tengerészeknél a büntetés egy neme, melyet egykor különösen a hollandi hadihajókon gyakoroltak. Abban állott, hogy a bűntettest kötélhámban a fő vitorlafára felhúzták és a hámmal együtt onnan a vizbe zuhantatták s a derekán átvetett kötélnél fogva a hajó feneke alatt a másik oldalon ugyanazon vitorlafa tulsó végére ismét felhúzták, majd újra lehzuhantatták, s ezt a túntett nagysága és az itélet szigora szerint többször is ismételték.
A végrendelet mint az örökhagyónak egyoldalu intézkedése, az örökhagyót újabb végrendelet alkotásában, amelyben vagyonáról akár egészen eltérőleg rendelkezhetik, nem akadályozza. Ezáltal lényegesen különbözik a végrendelet az örökösödési szerződéstől, amely kétoldalu jogügylet, s a felek kölcsönös megegyezésén alapulván, egyoldalulag vissza nem vonható, meg nem másítható. A megmásított végrendeletet «Testamentum ruptum»-nak nevezik.
(ném. Entern; ol. andare a riva; ang. to go aloft), jelenti a hajó oldal-, ejtőlépcsőjén vagy a hajó oldalfalazatán hajóra mászást, a hajólegénységnek egy vitorlagyakorlat véghezvitele céljából az árbocozatra való felkúszását. - Turistasági szempontból egy hegynek, csúcsnak v. szirtnek, illetve azok legmagasabb pontjának gyalogszerrel v. lóháton való megközelítése.
ügyetlen vasaláskor a rossz irányban bevert szög által okozott sérülés a pata húsos falának alsó részén, a húsos talpon v a patacsont szélén. A sérülés helye és foka szerint majd csak pár napig tartó feszes járás, majd erősebb sántítás észlelhető a megnyilalt lábon. Felületes zúzódások maguktól gyógyulhatnak, mig a mélyebbek, különösen amelyek a patacsontot is érik, a szaruréteg alatt genyesedést indítanak meg, mely elhanyagoltatása esetén a szomszédos részekre átterjedhet. M. fenforgása esetén, ha ilyen gyuladás feltételezhető, a szarutalp fehér vonalában készített nyiláson át az izzadmányt ki kell bocsátani, azután pedig helyét fertőtleníteni. Ritkább esetekben dermedés (l. o.) is csatlakozhatik a M.-hoz. Ezt egyébiránt meg lehet előzni, ha a vasalást arra képesített egyénre bizzuk és az óvatosságra különösen akkor van ok, ha a pata szabálytalan alkotásu.
az az állapota a léleknek, midőn a félelem, aggodalom, bizonytalanság helyet enged a bizalomnak, a jövőre vonatkozó nyugodtságnak, biztosságnak. A lélek nyugalma nem tételezi föl, hogy vihar előzte meg, a M. mindig lelki háborgásnak lecsöndesedése.
(növ., elongatio, nyujtózkodás), a növény tagjának a szokottnál feltünőbben való terjeszkedése. Ha p. a gyökér szálai nagy mértékben szívhatnak vizet, hosszu gyökhaj támad, melyet a kertész rókafarknak nevez, s három méter hosszura is megnyulhatik. M. a burgonyának tavaszi csirázása is a pincében, midőn rügyéből nyulánk, erőtlen és törékeny szálak lesznek.
a kisebb vadak bőrének lehúzása; a nagyobb vadakat a vadász lefejti.
a matematikában az az eljárás, mellyel meghatározzuk azokat a mennyiségeket (számértékeket v. függvényeket), melyek valamely megoldandó egyenletet, ill. differenciálegyenletet kielégítenek. Differenciálegyenleteknél az igy nyert függvényeket szintén M.-oknak nevezzük, tehát nemcsak az eljárást, hanem az eredményt is egyaránt M.-nak mondjuk. Közönséges egyenleteknél a M. eredményét, vagyis az egyenletet kielégítő értékeket gyököknek nevezzük. A szó tágabb értelemben bármely feladatnál ugy a megfejtésnél követendő eljárást, mint ennek eredményét M.-nak mondjuk.
M. az esztetikában, a műnek, főkép a drámának végső része, amennyiben a mű maga bonyodalmas, a cselekvésnek egy csomója (l. o.) meg van kötve és ennek kibonyolítása szükséges a mű harmoniájára nézve. A csomó belső vagy külső összeütközésekből, ezeknek halmazából, a véletlenség által előidézett akadályokból és zavarokból áll és ily bognak minél erősebb és ügyesebb kötésében a drámairás különös fokozatot mutat. Ugy a régieknél, mint a moderneknél (spanyoloknál, Scribenél stb.) e csomókötés már egy bizonyos raffinementba megy át és inkább mesterséges, mint művészi. De különös az, amit már Aristoteles a maga korabeli drámairókról jegyez meg, hogy a poéták rendszerint ügyesebbek a csomó kötésénél, mint M.-ánál. Igy tehát magasabb fokon áll az a költő, ki jó, ügyes és harmonikus. M.-t talál és ezáltal a helyzet morálját szépen világítja meg, mint az, aki a legagyafurtabb és kificamodottabb bonyolításokkal és azoknak tetőzésével él. A M. tehát részint technikai kellék, részint pedig az egész mű lelkét, irányát, erkölcsi világát foglalja magában. Van gépies, mekanikai M. (deus ex machina, l. o.). A modern drámairók szeretnek egy bizonyos erkölcsi vagy társadalmi problemát felvetni, azt minden oldalról megvilágítani és végre - ha lehet - megoldani. Ily iránydrámák néha az életből meríttetnek és vissza is hatnak az életre. Ilyen a válás kérdése a francia drámairodalomban. Az Ibsen-féle irány a M.-t néha szükségtelennek tartja és eleget vél tenni, hogy ha a nézőt a valódi vagy csak képzelt erkölcsi problemák örvényébe sodorja.
l. Halmazállapot.
l. Elektromos megosztás.