(opianyl), az opiumban található vegyület, amelynek kémiai képlete C10H10O4. Szintelen hatoldalu prizmákban kristályosodik, amelyek hideg vizben igen nehezen oldódnak, de alkohol, éter, benzin v. kloroform könnyen oldják, Íze eleinte keserü, azután csípős; op. 7°. Salétromsav behatására nitro-M., C10H9(NO2)O4; a klór, bróm vagy a jód behatására pedig klór-, bróm-, illetve jód-M. képződik belőle.
(gör.) a. m. magzatszurok (l. o.).
opiumsav. A Papaver somniferum megszáradt tejnedvében (opium) előforduló két bázisu sav; képlete C7H4O7. A M. vizzel sokáig főzve komensavra C6H4O5 és széndioxidra bomlik.
(Makran), Beludsisztán Ny-i része Lasz, Dsalavan, a Kharan-puszta, Szeisztan, Kerman és az Arab-tenger közt. Kopár felülete a parton sík, befelé lépcsőzetesen emelkedik. Állandó vizü folyója nincs; leghosszabb folyómeder a Dasté. Az éghajlat forró és egészségtelen. A gyér számu lakosság 83 000 km2 területen Beludsisztán fensőségét ismeri el; Geh, Szarbazs, Dizsak és Szarhad kerületek mintegy 100 000 lak. Persiához tartozik.
mohammedán iskola, hol a gyermekeket rendszerint csupán a koránra s a vallás elemeire oktatják. M. harbije, katonai iskola.
(a mektub a. m. levél, irás, török szótól) néven tulajdonképen a levelezés vezetőjét értik s kezdetben a nagyvezér v. a főmufti egyik magasabb rangu hivatalnoka volt, ki a levelezéseket vezette. Most minden minisztériumnak és vilajetnek van M.-ja (főtitkár); a M. effendi hivatalát M. kalemi-nek hivják.
l. Myconius.
község Zágráb vmegye károlyvárosi j.-ban, (1891) 1470 horvát lakossal.
(lat.) a. m. méz.
teljesebben Pomponius M., római iró, ki Tingenterából való volt Hispaniában és Caligula és Claudius császárok korában (Kr. u. 37-54.) élt. Irt egy földrajzi kompendiumot (de chorographia v. de situ orbis) III könyvben, első sorban azokat a városokat és országokat érintvén, melyekről a költők és mitoszirók munkáiban említés történik; személyes megfigyeléssel és utazásokkal nem igen készült, de a legjobb forrásokból merített (Hipparchos, Hanno és Nepos). Kiadások régebben Gronoviustól (1685), Tzschuketól (1806) és Weicherttől (1817); újabban Partheytől (1867) és Fricktől (1880).