(méhkarika, méhtámasztó, méhkoszoru). Leginkább a gyermekágy nyomában járó méhbetegségeknek egy csoportjánál, amelyet a méh helyzetváltozásainak neve alatt foglalunk össze (descensus, prolapsus, anteversio, anteflexio, retroversio, retroflexio), az orvoslás egyik módja abban áll, hogy M.-vel támasztjuk meg a sülyedő méhet, vagy óvjuk az előeséstől s tartjuk rendes helyén. A M.-t már az ókroban ismerték s a görögök pesszosznak nevezték, amiből az általánosan elfogadott pessarium származik. A M. a legkülönbözőbb alakban készül. Van gyűrü-, golyó-, tojás-, tányér-alaku; van olyan, amely a szánkához hasonlít, van 8- és van S-alaku, patkó- és lira-alaku és van a lepke 2 szárnyához hasonló, nyitható és zárható pessarium (l. az ábrákat). Az alak különbözősége szerint változik és a hüvely nagyságához és alakjához is alkalmazkodik. Az anyag, amiből készül, ma más mint régen volt. Fa, elefántcsont, bőrből készült s kenderrel kitömött, vagy kenderrel körülfont és viaszkkal, kátránnyal bevont vaskarikák helyett ma celluloidból vagy kemény kaucsukból valókat használnak, mert azok legkevésbbé izgatják hosszas ottfekvésükkel a hüvelyt. A M. helyes alkalmazása nem könnyü; csak orvosra volna szabad azt bizni és nem a bábákra és kenőasszonyokra, mint ahogy asszonyaink nálunk és másfelé is teszik. A M.-t baj nélkül sokáig el lehet viselni, ha a beteg kellően tisztán tartja s az orvossal időről-időre ellenőrizteti annak fekvését. Két-három hónaponkint jó teljesen eltávolítani s néhány nap mulva újjal fölcserélni, nehogy ártson. Elhanyagolt, bentfelejtett M. átfúrhatja a hólyagot vagy a végbelet. Újabban occlusiv pessarium neve alatt forgalomba jutott Mensinga dr. kaucsuksipkája, amelynek célja volna a méhszáj elfödése a fogamzás meggátlására.
[ÁBRA] Méhgyűrük.
l. Méhgyűrű.
l. Kaptár.
(arab), Törökországban a. m. törvényszék, l. Kádi.
nagyközség Bihar vmegye nagyszalontai j.-ban (1891) 1521 oláh lakossal.
l. Méhbetegségek.
a. m. anyaméh (l. o.).
l. Méhgyűrü.
A vad méhek faodukban, sziklaüregekben stb. vonulnak meg. Eltévedt rajok néha igen szokatlan helyeket foglalnak el lakásul, p. angol gyarmatokban a használaton kivül helyezett ágyu-üregeket; párisi Pere Lachaiseben egy raj Casimir Pérrier bronzszobrában ütött tanyát, egy másikat Mecklenburgban egy postaszekrényben, egy harmadikat kályhacső végén találtak. Palesztinában a Szt. János a pusztában címü kolostorban cserépfazekakban laknak a méhek, jeléül, hogy a méh a legsajátságosabb, természetével ellenkező lakásban is megélhet; de lakás nélkül legalább huzamosabb ideig fönn nem tarthatja magát a méhcsalád. Éghajlat és kezelési mód határoznak valamely M. célszerüsége tekintetében. Minden viszonyoknak megfelelő legjobb M. tehát nem létezik, bár vannak (l. Kas és Kaptár) egyes alapelvek, melyeket minden kaptárszerkezetnél figyelemben kell tartani. A kivájt bambusznádtól a bécsi 1873. közkiállításon 1000 forinton kinált boltíves keretes észleleti kaptárig, tömérdek M.-forma ismeretes.
(placenta), a méhen belüli életben fejlődő emlős tápláltatására szolgáló képződmény, mely a magzat fejlődésével lépést nagyobbodik; a terhesség közepén 10-13 cm., a végén 15-20 cm. átmérőjü, 3-4 cm. vastag, vérdús, lágy korongalaku. A legkorábbi fejlődési szakaszokban a mogyorónyi petét kivülről tökéletesen egy bolyhos és dús burok veszi körül (chorion). Ebből fejlődik a M., az előbb mindenütt egyenletesen bolyhos burok egy foltján a bolyhok igen erős fejlődésnek indulnak, mig a többi részeken ezzel ellentétben visszafejlődnek; az erősen fejlődésnek indult bolyhok képezik a M. alapját, de ez csupán csak az egyik része a M.-nek, az u. n. embriói rész (placenta fetalis), mely az anya méhének megváltozott nyálkahártyájával, az u. n. hulló hártyával (decidua) összenő és ezzel együtt alkotják az összes M.-t. Az ébrényi M.-nyel összenőtt decidua-részlet teszi az anyai M.-t (placenta materna). A női méhben a M. rendesen egyik v. másik kürt nyilásának megfelelőleg tapad; helye különben változó. Igen végzetes lehet azonban az anyára nézve, ha éppen a méhszájon fekszik, azaz a gyermek kitolásának útjában van (placenta praevia). Ily esetben a szülés kezdetén keletkeznek nagyfoku vérzések, mert a méh szája nem húzódhatván össze, a lepény leválásának helyén az erek tátongva maradnak. L. még Magzatburkok.
A M. alapján osztják újabb időben fel az emlősöket. Megkülönböztetnek A) M. nélkülieket (Aplacentalia), ahová a kloákásak és az erszényesek tartoznak; b) M.-nyel fejlődőket (Placentalia), amelyek lehetnek tökéletlenebbek (Indeciduata), ahová a foghijasokat, páros és páratlan patásokat, szirénákat és a ceteket sorolják, ezek vagy szórt, vagy pogácsa-alaku lepénnyel (Sparsi-, Cotyloplacenta) fejlődnek; továbbá tökéletesebbek (Deciduata), melyek v. övlepényesek (Zonoplacentalia), minők az orrmányosok, körömpatások, ragadozók és úszólábuak, vagy tányéralaku lepénnyel fejlődnek (Discoplacentalia), ahová tartoznak a rágcsálók, rovarevők, röpkedők, félmajmok és a fő emlősök.