spanyol történetiró, l. Melo.
Macedonio, olasz fizikus, szül. Parmában 1798 ápr. 11., meghalt Porticiban 1854 aug. 11. 1824. kezdve szülővárosa egyetemén fizikát adott elő, mig 1831. résztvevén a forradalmi mozgalmakban, kénytelen volt Párisba menekülni, hol 1839-ig élt. Utóbbi évben Nápolyba hivták, hol a művészet és ipar konzervatoriumának igazgatójává, majd a Vezuvon levő meteorologiai obszervatorium igazgatójává lett, mely állását 1848-ig tartotta meg, mely évben ismét a politikába avatkozott, amiért is elvesztette hivatalát. Porticiba vonult vissza, hol tudományos működés közt töltötte utolsó éveit. M. a párisi akadémia és a Societa Italiana tagja volt. Legnevezetesebbek M.-nak a sugárzó melegségre vonatkozó kutatásai, melyekért 1835. a Royal Society őt a nagy Rumford-éremmel tüntette ki. Ama készülék, mellyel ő kisérleteit tette, még napjainkban is használatban van. E készülék fő alkatrészét a termomultiplikátor teszi, mely nem más, mint egy galvanometerrel egybekötött termooszlop. (L. Galvanometer, Hőelektromosság és Hősugárzás.) Művei leginkább a párisi és nápolyi akadémiák kiadványai közt és az Annales de Chimie et de Physique c. tud. folyóiratban jelentek meg. Külön jelent meg: La Thermochrose ou la coloration calorifique (Nápoly 1850).
(plastron), különösen a teknősbékáknál a hasi részen az elcsontosodott irharéteget nevezik igy, mely azután védelmül szolgál. E páncél fedi azután kivül az elszarusodott epidermis-táblák alakjában. Hasonlóan M.-nak hivják még a rovaroknál a tor hasi részét is, amelyhez a lábak ízülnek és igy a 3 torgyűrünek megfelelően megkülönböztethető elő-, közép- és utómellpajzs.
(állat, Pisces thoracici), a Linné csoportosítása értelmében mindazok a halak, amelyeknek hátulsó úszópárjuk az elsőnek közelébe, a mellre huzódott elő. Ilyen hal a többek között p. a sügér és a fogas.
(fremitus pectoralis v. vocalis) érezhető, ha beszélő ember mellkasát tapintjuk. A hangszalagok rezgéseinek a levegőutakon és az alveolusokon át a mellkasfalakra történő átterjedéséből származik. A M. annál erősebb, minél hangosabb és mélyebb hang hozza létre. Férfiaknál erősebb mint nőknél. A jobb mellkas felett többnyire erősebb, mint a bal felett. Izmos, kövér embereknél a vastag lágyrészek gyöngítik. Kóros változásai: a M. gyengül a nagyobb légutak elzáródásánál azok elágazási területe fölött, néha nagy kiterjedésü hevenyés tüdőgyuladásnál, tüdődaganatoknál, folyadék- vagy levegő meggyülésénél a mellhártya üregében. Erősödik mindamaz elváltozásoknál, amelyek a tödő szövetéből a levegőt kihajtják és igy annak rezgést vezető képességét fokozzák. Azért vizsgálatának különös fontossága van a tüdő és a pleura olyan megbetegedéseinek megkülönböztetésénél, amelyek tompa kopogtatási hanggal járnak. Ilyen tüdőbetegség esetében a M. erősebb, mellhártya-betegségnél gyöngébb a rendesnél.
az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi Alsó-Frank-kerületben, a Streu és vasút mellett, (1890) 2177 lak., harangöntéssel, Németország egyik legnagyobb malátagyárával, nagy marhavásárokkal. 1078 aug. 7-én itt verte meg IV. Henrik császár Sváb Rudolf ellenkirályt.
olyan szobor, mely az emberi test felső részét ábrázolja.
(angina pectoris), rohamokban jelentkezik, amelyek a mellcsont közepe táján, vagy a szivtájnak megfelelőleg fellépő és gyakran a bal kar felé kisugárzó, félelem, gyakran halálfélelem által kisért fájdalom érzéséből állanak. Okai lehetnek a koszoru-arteriák szűkülete, a sziv beidegzésének zavarai (hiszteriánál, neuraszteniánál, Basedow-kórnál, epilepsziánál, tabes dorsalisnál), különböző ingerek, amelyek hatásukat reflex úton fejtik ki, reumatizmus, köszvény, diabetesz, mérgezések (nikotin, kávé, tea, szénoxid stb.). A hajlam öröklődhetik. Az okok sokféleségéből következik, hogy a betegség lefolyása igen különböző lehet. A roham közvetlenül halálossá is válhatik. Kezelése: morfium-befecskendezések, kloral, amilnitrit belégeztetése, nitroglicerin stb. A roham megelőzése az életmód szabályozása, jódkúrák, célszerüen vezetett óvatos vizkúrák által történhetik a betegség természete szerint változó sikerrel.
a mell valamely részén fellépő, gyakran igen heves fájdalom. Oka lehet a mellkas falának, idegeinek és a mellhártyának megbetegedése. A mellkasfal, különösen a bordák megbetegedésénél e fájdalom egy nyomásra fájdalmas, esetleg tapintható elváltozást mutató pontra szorítkozik. Idegzsábából eredő fájdalomnál kiterjedése az ideg lefutását követi, az ideg nyomásra fájdalmas; mellhártyamegbetegedésnél a fájdalom a lélekzési mozgások alatt fokozódik, s többnyire a mellhártya megbetegedésének más tünetei is vannak jelen.
l. Halak.