1 m. átmérőjü, 16-24 m. hosszu vászontömlő, melynek egyik vége keresztrúddal van ellátva, hogy azzal valamely emeleti ablakban megerősíteni lehessen, mig az egyes emeleteknek megfelelő távolban becsatolható nyilásai vannak. Ha alsó végét több ember kifeszítve tartja, akkor emberek, vagy kisebb tárgyak benne a földig lebocsáthatók és a kiszállási nyilásoknál kiemelhetők. A legbiztosabb mentőeszközök egyike.
1,20 m. magas vászonzsák, melybe a megmentendő egyén vagy tárgy beleállíttatik és azután kötél segélyével a földre lebocsáttatik. Néha zsák helyett kosarat is használnak. Nem elég biztos alkalmazásu mentőeszköz.
elkülönített erődök torkában elhelyezett,kazamattázott s bombamentesen födött, a külső kerítés elveszte után önállóan ellenállani képes mű. L. Vár.
Oszvald, német gazda és szakbeli iró, szül. Waldenburgban (Szilézia) 1801., megh. Berlinben 1874 febr. 22. 1818. a möglini gazdasági akadémiát végezte és tanulmányait Boroszlóban folytatta, melynek befejezése után Thaer Albrecht Möglinbe hivta, hol mint magántitkár és a juhászatban működött. 1824. az újonnan felállított friedrichsaui kir. méntelep kezelését vette át, majd 1829. a Visztula jobbpartján fölállított méntelep ideiglenes, hat évvel később ugyanannak végleges igazgatója, utóbb titkos hadi tanácsos és a porosz hadügyminisztériumban előadó tanácsos lett. Nagyszámu művei közül kiválóbbak: Über die Vollblutfrage (Berlin 1833); Die Remontirung der preuss. Armee in ihrer historischen Entwickeling und jetzigen Gestaltung (u. o. 1845-1871); Handbuch der rationellen Schafzuch (jutalmazott pályamű, u. o. 1859, 3-ik kiad. 1892. mely mű Sponzon P. fordításában: Az okszerü juhtenyésztés elvei, Buda 1864. magyar nyelven jelent meg). Nagy elterjedést nyert a lengerkével együtt szerkesztett 1847-től fogva megjelenő Landwirthschaftl. Hülfs- und Schreibkalender.
(franc., ejtsd: menü) a. m. étlap.
a. m. Manu (l. o.).
(franc.), nálunk menüett-nek, még inkább minét-nek mondják; régi francia eredetü tánc és zeneforma, mely Poiton tartományból vette eredetét s már a XVII. sz.-ban szélesen el volt terjedve s formája, hangulata nagy befolyással volt a francia opera kifejlődésére. Mint a mult századok legtöbb tánca, a M. sem volt soros, hanem körtánc, komoly, kimért lépésekkel s feszes magatartással, amiért legkedveltebb tánca is volt a francia és spanyol udvaroknak. Zenéje is ritmus és hangulat tekintetében összevágott a tánc lépési lejtéseivel. 3/4-es taktusban mozgott az első negyed hangsúlyozására támaszkodva s két részre osztva - mindenrész páros - rendesen 8-8 méretet tartalmazván. A M. dallama a szózenére s onnan a különböző hangszerekre is átszármazván, mind nagyobb lendületet nyert s a XVIII. században már nemzetközi műformává nőtte ki magát. Bach Seb., Händel s más zeneszerzők az akkoron divatos Suite-műforma integráló részévé emelték, későbben pedig Haydn, Mozart s Beethoven is a szonáta és szimfónia alkatrészévé emelték. A régibb zeneköltők megtartották feszes angulatu tartalmát, Haydn s Mozart már derültebbé tették, mig Beethoven mind a kettőt egyesíté. Mint műformának első kitágítása abban állott, hogy két M.-ből alkottak egy egészet ellenkező tartalommal s az elsőnek ismétlésével. Későbben a második M. trio nevet vett fel, mig végre Beethoven az egészet az ő scherzjával cserélte fel, mely sokkal szabadabb s változatosabb szellemi tartalomnak nyitott tért. A M., mint tánc az újabb korban már rég kiment a divatból, de mint zenei műforma még manapság is számos művelőre talál. (L. még Magyar táncok.)
l. Nilus.
l. Menuszijeh.
l. Ménmarót.