(lat.) a. m. középúton legbiztosabban haladsz; máskép: legjobb a középút; Ovidius Átváltozásaiból (Metam. II. 137) vett idézet.
(lat.) a. m. elmélkedés, valaminek mély, átgondolt megfontolása, vallásos elmélkedés is; meditál, elmélkedik, megfontol.
(lat.) a. m. földközi, a latin nyelvből a németen át hozzánk jutott összefoglaló tudományos műszó, mely a Földközi-tengerre és annak környékére vonatkozó dolgokat jelöli. P. M. flóra a. m. a Földközi-tenger vidékét jellemző növényzet. M. emelet, l. Harmadkor.
(lat.) a. m. közép. - M. a spiritisztáknál, l. Spiritizmus. - M. a fizikában, l. Közeg. - M. a görög nyelvtanban egy igeforma, mely alakjára nagyrészt a szenvedővel egyezik, de jelentése visszaható.
(lat.), közmondás, a. m. a boldogok a középúton jártak; vele egyértelmü: Medio tutissimus ibis (l. o.).
kisközség Trencsén vármegye puchói j.-ban, (1891) 130 tót lakossal; a Mednyánszky család fészke, melynek itt kastélya van.
-család (mednyei és medgyesi, nemes és báró), egyike a legrégibb felső-magyarországi főnemes családoknak; törzsének myomai már az Árpád-korszakban feltünnek. Első ismert törzse Mednyei János, kinek Trencsén vmegyében már 1312. okleveles nyoma van. Ennek fia, Jakab, I. Lajos király alatt a nápolyi hadjáratban vesz részt s érdemeiért1356. adományt nyer. A család egyik ága, mely Jakabtól származik le, köznemes maradt, s tagjai nagy számmal viseltek vmegyei s papi hivatalokat, a másik ága, mely Mátyástól származik, báróságot nyert s magas hivatalokra emelkedett. János 1561. címerbővítést kap, Miklós 1601. Trencsén vmegye főjegyzője, ennek fia János 1664. ugyanazon vmegye követe; Pál. János fia, 1678 itélőmester s 1688. báró lesz; ennek fiai Pál báró 1702. udvari kancelláriai titkár; Ferenc, ki 1736. halt meg, 1707. esztergomi nagyprépost, cattarói püspök, földvári apát; József 1730. kamarai tanácsos; Pál ágán János cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos; Antal, ki 1712. szül. s 1796. halt el, újra báróságot nyer, s Révay Rozáliától születik fia László 1752., cs. kir. kamarás; ez gr. Esterházy Jozefintől nemzi Alajost, a jeles irót s kamarai elnököt, másik fiától Józseftől való unokája László (l. alább). Alajos bárónak a család leghiresebb tagjának (l. alább) két nejétől Bolza Antónia grófnőtől és Majláth Ágnes grófnőtől, a a miniszter Majláth József (II.) leányától, hat gyermeke született, kik közül Géza (szül. 1823 dec. 19.) cs. kir. kamarás, viselt magasabb hivatalokat, mint kassai helytartótanácsos és a pozsonyi úrbéri törvényszék volt elnöke.
1. M. Alajos báró, szül. Prekopán (Turóc), a Révay bárók ottani kastélyában, ahol szülői rokoni látogatáson voltak, 1784 ápr. 20., megh. Galócon 1844 jun. 17. Atyját már nyolc éves korában elvesztvén, nagyanyja gondjai alá jutott, ki őt a trencséni piarista-középiskolába helyezete el; azután négy éven át a jeles tanerők vezetése alatt álló bécsi Theresianumban neveltetett, s 1801-1804-ig a pozsonyi kir. akadémián végezte a bölcseleti s jogtudományokat. Jeles tehetségei magokra vonván Saurau grófnak, a Theresianum újjáalkotójának figyelmét, ennek ajánlatára már ottlétében udvari apróddá neveztetett. Tanuló évei bevégeztével a m. kir. udvari kancelláriánál kezdett szolgálni, s csakhamar e pályája kezdetén ama feladattal bizatott meg, hogy a hódiító Napoleon Bécshez közeledő hadserege elől a kancellária levéltárát Bécsből Budára szállítsa. Azonban már atyja halála óta gondnokság alatt levő családi birtokainak rendezése szükségessé tette, hogy haza menjen, s ezért elvonult nyitravármegyei veszelei birtokára, hol nőül vette Bolza Antónia grófnőt, s gazdasággal és e mellett tudománnyal s irodalommal kezdett foglalkozni. Első nejét elvesztvén, 1820. második házasságra lépett Majláth Ágnes grófnővel, az államminiszter Majláth József leányával. M. 1828. tagja lett s lelke volt annak a bizottságnak, mely az iskolák s nevelés reformtervének kidolgozásán munkálkodott, s kötetekre megy a becses előmunkálat, mely e tárgyban az ő tollából folyt, s előzménye lett a fontos megbizásnak, mely által ő hazánk iskolai rendszerének egyik reformátorává lenni hivatva volt; 1830. királyi helytartótanácsos, s mint ilyen a fővárosnak a kolera által felzavart ügyében mint királyi biztos működött. 1833. mint királyi biztos a Torontál vármegye s kikindai kerület közt felmerült határvillongások kiegyenlítését kielégítőleg végezvén be, ugyanazon évben királyi udvari tanácsossá s kancelláriai előadóvá, 1835. pedig trencsénvármegyei főispáni helyettessé neveztetett. 1836. érte a kitüntetés, hogy a legfontosabb megbizatások egyikével ruháztatott fel. Erdélyben a királyi kamara hivatalos ügykezelése teljesen elhanyagolva s pangásba és zavarba sülyedve lévén, a nagy baj megvizsgálása s orvoslására M. küldetett ki, s a nagy feladatot két évi folytonos munkával szerencsésen megoldotta. Ennyi érdeme jutlmául 1836 máj. 8. valóságos belső titkos tanácsossá, 10-én pedig királyi kamarai alelnökké, 1837-ben Nyitra vármegye főispánjává neveztetett ki. 1839. az iskolák rendezésének rég érzett szüksége már halaszthatatlannak találtatván, az e célra kinevezett bizottmány elnöke lett. Egy nemzeti bank tervének kidolgozásával is. M. bizatott meg, ki 1842. főkincstárnoki (kamaraelnöki) méltóságra emelkedett, de e legmagasabb hivatalos polcra jutását már nem sokkal élte tul. A fényes politikai pálya mellett tisztelettel kell emlékeznünk az iróra is. hajlama, szelleme, ügyes tapintata a gyakorlatibb ismeretek, különösen a hazai történettudomány terére vezették. E végre egy hungarikákban gazdag, becse könyvtárt s nagyszerü kézirattárt gyüjtött, melyek valódi tudományos kincset foglaltak magukban s melyeket veszelei házában őrzött. De nemcsak száraz történetbuvár, hanem ősi hagyományaink, regéink s mondáink ihletett leirója is lett. 1825. jelent meg Pesten: Malerische Reise auf dem Waagflusse címü, a maga nemében remek festői utazása, telve nagy történeti visszaemlékezésekkel, sői regékkel s mesékkel, s a természeti tünemények szép leirásával. E kiadást nemsokára egy második, s ezt 1844. egy harmadik követte magyar fordításban Remellay Gusztávtól. Ezt követték: Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit (Pest 1829, magyar fordításban Szebenitől 1832.). Munkás társa volt Hormayrnak a Taschenbuch f. vaterl. Gerschichte korszerü kiadásában (1820-30). Tudós műveit sokáig latin és német nyelven kényszerült irni, mert itthon nem volt nyilt tér a theresianumi nevelés német befolyása alatt fejlődött kezdő iró előtt. De alig hogy a Tudományos Gyüjtemény 1817. megindult, lapjain azonnal mint magyar iró s történettudós jelent meg. Közlé itt okirati gyüjteményének legrégibb s legbecsesebb példányait, kisérve jeles értekezésével. Német folyóiratokban megjelent velős történeti értekezéseiért a bajor kir. tud. akadémia már 1817. tiszteleti tagjává választotta. 1830. pedig József nádor által tagjává neveztetett azon küldöttségnek, mely Teleki József gróf elnöklete alatt a magyar akadémia alaprajzát kidolgozta, s a megnyilt akadémia alapítói ennek igazgató tanácsába vették fel, az akadémia pedig 1832. egyhangulag tiszteleti tagjává választotta. Első volt, ki egy tört. társulat tervével foglalatoskodott. Gyászbeszédet Toldy Ferenc tartott felette 1844 jun. 24.
2. M. Dénes báró, magyar természetrajzi iró s az utolsó selmeci főkamaragróf, szül. Veszelen (Nyitra) 1830 nov. 19. Többrendbeli munkáival annyira föltünt, hogy a magyar tud. akadémia 1865 dec. 10. levelező tagjává választotta; 1867. kinevezték selmeci bányagróffá, a király pedig 1871. a Szt. István-rend kis keresztjével tüntette ki. Nagybecsü könyvtárát legközelebb (1896 ápr.) a báró Eötvös-kollégiumnak adomáynozta. Irta: Földtani séta hazánk néhány érdekes vidékén (1851); A mésznek geologiai és technikai jelentősége Magyarországon (Pest 1870); A Gotthard alagút vájása (1874).
3. M. László báró, szül. Beczkón (Trencsén) 1819 jun. 26., kivégezték Pozsonyban 1849 jun. 5. Atyja M. József, anyja az elzászi származásu Richert des Vhir Eleonora volt. 1829. a trencséni, 1832. a tatai kegyesrendi iskolában tanult; az 1835. évet a magyaróvári gazdasági tanintézetben, 1836-1837. évet a tullni katonai intézetben töltötte. Ezután a magyar kir. testőrségbe lépett s itt Görgey Arthur lakótársa volt két éven keresztül. Négy évet szolgált a testőrség körében s ekkor ott hagyva a katonai pályát, megnősült. 1847. Bars vármegye egyik kerületét képviselte a pozsonyi országgyülésen. Majd ismét a katonai pályára lép s még az évben a föllázadt szerbeket veri le. 1848. a kormány őrnagyi ranggal a Lipótvárt Sumunics osztrák altábornagy ellen védelmező Ordódy Kálmán őrnagy mellé rendelte s midőn négy heti küzdelem után a várban összeült hadi tanács 1849 febr. 2. a vár föladását határozta el, M. és Gruber Fülöp tüzérhadnagy tiltakoztak a határozat ellen. Mindkettőt hadi törvényszék elé állították s fogolyként Pozsonyba kisérték. Itt találta Haynau s két társával kötélhalálra itélte. itéletében vád gyanánt kimondták, hogy az ő ellenszegülése miatt hiusult meg Komárom bevétele, négy hetet töltvén el miatta hiába Lipótvár alatt az osztrák hadsereg. Az itéletet rajta és Gruberen a Pozsony közelébe eső Szamárhegyen hajtották végre. V. ö. Vas. Ujs. (1879).
4. M. László báró, tájképfestő, szül. 1856. Tanulmányait Budapesten kezdte, majd Olaszországban és Párisban folytatta. Különös hatással voltak reá az impresszionisták s újabb festményei csaknem kivétel nélkül ezek modorában készültek. Tájképeiből melankolikus, ábrándozásra hajló kedély sugárzik felénk. Művei közül nagy feltünést keltett pár év előtt a Hajnali szürkület s a Vág völgye. Mindkettő poétikus hangulatával hat.
5. M. Sándor, honvédezredes és több ízben országos képviselő, szül. Egerben 1816. megh. Budapesten 1875 ápr. 23. Korán katonai pályára lépett és főhadnagy lett, de a 40-es évek elején a szolgálatból kilépett, nem birván kibékülni a hadseregben uralkodó szellemmel. A szabadságharc kitörésekor beállt honvédnek s csakhamar hadnagy lett; a honvédelmi bizottsághoz a népfölkelés szervezésére tervet nyujtott be, melynek foganatosításával meg is bizták. Ezután Aulich táborában részt vett az áprilisi és májusi csatákban, majd Komáromba vonult s az aug. 3-iki kitöréskor Klapka 3000 főnyi dandárral a dunántuli vmegyékbe küldte M.-t, hogy ott új hadsereget szervezzen. Ez sikerült is neki, de időközben Világosnál a fegyvert lerakták és Komárom is kapitulált. Ekkor M. kivándorolt és 19 évig élt Londonban, majd 1866. a porosz háboru alatt ismét egy szabad csapatot szervezett és Klapka légiójához csatlakozott. Ezután Kossuth mellett élt Torinóban 1869., amikor hazajött; 1870. a szigetvári kerület megválasztotta képviselőjének s M. haláláig a 48-as párt hive maradt.
(ejtsd: -dok), hires bortermő vidék Gironde francia départementban, a Gironde balpartján, amely mintegy 1000 km2-nyi területet foglal el s macautól a Landesig terül el. Felső- és Alsó-M.-ra osztják föl, de mindkettő alacsony, 40 m.-nél magasabb dombok rajta nincsenek. A D-i részében teremnek a legjobb borok (l. Bordeauxi bor). Főhelye Lesparre; a fő kikötőhely Panillac. Egykori mocsarai ki vannak szárítva. V. ö. Levrier, Excursion dans le M. (Niort 1889).
olasz festő, l. Schiavone.
a. m. iráni nyelvek (l. o.).