a folyónak az a része, melyet a viz megtöltve tart. Van kisviz-, középviz- és árviz-M. Vizépítés tekintetében legfontosabb a középviz-M., mert ez vezeti le a folyó évi vizmennyiségének tulnyomó részét, l. Mederszabályozás.
M. a hajóépítésben a hajó fenekén az a belső szöglet, amely ugy képződik, hogy egy deszka szélét egy másik deszka saját élével takarja. P. lapos fenekü hajóknál, minők dunai fahajóink, amint a fenékdeszkák széleit az oldaldeszkák éle takarja: ott megy a hajó medre.
l. Híd.
l. Pallókő.
a folyószabályozásnak legfontosabb része, mely abban áll, hogy a középviznek olyan medret készítsünk, vagy a folyóval magával készíttessünk, melyben sem lerakodás, sem kimosás többé nem történik. A folyó esésétő, vizmennyiségétől, hordalékától és a meder anyagától függ az a keresztmetszeti alak, mely az előbbi kivánalmaknak megfelel. Ahol a folyó ennél a normális mederszelvénynél szélesebb, ott valamely módon, párhuzamművekkel stb. megszűkítjük; ahol több ágra oszlik, ott a mellékágakat elzárjuk s végül, ahol partjait megtámadja, ott a normális szelvényszélességben a partokat valamely módon biztosítjuk. Tulajdonkpen a M.-hoz tartozik az átvágások (l. o.) készítése is. A M. feladata tehát a viznek rendszeres lefolyást nyujtani s nagyon hibás felfogás M.-on a hajózás igényeinek megfelelő meder készítését érteni.
város Massachusetts É.-amerikai államban Boston és a Mystic mellett, (1890) 11 079 lak., nagy hajógyárakkal, pamutfestőkkel; hires iskolákkal, amelyek közt a Tufts college-et az állam egyik legjobb iskolájának tartják.
István, hajóskapitány, szül. Bécsben 1819 jan. 26., megh. Budapesten 1882. Apja, ki bécsben nagykereskedő volt, a kereskedelmi pályára szánta s vele a kereskedelmi iskolát végeztetvén, üzletébe maga mellé vette. Őt azonban hajlama a hajózáshoz vonzotta. Egy ideig a triesti tengerésziskolát látogatta. 1842-ben pedig az I. cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaság szolgálatába lépett. Csakhamar kapitánnyá tették és az Al-Dunán, majd a Tiszán utazott. 1846. Szolnokra küldték felügyelői minőségben. Az 1848-iki kormány hidász-századosi ranggal hajózási biztossá nevezte ki. A szabadságharc leverése után kilépett az osztrák társaság szolgálatából. Ekkor Török-Becsén nagyobb bérletet vállalt és gazdálkodott. Midőn az 1856-iki párisi szerződés a dunai hajózás szabadságát proklamálta, Spirta zimonyi nagykereskedővel megépítette és forgalomba helyezte (1858) az Archimedes nevü csavargőzőst. Ennek kapitánya s az üzlet intézője volt 1868-ig. Időközben a dunai hajózási viszonyok és különösen az osztrák dunagőzhajózási társaság szervezetének és ügyvezetésének birálatával foglalkozva, a Pesti Naplóban közzétett cikksorozata német nyelven önálló füzetben is megjelent S. r. M. jegy alatt. 1868-ban a dunagőzhajózási társaságnál lett segédfelügyelő s Bécsbe helyeztetett át. 1870. Budapesten hajófelügyelő s a forgalmi igazgatóság társvezetője lett s maradt haláláig. Érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet kapta.
(Mediasch), rendezett tanácsu város szabad királyi város címével Nagy-Küküllő ármegyében, (1891) 1275 házzal és 6766 lak. (közte 982 magyar, 3508 német s 2041 oláh, hitfeleketezet szerint 699 róm. kat., 1338 gor. kat., 945 gör. kel, 3260 ág. evang., 227 helv. és 241 zsidó), kik élénk kereskedést és ipart űznek. M. a bólyaberethalmi járás szolgabirói hivatalának, járásbiróságnak és adóhivatalnak, királyi közjegyzőségnek székhelye; van ágostai evang. főgimnáziuma és tanítóképzőintézete, az erdélyi szász egyetem által fentartott földmivesiskolája, továbbá iparostanonciskolája; könyvnyomdája, számos közhasznu és jótékony egyesülete; vasúti állomása, posta-, távbeszélő- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. M. az erdélyi szőllőtenyésztés egyik központja, mely ma is igen jelentékeny borkereskedést űz; itt székel az erdélyrészi szőllősgazdák kereskedelmi szövetkezete. A város hajdani kerítőfalaiból még néhány bástya fennáll; maga a város régies, de csinos épületeivel kedvező benyomást gyakorol. A főtér déli részén fejezték le állítólag Grittit (l. o.). M.-en hivták meg (1576) Báthory Istvánt a legyel trónra a M.-i országgyülésen megjelent lengyel követek által s ugyanazon év febr. 8. itt tette le mint lengyel király a lengyel követek és erdélyiek előtt esküjét. Az 1588-iki M.-i országgyülésen tiltattak ki a rendbontó jezsuiták Erdélyből Báthory Zsigmond fejedelem beleegyezésével. 1599. Báthory Zsigmond a M.-i országgyülésen a kormányt bátyjának, Endre bibornoknak átadja, az 1605-iki országgyülésen pedig itt tette le Bocskay István fejedelmi esküjét. Nadányit és Szilasyt, Báthory Gábor fejedelem gyilkosait a nép 1618 febr. 14. az itteni ferencrendiek tornyába szorította s fölkoncolta. 1658. II. Rákóczi György a fejedelemsétől itt megfosztott, de 15 nap mulva Rhédey elbocsátása után fejedelmi jogai ismét elismertettek. 1705. Forgách Simon gr. Rákóczi részére meghódítá, de a császáriak hamar visszafoglalták. 1706. Pekri Lőrinc lerontatta a régi falakat. 1849 márc. 10. Bem tábornok innen a császári őrséget kiverte, s innen tovább haladva, Szelindeknél a kozákokat verte meg huszárjaival. V. ö. Grćser, Geschichte der Stadt Mediasch (Nagyszeben 1862).
[ÁBRA] Medgyes város címere.
Lajos, ref. lelkész, szül. Sárosmagyarberkeszen 1817 nov. 17., meghalt Désen 1894 március 9. Iskoláit 1826-40. Maros-Vásárhelyt végezte. Azután kollégiumi köztanító volt, mig 1843. külföldre indult, de csak Bécsig juthatott, mert a továbbutazásra engedélyt nem kapott. Itt időzött aztán 1844 elejéig, amikor a dési egyház lelkészül választá. Szabaságharci szerepléséért gyanussá levén, az önkényuralom 1850 elején elfogatta s Kolozsvárt bezáratta. Csak néhány hónap mulva szabadult ki, de hivatala viselésétől el volt tiltva 1851 nyaráig. Ettől fogva haláláig folyton Désen működött. Az irodalom terén általában is, de különösen a költészet és gyakorlati lelkészet mezején buzgó munkásságot fejtett ki. Versgyüjteménye (Erdélyi lant), elszórva megjelent számos többi költeménye, prédikáció-kötetei, imakönyvei, külön füzetekben s egyes vállalatokban kiadott beszédei, bár nem tartós éréküek, de a magok korában és körében nem maradtak hatás és elismerés nélkül. V. ö. Versényi György, M. L. élete (Erdélyi muzeum 1895).
l. Megyes-Bodzás.
-család, l. Móricz (móriczhidai és medgyesi).