Menin

(Meenen), város Ny.-Flandria belga tartományban, 11 km.-nyire Courtraitól, a Lxs balpartján, vasút mellett, (1890) 13 710 lak., pamutfonással és szövéssel, vászonfehérítőkkel, csipkekészítéssel, szappan-, bőr- és sörgyártással; környékén len- és jó dohánytermesztéssel. II. Fülöp 1578. falakkal vétette körül, de XV. Lajos ezeket lerontatta.

Meningitis

l. Agyhártyagyuladás. - M. cerebrospinalis, l. Gerinchártyagyuladás.

Meningocele

(gör.-lat.), a. m. agyvelőzúzódás. L. Agyvelő (I. köt. 205).

Meninx

város, l. Dserba.

Meninx

(gör.) a. m. agyhártya.

Menippos

görög filozófus és szatiraköltő, a cinikus iskola követője, eleinte feniciai rabszolga, ki uzsorával nagy vagyont szerzett és állítólag mikor azt elvesztette, felakasztotta magát. A Kr. e. III. sz. második harmadában élt. A római Varro menipposziaknak nevezte szatiráit (Satyrae Menippeae). Lukianos is említi M.-t.

Meniscus

(gör.-lat.) a. m. holdacska, holdsarló, félhold stb.

Menispermaceae

(növ.), a sokanyások rendjének növénycsaládja, mintegy 100 fajjal a forró vidéken, Észak-Amerikában és Japánban. Többnyire iszalagnövények, levelök váltakozó ujjas-erü; virágzatjok ágas-bogas, a virág apró s a rokon sóskafa-félékétől kivált a kétlakiságra, valamint nem egy, hanem 3 termőjére nézve különbözik. A gyümölcs bogyó v. csonthéjas. Sok faja mérges és officinális. V. ö. Eichler, Charakter der natürlichen Pflanzenfamilie der Menispermaceen (Regensburg 1864). A Mac Clintockia Heer néhány faja a geologia harmadkorából ismeretes.

Menispermin

és paramenispermin, l. Halgyilok.

Menius Justus

(latinosan, Jost Menig helyett), Türingia reformátora, szül. Fuldában 1499 dec. 13., megh. Lipcsében 1558 aug. 11. Erfurtban tanult, 1519. Vittenbergába ment s azóta a hitújítás bajnoka maradt. 1523. Mühlbergben plébános lett. 1528. elkisérte Melanchtont Türingiába. 1529. Eisenach plébánosa és szuperintendense lett, 1541-1543. reformálta Mühlhausen egyházát és iskoláját, majd 1546. gothai szuperintendens lett. Midőn azzal vádolták, hogy Major (l. o.) tanai felé hajlik, lemondott és Lipcsébe ment, hol a Tamás-templom prédikátora volt. Irta: Oeconomia christiana (1529); Vom Geist der Wiedertäufer (1544), s egy kis művecskét Hesseni Fülöp tartományi gróf kettős házassága ellen. V. ö. Schmidt, Justus M. (Gotha 1867).


Kezdőlap

˙