nevet viselt Lengyelország önállóságának idejében a Visztula, Bug és Narev környéke, melynek főhelyei Varsó, Plock és Rawa voltak. Most ez a terület Oroszországé s a varsói kormányzósághoz tartozik. Lakosait mazurakoknak (l. o.) hivják.
kereskedelmi súlymérték, mely Magyarországban 1876-ig volt hivatalos s állott 100 fontból (32-latos font). 1876 óta helyét a métermázsa foglalta el, mely 100 kg.-ot foglal magában. Az osztrák- magyar régi (1876 előtti) vámmázsa 100 vámfontot (28-latos font) foglalt magában; két vámfont éppen egy kg.-ot nyom, tehát 2 vámmázsa felel meg egy métermázsának.
mazola v. malozsa (növ., rosina, uva passa, passula), a bortermő szőllő déli s egymagu v. egész magvatlan fajtájának a gyümölcse megaszalódva. A mi gömbölyü és négymagu szőllőnk M.-nak nem jó, mert megszáradva alig van valami leve, inkább csupa bőr és kemény mag. A M.-nak való szőllőfürtöt a tövön hagyják, a nap melege ott aszalja meg, legfeljebb azt a szőllőlevelet szaggatják le, amely a fürtöt eltakarja. Szokás a szőllőfürt nyelét az aszalás kezdetén félig eltörni. Kemencében csak szükség esetén aszalják. Némelykor a M.-t hamulúgba és olajtartalmu vizbe is mártják, hogy fénye legyen. A M. nagyszemü és aprószemü. A nagyszemü M. (zibeben, passula minor) nagy és hosszas szőllőből való. A legjobb fajta a fürtös M.; ezt csutkástól, a többit a szőllőcsumájáról leszedve árulják. A becses szmirnai M.-t Csesme, Burla, Karaburnu stb. vidékén, Kosz és Szamosz szigetén termesztik és Szmirnán át szállítják. Leginkább skatulyában árulják. Ez 2 cm. hosszu, egész telt, sárgabarna, némelykor magvatlan. A szultanina M. vagy damascena (damaskusi M.) kisázsiai; apró, vékony héju, nyeletlen és magvatlan; a kevésbbé jó fajta Yerli, Csesme és Szamosz vidékéről fekete M. v. szamoszi muskatellának nevezik. Az olasz és provencei M.t leginkább az angoloknak viszik, egyebütt a szmirnai meg a spanyol M. kél Malaga, Valencia és Alicante vidékéről. Ez meglehetős hosszu, kék és finom ízü. A hamulúgba és olajba mártott alicantei M.-t lexiának mondják. Az apró M. l. Apró szőllő.
mazsolaszőllőből viz vagy silányabb bor segélyével készített bor. Az elsőt az 1893. XXIII. t.-c. mesterséges bornak nyilvánítja, a másodikat, különösen, ha a kiáztatásra nem bor, hanem silány must használtatik, megengedi. Kivételt csak a tokajvidéki borok képeznek, mert ezek mustjához sem cukrot, sem mazsolát használni nem szabad.
másként cukor- v. csemegetengeri, cukros tengeri fajta, mely tejes korában kedvekt csemegéül szolgál. A M.-t az jellemzi, hogy szemei érett állapotban ráncosak. Szinre nézve fehér, sárga, piros és kék szemü M. létezik. A M.-t különösen Amerikában termelik, viszonyaink között csak korán érő változatai termelhetők. Ezek közül a legkedveltebb csemegetengeri az Evergreen.
(Macslipattan), Kisztna brit-indiai disztriktus fővárosa a Kisztna- torkolat egyik ágánál, mocsáros síkságon Madrastól ÉK-re, (1891) 38 809 lak., akik pamutszöveteket és indigót nagy mennyiségben exportálnak. 1864 óta, midőn a tenger áradata következtében 30 000 ember elpusztult, a város ipara jelentékenyen aláhanyatlott. M. 2 részből áll; ezek Macslipatnam és Macsli bandar, vagy egyszerüen Bandar. 1765 óta angol birtok.
lengyel néptörzs, mely Mazuria porosz és Mazovia (l. o.) orosz-lengyel tartományokban lakik. A poroszországi M. legnagyobb része ág. ev., az oroszországiaké kat. vallásu, M.-nak hivják még a Ny-i Galicia síkján lakó lengyeleket is, gész a Szan folyóig. Mazuria, mint tartomány K-i Poroszország részét teszi s Angerburg, goldap, Johannisburg, Sensburg, Lötzen, Lyk, Ortelsburg és Neigenburg kerületekre oszlik, melyeknek 9403,39 km2 területén (1890) 385 779 lak. lakik, köztük 105 754 mazur, kik, mint a XV. sz. második felében oda bevándorolt lengyelek utódai, egy elkorcsosult lengyel dialektust beszélnek. (L. Lengyel nyelv) V. ö. Töppen, Gesch. Masuriens (Danzig 1870); Heusel, Masurien (Königsberg 1892).
(ejtsd: Mazsuranics) Iván, horvát költő és államférfiu, szül. Noviban, a horvát tengermelléken 1814 aug. 11., megh. Zágrábban 1890 aug. 4. Gimnáziumi tanulmányait Fiuméban, a filozofiát pedig Szombathelyen végezte, hol magyarul megtanult. Erre még Zágrábban a jogot végezte és 1840. letette az ügyvédi vizsgát. 1841-48. Károlyvárosban mint ügyvéd működött. 1848. horvát országgyülési képviselő lett, 1850. pedig főállamügyész; 1860. a király horvát kancellárnak nevezte ki, az maradt 1866-ig, mire egy időre a nyilvános szolgálattól visszahuzódott. De már 1873. Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánjává nevezték ki s ez maradt 1880-ig. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt és csillagászattal foglalkozott. M. nem sokat irt, egy pár kisebb költeményen kivül mindössze csak egy eposzt, de ez az egy hősköltemény a horvát irodalom legkiválóbb remekműve. Címe: Smrt Smail-age Cengijića (Szmail-aga Csengics halála, megjelent először 1844., később még többször; magyarra Margalits Ede ford.). E költemény, melyet már több idegen nyelvre lefordítottak, egymaga elégséges arra, hogy szerzőjének nemcsak a horvát, hanem a világirodalomban is halhatatlan helyet biztosítson.
l. Mazurákok.
v. mazurek, lengyel nemzeti tánc és zene 3/4-es taktusban, mely ritmus elengedhetetlen jellegéhez tartozik. Mint néptánc élénk, heves, a szenvedélyességig fokozódó jelleggel. Olyan a zenéje is. III. Ágost lengyel király alatt jött divatba s azóta össze van forrva a lengyel nemzeti élettel. Mint zenei műformát Chopin Fr. emelte a legmagasabb művészeti szinvonalra. Utána elterjedt az egész világ zeneirodalmában, melynek egyik legkedveltebb műfaja.