kettős jelentésü, a megismerő erő működése és e működés eredménye, az ismeret (l. o.). Hogy mit értünk M.-en, melyek forrásai, határai s módjai, az ismerettan tárgya. Közönségesen a dolgok mivoltának fölfogását értik rajta, a lényegesnek a lényegtelentől való megkülönböztetését, az okozat okainak v. az ok okozatának felismerését, a különböző egyes eseteket összekapcsoló egyetemes törvény megállapítását. Filozofiai értelemben általában M. annyi, mint a dolgokkal megegyező, illetőleg objektive érvényes gondolatok, képzetek alkotása. A szerint, hogy mikép értelmezzük e megegyezést vagy objektiv érvényességet, válnak el a filozofiai iskolák, illetőleg az ismerettani elméletek. Akik ily megegyezést v. érvényességet bebizonyíthatóknak mondanak: skeptikusok. A M. gondolkodásbeli törvényeivel foglalkozik a logika (l. o.). Az az ismertető jel, mely a megismerés igaz voltát bizonyítja: kriterium (l. o.). Akik a M. egedüli forrását az érzékekben keresik, szenzualisták (l. Szenzualizmus); akik általában csak tapasztalati M.-t tartanak igaz M.-nek, empiristák (l. Empirizmus); akik a tiszta, a tapasztalattól illetetlen észben találják a M. legfőbb elveit, racionalisták (l. Racionalizmus). Vannak, akik tapasztalati és racionális M.-t különböztetnek meg és e kettő egybekapcsolásában látják az igazi M.-t; ezen az úton jártak Leibniz és Kant.
kettős jelentésü, ami érzékeink előtt jelentkezik és valaminek érzékeink előtt való jelentkezése. Az előbbi értelemben annyi mint jelenség (l. o.), igy is: jelentés; mint ilyen ellentéte a lényegnek, való mivoltnak és rokon (de nem egy) a látszattal; az utóbbi értelemben az az aktus, melynél fogva valami érzékeink körébe jut. - A M. a szinpadi művészet egy fő kelléke, mely a teljes illzió előidézésére szükséges. A szinpadi művészet t. i. abba a csalódásba akar ringatni, hogy valódi, nem képzelt alakolat és eseményeket visz szemünk elé. Ennélfogva a szinpad valamely kornak teljesen hű tükörképévé változik át. Itt a jelmeznek, a maszknak nagy a szerepe. A szinésznek tehát fő gondot kell fordítania a külső megjelenésre, ugy jelmezben vagy szalonruhában, mint maszkban, végre testtartásában is lehetőleg közelednie kell a históriai személyhez vagy társadalmi jellemhez, melyet ábrázolni és mellyel illuziót kelteni akar.
l. Kegyelem; a kat. egyházban, l. Feloldás (VII. köt. 37. old.).
(requisitio, literae requisitionales; requisitiones), valamely hatóságnak más vele alá- v. felülrendeltségi viszonyban nem álló hatósághoz intézett átirata, melyben annak irója valamely hatósági cselekménynek teljesítését, jelesül jogsegélynek nyujtását kéri. Ennek szüksége azon alapszik, hogy minden hatóság csak hatósága területén járhat el; ha tehát az előtte folyamatban lévő ügyben oly hatósági cselekménynek szüksége merül fel, mely egy másik hatóság területén teljesítendő és pedig v. célszerüségi okoknál fogva (p. tanukihalgatás) vagy azért, mert az illető cselekmény az eljáró hatóság területén egyáltalán nem foganatosítható (p. helyszini szemle), M.-nek van helye. A biróságokra nézve elvként ki van mondva, hogy egymásnak jogsegélyt nyujtani kötelesek. Külföldi biróságokhoz s hatóságokhoz intézett M.-ek közvetítése rendszerint, amennyiben a közvetlen érintkezés megengedve nincs, diplomáciai úton történik. A felsőbb hatóság az alája rendelt hatósághoz rendeleteket küld, emez amahhoz jelentéseket tesz.
az a sztrategiai (hadászati) mozdulat, melynek célja az ellenség valamely oldalához vagy háta mögé jutni. Ez vagy előksézítése egy átkaroló támadásnak, vagy az ellenségnek visszavonulási vonalától való elvágását célozza. Hogy a M. sikeres legyen, elegendő számu csapatra van szükség, hogy egy tekintélyes része arcban foglalkoztassa az ellenséget, mig a másik rész a M.-t végrehajtja és az, hogy a M.-re szánt csapatok észrevétlenül jussanak céljukhoz. L. Atkarolás.
(deprecatio injuriae), mint büntetési nem megalázó bocsánatkérés elkövetett becsületsértésért. Néhol szigorították p. azzal, hogy a M. térdelve vagy a hóhér jelenlétében történjék.. A sértett félnek adandó elégtétel jellegével biró ezt a büntetést a modern törvényhozások egyáltalán nem ismerik. Hazánkban különben sem volt szokásban. A sértett félnek a modern törvényhozások azzal nyujtanak elégtételt, hogy becsületsértés, rágalmazás esetében a sértett fél kivánatára s az elitéltnek költségére az itélet hirlapilag közzéteendő.
minősített, mert a végrehajtás módjánál fogva súlyosabb halálbüntetés. Hazánkban Bodó szerint leginkább káromlókra alkalmazták.
felismerése annak, hogy valamely dolog (fogalom, fogalom jegye stb.) mástól különbözik, általában fölismerése annak, hogy a gondolkodásnak valamely tartalma (A) a gondolkodás más tartalmától (B) különbözik, hogy A nem B és B nem A. Ehhez szükséges, hogy midőn A-t gondolom, egyszersmind a gondolkodás ugyanabban az aktusában gondoljam B-t is, továbbá hogy a kettőnek megegyezhetetlenségét, nem azonosságát is gondoljam. A M. igy alapja minden gondolkodásnak; amidőn legelőször tudatosan érzek (hangot hallok, szint látok), magamat megkülönböztetem az illető érzettől (azt mondom: ez vörös, azaz én látom ezt a vörös szint, megkülönböztetem magamat a tárgytól; Fichte kifejezése szerint: az Én megkülönbözteti magát a Nem-Éntől). A M. logikai funkcióját az egész logika alapjává teszi a német Ulrici Logikájában. A gondolkodás összetettebb működésében rendkivül fontos a M.; a hasonlók különbségének fölismerése; már a régiek mondták: qui bene distinguit, bene docet, aki jól megkülönböztet, jól tanít; aki a dolgok különbségeit élesen föltünteti, mindegyiknek sajátosságát ismerteti meg. A gondolat igazságát biztosítja, ha világos és megkülönböztetett (határozott, disztinkt), azaz, ha belső alkatát ismerem (világos) és minden más gondolattól meg tudom különböztetni (disztinkt).
az Albánia, Makedonia és Bulgária DNy-i nyulványa közt elterülő, makedo-románok által lakott kis terület neve. A többi makedo-románoktól egészen elszigetelten áll s mig Weigand nem utazott a Balkánon, létezésükről nem is tudtak. Nyelvük különben teljesen megegyezik a többi makedo-románokéval; hang-, alak- és nyelvtanilag csupán a többi albán elem által válik ki.
hajóskifejezés, azt értik rajta, midőn a karikájából kibontott kötélen oly csavarodás képződik, mely azt görcsössé teszi. A megmacskásodott kötél, ha erőszakosan meghúzzák, könnyen megtörik, azaz szálai a rendkivüli erő miatt, mit ily csavarodásnál szenvednek, meggyengülnek s a kötél szakad.