l. Követek.
l. Definició.
a tragikai érzések egy neme, a szánalom és könyörület előkészítője. A fokozat a meghatottságon át a megindulásig és innen a könnyezésig megy. Ámbár a M., ha tulságig vitetik, az érzelgős és könnyfacsaró (larmoyant) jajongós darabokat szüli, de a maga határai közt a költő és szinész legszebb eredményeihez tartozik. Minálunk Csiky volt nagymestere a M. és megindító, szelid könnyeket fakasztó genrenek, melyet ő ügyes változatossággal nevettető epizódokkal tudott összeköttetésbe hozni.
l. Dementálás.
l. Kereskedelmi levelezés.
valakinek bizalmát biró, belbizalomra méltatott egyén.
(litterae regales, regalisok). A magyar országgyülés összehivása a király jogaihoz tartozik. Az összehivás M. által történik (1848. IV. t.-c. 1. §). Régibb törvényeinek erre vonatkozólag azt rendelték, hogy az M.-ben az országgyülés helye és kitűzött napja kiteendő; ah az országgyülésnek tárgya nádorválasztás volt, ezt külön ki kellett emelni (1548. XVIII. t.-c.). Különben elegendő volt, ha a M. csak általánosságban az ország közügyeit említették. A főbb tárgyaknak, milyenek p. a koronázás, nemesi közfelkelés s más kiválóbb fontosságu tárgyak felemlítését a szokás szentesítette; 1848-ig ez a követeknek adandó utasítás érdekében is szükséges volt. A M.-et 1848-ig a m. kir. udvari kancellária adta ki, a király, kancellár s udvari tanácsos aláirásával; az 1848-iki törvények értelmében a kancellári aláirás helyébe a miniszterelnök aláirása lépett. Meghivandók mindazok, akik az országgyülésen személyesen vagy képviselőik által megjelenni jogosítvák. A törvényhatósághoz intézett M. az illető törvényhatóság közgyülésében kihirdetendők. A személyes megjelenésre jogosultak (a főrendiház tagjai) külön meghivót kapnak. A törvényhatóságokhoz intézett regalisokba felvétetett az az utasítás, hogy követekül alkalmas, a közjót s békét szerető férfiak válasszanak és küldjenek, az 1839-40-iki országgyülésen, mint a szabad választási jog korlátozását célzó kisérlet, orságos sérelemnek (gravamen) tárgya volt.
egyik ága a Gangesz (l. o.) deltájának.
vmely államterületnek más államterülettel erőszakos egyesítése. Ellentéte a békés egyesítés trónutódlás vagy kölcsönös egyetértés alapján. A M., habár alapja erőszak, érvényes jogcím, ha az új alakulatot békekötés vagy az ellentállás megszünése s a politikailag érdekelt népesség elismerése, önkéntes megnyugvása szentesíti s szükségesnek bizonyítja. Az átalakulásnak ez a szükségessége, mely azt szentesítő békekötésben, vagy a népesség elismerésében jut kifejezésre, jogforrássá emeli az erőszakot, mely különben állandó jogállapotot nem teremthet s legfölebb a háboru ideiglenes jellegü szükségjogára támaszkodhatnék. Állandó békés jogállapothoz a M. azért csakis békekötés vagy önkéntes alávetés útján vezethet. Békekötés útján természetesen csak akkor, ha a béke alapja nem a status quo ante (t. i. ante bellum res fureunt), hanem a status quo (t. i. quo bellum res reliquit). Az ekként szentesített s tényállapotról jogállapottá emelt M. folytán a győző a terület és a népesség fölött csakis azokat a jogokat szerzi meg, amelyek az államhatalom természetében gyökreznek. Ez a modern államfogalomnak szükségképi folyománya. A római dediciót (átadás), mely a meghódolt népet személyében s vagyonában a római nép hatalmába juttatta, a modern nemzetközi jog el nem ismeri (a dediciónak érdekes formuláját v. ö. Livius I. 37). A M. különbözik egyrészt a foglalástól, okkupációtól, melyen uratlan v. szervezett és civilizált államhatalom alatt nem álló területnek birtokba vételét értik, másrészt az ellenséges államterület egy részének ideiglenes jellegü megszállásától, amely hol a háboru alatt hadi célokból, hol a hadi költségek végrehajtása v. a fegyverszünet v. békekötés feltételei teljesítésének biztosítása céljából történik. Szorosan véve különbözik továbbá a M. az ellenséges államterület egy részének habár végleges elfoglalásától s a győző fél államterületéhez csatolásától (annektálás, annexio), mert utóbbi esetben a területében megcsonkított állam önállósága épségben marad; az állam nem szünt meg, csak kisebb lett, holott a M. a meghódított állam egész állami önállóságának véget vet; az önálló állam létezni megszünik. A M.-t debellatiónak, plena victoriának is nevezik. M. példája 1866. Hannover, Kurhessen, Nassau és Majna melletti Frankfurt. Mig Elzász és Lotaiának a német birodalom részére 1871. francia részről történt átengedése nem a nemzetközi jogi szoros értelemben vett M. alá esik.
(planta inquilina), l. Honosítás, Jövevénynövény.