l. Yucatan.
Albert, porosz államférfiu és miniszter, szül. Werneben 1822 nov. 29. Jogot végzett és azután a birói pályán, majd magánvasutaknál szolgált. 1857. a kelet-sziléziai vasúttársulat igazgatója lett; 1858-63. a kereskedelmi minisztériumban működött mint előadó tanácsos. 1863. a keleti vasútnak lett vezérigazgatója, 1867. a hannoveri államvasút-igazgatóság feje; 1874. a birodalmi vasúti hivatal élére került. 1877-ben helyettes államtitkár lett a kereskedelmi minisztériumban. 1878. kereskedelmi, 1879. pedig a közmunkák miniszterévé tették. Ebben az állásban megmaradt 1891 jun. Számos magánvasutat államosított és elérte azt is, hogy az államvasutak utáni jövevdelem tetemesen nagyobbodott. Lemondása után is megmaradt az államtanács tagjának. 1888. a fekete sasrendet kapta.
(ejtsd: mebol), város Ayr (ettől 13 km.-nyire) skót grófságban, vasút mellett (1891) 5470 lak., pamut- és gyapjuszövéssel; közelében Crossraguel apátság romjaival.
az ugyanily nevü járás székhelye Koblenz porosz kerületben, a Nette és vasút mellett, (1890) 9599 lak., posztó-, dohány-, bőr- és különösen sörgyártással, palabányával.
(ejtsd: majenn), 1. Franciaország Ny-i részébben levő 190-200 km. hosszu folyó Alençon közelében, a Multonne-erdő É-i lábánál ered, nagyobbára sziklás mederben folyik; fölveszi az Aisnet, Varennet, Colmontt, a festői és kanyargós Ernéet, Jouannet, Vicoint, Ouettet, Oudont és Lion d'Angers környékén egyesülvén a Sarthetal, Maine (l. o.) nevet vesz föl. 125 km.-nyi hosszuságban Brivestől kezdve hajózható.
2. M., francia département Orne, La Manche, Ille-et-Vilaine, Maine-et-Loire és Sarthe között, 5171 km2 területtel, (1891) 332 387, 1 km2-re 65 lak. Geologiai szempontból Bretagnehoz tartozik. A Collines du Main nevü, 80-100 m. magas domblánc ágazza be; ezek ÉK-en a Mont des Avaloirsban (417 m.) érik el a legnagyobb magasságukat. Csaknem összes folyói a Loireba v. Vilainebe folynak és csak kevés a Sélunebe; a Loireba ömlik a M., a Sarthe a mellékvizeikkel, a Vilainebe a Calanche és a Sélunebe az Airon. Éghajlata mérsékelt és egyenletes. Földjéből 3840 km2 szántóföld, amelyen sok gabonát (1892, 1 618 192 hl. búzát, 42 351 hl. rozsot, 830 501 hl. árpát, 669 123 hl. zabot), gyümölcsöt, különösen almát és körtét, kendert és lent termesztenek. Az erdők csaknem 1/3-át borítják. jelentékeny az állattenyésztés, főképen a szarvasmarha-, sertés- és lótenyésztés. A bányászat szintén sok munkást foglalkoztat. Saint-Pierre-la-Cournál vannak szénbányák, azonkivül márvány-, gránit-, profir- és palabányák. A legfontosabb iparág a pamutkelmeszövés Laval, M. városokban és környékükön, továbbá a bőrgyártás (Ambrieres, Laval, Meslay stb.), gyapjuszövés, a kémiai és fémipar stb. 3 járásra oszlik; ezek: Laval, Château-Gontier és M. A főváros Laval. 1790 Alsó-Maine és anjou tartományok részeiből alakították. V. ö. Messager, La M. pittoresque és Joanne, Géogr. du départment M. (Páris 1881).
3. M., az ugyanily nevü járás székhelye az ugyanily nevü folyó és vasút mellett, M. départementban, 28 km.-nyire Lavaltól, (1891) 10 428 lak., pamut-, gyapju- és különösen vászonszövéssel, kaliko- és zsebkendőkészítéssel, bőrgyártással. A M. balpartján van a Saint-Martin-negyedben a Szt. Márton-templom, az 1110. alapított Notre-Dame, a régi erősség (most börtön) és Cheverus kardinálisnak, a város szülöttének szobra DAvid d'Angerstől. Egykori vára 1064., 1424., 1447. és 1793. volt ostromlásnak kitéve. A M.-i báróságot 1573. emelték hercegséggé.
hercege, l. Guise.
l. Meienreuss.
1. Béla, kalocsai c. püspök, szül. Zomborban 1838. Mint újmisés áldozár Kulán, majd Rác-Militicsen működött, 1866. szentszéki jegyző és levéltárnok s egyúttal kalocsai hitoktató; 1870. Haynald érsek titkára, tanítóképző-intézeti tanár, majd szentszéki ülnök, 1873. zsinati vizsgáló, 1888. pápai tb. kamarás, egy évvel utóbb főszékesegyházi ifjabb mesterkanonok és főegyházmegyei főtanfelügyelő, majd zsinati előadóvá lett. Több ízben részesült kitüntetésben s elismerésben; igy 1883. apát, 1888. bosoni választott püspök, 1891. káptalani helynök, egy évvel utóbb pedig a főkáptalan egyhangulag zsinati elnökké választotta. 1893. bácsi főesperes.
2. M. Ferenc, l. Mayer Ferenc-fiuárvaház.
3. M. István, l. Majer (1).
4. M. Lambert Ferenc, csillagász, premontrei szerzetes, szül. Csehországban Teplben 1795 szept. 26., s miután hosszabb ideig hazánkban működött, megh. ugyancsak Csehországban Krukanitzban 1865 aug. 7. Filozofiai tanulmányainak befejezte után a premontrei rendbe lépett. 1817 október 19. letette a rendi fogadalmat és 1819 aug. 15. felszenteltetett. Minthogy a matematikai tanulmányokkal szeretetettel és sikerrel foglalkozott, apátja által Prágába küldetett, hogy ott a csillagvizsgáló intézet igazgatójának, Dávid Mártonnak, ki szintén a rend tagja volt, munkálatainál segédkezzék. Két év mulva elhagyta Prágát s a bécsi csillagvizsgáló intézetbe ment, hol újabb két év mulva 1828. adjunktussá lett s egyszersmind a gyakorlati csillagászat tanára volt. 1835. a budai csillagvizsgáló intézet igazgatójává neveztetett ki s egyúttal a pesti egyetemen a csillagászatot tanította. 1849. kénytelen volt menekülni s egy ideig rendjénél tartózkodott. Mire újra visszatérhetett, intézete többé nem létezett. 1851. a József-ipariskola ideiglenes igazgatójává lett, 1853. a pesti egyetem bölcsészetdoktori címmel tüntette ki, s 1857. az ipariskola műegyetemmé fejlesztetvén, M. lett annak igazgatója. 1861. negyven évi szolgálat után nyugalomba vonult, 1862 tavaszán Teplbe a rendházba költözött. Életének utolsó két évét mint a rend krukanizi uradalmának jószágigazgatója töltötte. Tudományos érdemeiért a Ferenc József-rendjelet kapta.
5. M. Miksa, pedagogus, szül. Lugoson 1842., megh. Budapesten 1886. Iskoláit elvégezvén, eleintén nevelősködött, majd tanító lett. Irodalmi munkásságát, melynek több jeles művet köszönhetünk, korán kezdette meg. Eleintén a bécsi Volksschule, majd a Szegedi Hiradó munkatársa volt. 1868. Budapestre kerülvén, több napilap dolgozótársa lett, 1869. a Népnevelők Lapja társszerkesztője volt, mig ugyanezen év máj.-ban a Naptanítók Lapjának szerkesztését vállalta el, s azt 1873 végéig vezette. Meghalt mint vallás- és közoktatásügyi miniszteri titkár; az országos tanszermuzeumnak is felügyelője volt. Több iskolakönyvet irt, azonkivül ifjusági iratai jelentek meg a Magyar Könyvtárban és a Jó Könyvekben. A Kuttner Sándor-féle népiskolai könyveket is ő revideálta.
1. Adolf, német agrikuturkémikus, szül. Oldenburgban 1843 aug. 9. Tanulmányait Karlsruhe, Heidelberga és Halléban befejezve, 1866. évben Halléban az egyetemi laboratoriumnál asszistens lett, honnét 1867. a karlsruhei agrikulturkémiai kisérleti állomáshoz ment át. 1868-ban magántanár, 1875. pedig rendes tanár lett a heidelbergai egyetemen.1876. a vegykisérleti ügy meghonosítása céljából Hollandiába Wageningenbe hivták meg tanárul. M. leginkább az erjedést s a növények táplálkozását választotta kutatásai és tanulmányai céljául s e téren kiváló nevet vívott ki. Főbb művei: Lehrbuch der Agriculturchemie (Heidelberga 1870, 3. kiad. 1886, 2 köt.); Lehrbuch der Gährungschemie (u. o. 1873); Untersuchungen über die alkoholische Gährung den Stoffbedarf un. Stoffwechesel der Hefepflanze; Die Lehre von den chemischen Fermenten oder Enzymoligie (u. o. 1882); Die Kunstbutter (u. o. 1884).
2. M Ágost György, osztrák festő, szül. Bécsben 1834 márc. 28., megh. u. o. 1889 febr. 8. A bécsi akadémián Ralhnak volt a tanítványa. Eleinte genre- és történeti képeket festett, utóbb azonban, különösen ama három év alatt, melyet Magyarországon töltött, majdnem kizárólag a képmásfstésre adta magát. Történeti és genreképmásai közül említendők: Adriaen von Ostade dorbézoló parasztokat rajzol le; III. Rikárd király és Clarence herceg; Lais ébredése; Ókori női fürdő; Bathseba a fürdőben; A faun csábítása. Képmásai közül: saját arcképe; Wild operaénekes, Kreihuber festő, Lamberg grófnő, Rokitansky tanár, Kriegshammer tábornok, Anzengruber képmásai, stb. Kiadta az Erinnerungen an Carl Rahl stb. c, művét (Bécs 1862).
3. M. Julius Róbert, német orvos és a hő mekanikai egyenértékének első megállapítója, szül. Heilbronnban 1814 nov. 25., megh. u. o. 1878 márc. 21. Tanulmányait szülővárosában kezdte, az orvosiakat Münchenben és Bécsben folytatta, 1838. pedig letette az orvosi vizsgálatot. Mint orvos kezdetben szülővárosában maradt, de atyja azt kivánta, hogy ismerkedjék meg a világgal és ezért mint hajóorvos hollandi szolgálatba lépett és mint ilyen egy kereskedői hajón néhány hónap mulva Rotterdamból Jáva felé indult. Jávára való érkezése utn különös fölfedezést tett, melyet az ottani orvosok tapasztalatai igazolnak. Ő ugyanis éppen megérkezett európaiakon végzett érmetszésnél azt találta, hogy azoknak vénás vérük szokatlan élénk vörös szinü. Egy másik tapasztalati tény, melyet útközben a hajó kormányosától hallott, hogy tudniillik a vihar korbácsolta tenger vize mindig észrevehetően melegebb, mint a nyugodt tengeré, szintén mély gondolkodásra szolgáltatott okot. Ezen két tény, egyetemben az általa jól ismert Lavoisier-féle égési elmélettel, adta gondolkozásának azon irányt, mely a hő és mekanikai munka egyenértéküségének felismerésére vezetett. E fölfedezését 1840. Surabayában tette. 1841. egy értekezést irt Ueber quantitative und qualitative Bestimmung der Kräfte címen és ezt a Poggendorff Annalen-nak beküldte, de ezt a szerkesztő nem adta ki. M. most egy új értekezést irt, melyben fölfedezésének fontosabb részeit összefoglalta és azt elküldötte Liebighez Annalen der Chemie und Pharmacie-je részére, hol az Bemerkungen über die Kräfte der unbelebten Natur címen meg is jelent. Ezután irta két legnevezetesebb munkáját: Die organische Bewegung in ihrrem Zusammenhange mit dem Stoffwechsel (1845) és Beiträge zur Dynamik des Himmels (1848). De e két munkája számára nem talált kiadót, kénytelen volt azokat maga kiadni. Ezalatt kiütött a badeni forradalom, melyhez M. testvérei is csatlakoztak, ő maga pedig csak nehezen menekült meg az elfogatástól. Ezen időben kezdőttek a fölfedezésben való elsőségi viták. 1843. Colding nyujtott be egy munkát a kopenhábai akadémiának Nogle Saetninger om Kraefterne címen, mely azt fejti ki, hogy az erő elpusztíthatlan és ha ugy is látszik, mintha eltünt volna, csak átalakul. Ugyanazon évben Angliában a British Association Corkban összeggyülekezett matematikai és fizikai szekciója előtt James Prescott Joule tartott fölolvasást, mely magában foglalja a mekanikai hőegyenérték-kisérleteken alapuló meghatározását. Végre 1847. Helmholtz egy Ueber die Erhaltung der Kraft címü értekezést közölt, melyben ugyanazon eredményre jut. M. fölfedezését 1846. a párisi akadémiával közölte, de ott sem ismerték fel nagy jelentőségét. Később az Augsburger Allgemeine Zeitung-ban Wichtige physikalische Erfindung címü értekezésben védte elősésgi igényeit. De egy héttel később ugyanott Seyffer Ottó dr., ki akkor magántanár volt Tübingában, a fölfedezés előségét tőle teljesen elvitatja. M. feleletét a szerkesztőség visszautasította. Iparkodásának ezen eredménytelensége oly kedvezőtlen hatással voltak reá, hogy végre súlyos betegségbe esett. Ehhez járult még, hogy 1850 máj. 28. deliriumában a második emelet ablakából kiugrott és lábait kificamította. Ugyanezen év végén irta Bemerkungen über das mechanische Aequialent der Wärme címü munkáját. Röv9d idővel ezután betegsége elmebetegséggé fajult és miután hiába keresett gyógyulást Göppingenben, Winnenthalba küldték, hol egyszerre egy elmekórházban találta magát, melyből csak 13 hónap mulva szabadult ki. Ezután M. még több kisebb értekezést irt, melyek részben előadásainak tárgyát tartalmazzák. 1869. a német orvosok és természetbuvárok gyülekezetére Innsbruckba hivatván: Ueber nothwendige Consequenzen und Inconsequenzen der Wärmemechanik címü előadást tartott. Ezalatt fölfedezésének hire elterjedt és különböző tudományos társulatok tagjukká választották őt. A Royal Society 1871. a «Copley Medal»-t küldte neki, a párisi akadémia pedig neki adományozta a Poncelet-díjat. Ezenkivül vüttembergi nemessé is lett. Nevezetesebb munkái: Bemerkungen über die Kräfte der unbelebten Natur (Lieb. Ann. XLII. 1842); Die organische Bewegung in ihrem Zusammenhange mit dem Stoffwechsel (Heilbronn 1845); Beiträge zur Dynamik des Himmels (u. o. 1848); Bemerkungen über das mechanische Aequivalent der Wärme (u. o. 1851). Életrajzát megirták: Rümelin tübingai egyetemi tanár, Erinnerung an Robert mayer címen az Augsburger Allgemeine Zeitungban; Düring Ernő dr., Robert M., der Galilei des neuzehnten Jahrhunderts (Cemnitz 1880) és Tyndall, Fragmente aus den naturwissenschaften címü értekezésekben. V. ö. Vasárnapi Újság 1878. évf. 281.
Budapesten 1886. állította fel a főváros közönsége. Tulajdonképeni alapítója Mayer Ferenc nyugalmazott tábornok volt, ki 1857. bekövetkezett halála előtt négy évvel rérszint állami, részint magán kötvényekben 184 995 frt 53 krt hagyott végrendeletileg Buda főváros közönségére, hogy abból szegény sorsban hátrahagyott budai árvák részére árvaházat létesítsen. E tekintélyes összeg 1885. évig oly matasra nőtt, hogy abból nemcsak a 100 000 frt értékü árvaházat lehetett felépíteni, hanem az intézetet kellőleg be is lehetett rendezni; sőt az alapítványból még mindig 194 603 frt 03 kr. tőke áll a fővárosnak rendelkezésére, melynek csupán kamatai használtatnak fel az intézet fentartására. Gyulay Albert gróf 1885-ben ugyanezen intézetnél három alapítványi helyre 5980 frtot tett le a fővárosnál készpénzben, mely magán-kötvényekbe fektettetvén, ma 13 368 frt 87 krt tesz ki. Ugyancsak ez intézet javára Luczenbacher Pál is tett alapítványt. Az intézet alapvagyona az 1894-ik év végén 208 071 forint 90 krt tett, ide nem számítva az épület s egyéb ingatlanok értékét. Az árvaház évi szükséglete 1895. évre költségvetésileg 19 083 forintban állapíttatott meg; ehhez a főváros a közvagyonból 9073 frttal járul. A 75 árvára berendezett díszes, egyemeletes árvaház a Krisztinavárosban épült, benne kizárólag budapesti illetékeségü, teljes- vagy félárva fiugyermekek gondoztatnak, tekintet nélkül a vallásfelekezetiségre s arra, vajjon törvényes vagy törvénytelen ágyból származtak-e? Az árvák 6 éves kortól 14 éves korig maradhatnak az intézetben, ez idő alatt elemi oktatásban részesíttetnek s kerti munkákkal foglalkoznak. Az intézet élén egy igazgató áll, ki a nevelés és oktatás munkáját két felügyelő tanítóval együttesen végzi. Mayer Ferencnek emlékét ércszobor hirdeti az intézet előtt, melyet a székes főváros közönsége emelt hálából a nemesszívü emberbarátnak. A vizivárosi temetőben nyugvó porait pedig díszes síremlékkel látta el.