intézzük. Ezek az elvek vagy erkölcsi életünkre vonatkoznak (erkölcsi M.-k), v. az emberi élet gyakorlati részének intézésére általában (életbölcseség M.-i).
(lat.), összetételekben a. m. legnagyobb.
(lat.) v. Maximilián (röviden Max is), férfi-keresztnév, magyarul a. m. Miksa.
(Erdélyi Miksa), humanista, 1490 táján valószinüleg hazánkban s nem - mint M. Zevenberghennel egynek véve irják - Brüsszelben született. Lang Máté gurki püspök, majd salzburgi érsek pártfogásával kereste fel a külföldet s 1511. már a császári udvar, 1519-től fogva mint titkár I. Károly spanyol király udvarának tagja volt. Külön versben irta le 1518. a császári látogatást Konstanzban, 1519. azt a követséget, mellyel a németek I. Károlyt a német császárságra meghítták s 1522. Magalhäesnek és d'Elcanának a föld körül ugyanazon évben bevégzett első útját. Nincs nyoma, hogy tulélte volna a császárt, kit útjában mindenüvé követett. A belgák jelesebb humanistáik közé számítják, de a magyar tudomány szintén a maga részére követeli őt. (A rá vonatkozó irodalom Márkinál, Egy magyar humanista, Erdélyi Muzeum, 1893. 23-39. old. s külön. Ez ellen Apponyi Sándor gróf, M. T. származása. M. Könyvszemle 1894, 244-250.; Coote C. H., Max. Trans. a londoni Athenaeumban, 1892, 3377. sz., 101-2. old., szintén magyarnak tartja, mint Kropf is, kinek cikke a M. Könyvszemle 1895. évi folyamának 289-298. old. jelent meg).
1. Julius Verus M., rendkívüli testi erejéről ismeretes trák harcos, aki eredetileg a pretoriánusok közt szolgált, majd Alexander Severus által bejutott a szenátusba. Szerencsésen harcolt a persák és alemannok ellen. A hadsereg rendkívül szerette őt és eazért, midőn Severust megölték, Kr. u. 235. őt emelték a trónra, melynek biborát megosztotta fiával, Lucius Julius Verus M.-szal. Dicsőségesen harcolt Germániában, de vadsága és kegyetlensége által egyaránt elidegenítette magától a katonai és a polgári elemet, Rómát és a provinciákat; 238. a forrongás nyilt lázadásban tört ki (l. Gordianus) és annyira fejlődött a dolog, hogy midőn a császár Itáliába indult a felkelők megfenyítésére, útközben Aquileját kellett megostromolnia, mely becsukta kapuit az uralkodó előtt. M. javában ostromolta a mai Velencét, midőn a katonák fellázadtak és az apát is, fiut is megölték. - 2. M. Daza, Galerius Maximianus közeli rokona, Kr. u. 305. a birodalom keleti felének cezárja lett; később saját felelősségére felvette az augusztus címet: háboruba keveredett Liciniusal, aki Drinápoly mellett megverte (313) és igy M. kénytelen volt Ázsiába menekülni, mely útjában Tarsos mellett öngyilkossá lett.
l. Lövegek.