Tourn. (növ.), l. Ménta.
l. Mentol.
(franc., ejtsd: mánszion honorábl) a. m. megtisztelő megemlítés. A francia művészeti és általános kiállításokon osztogatott és a harmadik éremmel alacsonyabb foku kitüntetés.
(menthol), mentilalkohol, mentakámfor, oxihexahidrocimol. A kámforok csoportjába tartozó szénvegyület; a borsménta-(mentha piperita) olajnak fő alkatrésze; képlete C10H19OH. Ugy készítik, hogy a borsméntaolaj 1/2-2/3 részének ledesztillálása után visszamaradó tömeget papir között kisajtolják és borszeszből többször átkristályosítják. Viztiszta oszlopos kristályokból áll, erősen borsménta-szagu és sajátságos égető és hűtő ízü; op. 42°, fp. 212°. Vizben kis mértékben oldódik; borszesz, éter, széndiszulfid, illó olajak és koncentrált savak könnyen oldják. Savakkal szemben a primer alkoholokhoz hasonló viselkedésü. foszforpentoxiddal melegítve egy molekula vizet veszít és menthen C10H18 keletkezik belőle; ez egy szintelen, hígfolyó szénhidrogén.
A M. Kelet-Ázsiában már évszázadok óta nagy becsben álló orvosság s az utolsó években (különösen külső használata) nálunk is igen elterjedt; igy első sorban migrén ellen (migrainstift), migrén-pálcika, mely nem más, mint erős nyomással vagy megolvasztással pálcikába formált és rendesen kevés thymolt vagy kámfort is tartalmazó M.; a 70-es évek elején Poho v. gouttas japonaises néven szerepelt a migrén ellenszeréül. A M.-nak erőteljes baktériumölő tulajdonsága van. Ha a bőrre érintjük, az érintés helyén hidegség érzete támad, mi a hidegséget vezető idegek direkt kémiai ingerlésétől, nem pedig a párolgástól eredő hővesztéstől van; 10-15 perc mulva aztán a hidegérzést gyenge égetés váltja fel s eközben a M.-nak fájdalomcsillapító tulajdonságai érvényesülnek, ugy hogy (kivált a fejnek s az arcnak) neuralgiás fájdalmai már néhány perc mulva enyhülnek. Mélyebben székelő fájdalmak ellen a M. nem sokat használ.
(Menton, ejtsd: manton), tengermelléki város Alpes Maritimes francia départementban, 21 km.-nyire Nizzától, vasút mellett, részben a kereskedelmi kikötőjénél, részben a dombokon (1891) 9050 lak. A dombos rész egy hegyfokon áll, amely egy félköralaku öblöt két egyenlő részre oszt. Az öblöt K-en a Murtolai sziklafalak, Ny-on Cap Martin határolja. A város háta mögött az Alpoknak 1000-1300 m. magas falai emelkednek, ezek lábánál és a tengerparton citrom-, narancs- és babérligetek közt számos hotel és villa épült; a hegyek lejtőin olajfák és még fölebb fenyvesek vannak. M. régi részei szűk utcákból állanak. Az éghajlat igen enyhe; az évi középhőmérséklet 16,3°, a téli 9,6°, a tavaszi 15,3°, a nyári 23,6°, az őszi 16,8°. A hőmérő nagyon ritkán emelkedik 30°-nál magasabbra. Esős nap van 80, felhős 46, borus 25 és egészen tiszta 214. Legkellemesebb évszak a tél és a nyár. M.-t mellbetegek keresik föl; üdülést keresnek továbbá a reumatikus és skrofulás bajokban szenvedők is. M. 1346 óta Monacóhoz tartozott; 1849-től kezdve Roccabruna községgel együtt Szárdinia igazgatta. 1861. 4 millió frank kártérítésért Franciaországnak engedtetett át. 1896 márc. szobrot lepleztek le Faure elnök jelenlétében, mely szobor a M. és Roccabruna (Roquebrunne) városok Franciaországgal való egyesülését jelképezi. Márc. 5. pedig Ferenc József királyunk találkozott itt Faure elnökkel. V. ö. Farina, M. sous le rapport climatologique et médical (Páris 1875); La méditerranée, la riviere de Genes, Menton et Monaco (1882).
Az Odisszeiában fordul elő mint Telemachos nevelője és vezetője; ma bölcs, öreg és tapasztalt tanácsadót értünk rajta.
Ferenc, költő, született Nagy-Debreken (Belső-Szolnok) 1819 április 19., meghalt Maros-Vásárhelyt 1879 december 15. A gimnáziumot és a két éves jogi tanfolyamot Nagyenyeden végezte el; itt a jeles és tudós id. Szász Károly megismervén a szelid ifju nagy tehetségét, hogy őt valamivel segítse, Károly fia nevelését is rábizta. Első költeményeit is innen közölte M. Szentiványi József Reményében, s a Virágkosár címü ifjusági zsebkönyvben. Az Athenaeum 1840. közölt tőle először egy csinos kis verset Alpár álnév alatt. Ezután folyton hozott tőle költeményeket több fővárosi hirlap. Enyedről 1841-ben Bécsbe, innen Berlinbe utazott, hallgatva az Ettinghausen, Ohm, Mitscherlich, Magnus, Dove és a két Rose természettani és matematikai előadásait; a kat. hitről is Berlinben tért át a református vallásra. Nagyobb utazás után a Rajna mentén, Svájcban és D-i Németországban, 1843. tért haza, s nőül vette szerelmének első és utolsó tárgyát: Vajda Annát. A Kemények gáldi kastélyában lakott, mint Albert báró fiának, Lászlónak nevelője, s kötelessége mellett a csendes családi élet, a költészet és a természet szeretete töltötte be lelkét. Nem sokat, s mindig csak belső szükségből irt. Erdély akkori nagy nemzeti mozgalma, az unio Magyarországgal, őt sem hagyta érintetlenül; 1847. egy füzet csinos Unio-dalokat bocsátott közre, később barátaival, Gyulai Pállal és a Szász Károllyal együtt Nemzeti szinek címmel adott ki egy költeményfüzért (1848). A szabadságharc ügyét tudományával szolgálta hasznosan, nevelői állását elhagyva, Jánosi barátjával együtt lőpor- és gyutacsgyártáshoz látott. A szabadságharc befejezte után Pesten hirlapirással és óraadással kereste kenyerét s egy ideig Nyitra-Újlakon a kivégzett Jeszenák János báró gyermekeit is tanította. 1850. Nagy-Kőrösre hivták tanárnak. Itt adta ki természeti és hazafias költeményeinek legjavát Száraz lombok inkább szerény, mint találó cím alatt (Pest 1854). Az Idegen címü kisebb verses elbeszélését is itt irta; evvel a Vasárnapi Ujság 20 aranyas díját nyerte meg; 1856. a marosvásárhelyi ref. főiskola természettani tanszékére hivták meg, ezt el is fogadta, s haláláig megmaradt ez állásában. Itt szerkesztette és adta ki 1859-61. a Marosvásárhelyi Füzeteket, melyekkel a tudományok népszerüsítésére kivánt hatni. Később a Székely Néplap, aztán a Székely Közlöny szerkesztője lett. Természetbölcseleti könyvét, melyet csak alig tudott a Schmerling-kormány kezéből kiszabadítani. Új világnézlet címmel 1871. adhatta ki (materialista irányu mű). Művei: Természettan elemei (Kolozsvár 1865); Számtan (Maros-Vásárhely 1869); Új világnézlet (u. o. 1871); Számítás könyve (Kolozsvár 1873).
l. Mentőeszköz.
(bány.). Kőszénbányákban, melyekben robbanó gázok fejlődnek, a fővágatok alkalmas helyein M.-kat állítanak, melyek robbanás esetén önmagoktól bezáródnak, s igy a rossz levegő elterjedését megakadályozzák. Aknamélyítéseknél néhány méternyire a fenék felett erős padozatot, mentőállást készítenek, melyre a munkások menekülnek, midőn a fenéken levő lyukakat felrobbantják.
a büntetőjogban az, mely a vádlottnak bűntelensgét v. enyhébb bűnösségét bizonyítja. Ellentéte a terhelő bizonyíték.