(lat.) a. m. mézkészítés.
(ásv., mézkő), szerves sav ásványi sója, nev. mellitsavas timföld (Al2C12O12 + 18H2O), négyzetes rendszerbeli kristályokban egyenként v. csoportosan barnaszénben és kőszénben. Mézsárga, zsírfényü. K. 2-2,5, fs. 1,57-1,64. Türingiában Artern mellett, Csehországban (Luschitz), Morvaországban (Walchow), kőszénben Tula mellett (Oroszország).
Az áromos szénvegyületek közé tartozó hatbázisu sav, mely a természetben a mellit ásványban, mint mellitsavas aluminium fordul elő; képlete C6(COOH)6=C12H6O12. Ugy készítik, hogy a porrá tört ásványt ammoniumkarbonáttal melegítik, azután ammoniával elegyítik és a kicsapódott aluminiumhidroxidot leszűrik. A szűrletből a M.-as ammonium nagy rombos oszlopokban kristályosodik. Ez utóbbi só vizes oldatába klórgázt vezetnek, amikor a M. szabaddá lesz. A M. selyemfényü, tűalaku kristályos test; vizben és borszeszben könnyen oldódik. Savak, a klór, bróm nem bontják el. Magasabb hőmérsékletre hevítve vizre, széndioxidra és piromellitsavanhidridre C10H2O6 bomlik szét. Égetett mésszel keverve a desztillációkor benzol származik belőle. Számos sója és néhány összetett étere is elő van állítva.
(gör.) a. m. cukorvizelés, l. Diabétesz.
(állat), l. Méhészborz.
(thorax), a mellcsont, bordák és a bordáknak megfelelő háti gerincoszlop alkotják; az e csontok által közrefogott tér a mellüreg. A M. nagyjából véve hordóalaku, fent és lent tág nyilással, külső fala majdnem lapos, oldalsó fala a bordák hajlásának megfelelőleg domboru, hátulsó falán pedig a gerincoszlop mély benyulást alkot, aminek megfelelőleg a M. haránt metszetben kártyasziv-alakot mutat, azaz nyílirányu átmérője jóval rövidebb a haránt átmérőnél. Fent szűkebb, mint alul, legtágabb valamivel a közepe alatt, ahol körülbelül 65-76 cm. körforgata van. Újszülöttek M.-a nyílirányban aránylag hosszabb, előfelé kiállóbb, hasonlóan az állati M.-hoz. A női M. alul szűkebb, mint a férfié, ugy hogy a hordóalakhoz közelebb áll. Fűzés a szűkületet fokozza.
olyan ábrázolás, rendszerint arckép, mely az emberi alaknak felső részét, a fejet, a két kar tövét és a mell egy részét ábrázolja.
(pectorale), az az ezüstből vagy aranyból készült, drágakövekkel kirakott s néha ereklyéket tartalmazó kereszt, amelyet Nagy Constantin óta a római császárok és a püspökök láncon függve a mellükön viseltek. Mint jelvényt jelenleg is viselik a pápa, a püspökök s nálunk az apátok és a prépostok.
l. Emlők.
az orgonaépítészetben az orgonának az a része, mely a játszóval szemben áll. Szélesebb értelemben az egész orgona-építmény homlokzata is M.-nek neveztetik.