l. Kigyók és Mérges kigyók.
(növ.), l. Farkasfű és Sisakvirág.
(növ.), l. Légyölőgomba.
méregölöfű (növ., fecskegyökér, fecskefű, cinka Diószegiéknél, Eskulapfű v. Aesculapius füve,Vincetoxicum Moench, Cynanchum L. a. m. ebfojtófű), a krepinfélék füve, 100 fajjal (hazánkban 3) mind a két földségnek melegebb és mérsékelt tájain. Tejelő füvek vagy cserjék, száruk többnyire csavargódzó, levelük átellenes, többnyire szivforma, virágjuk fehér v. piros, a levél tövében v. a szár tetején sátorozó, ötöstagu, kerékforma pártája torkában ötkaréju mellékszirma van, 6 himje a tövön összenő, himsejtje csomóban marad, bunkóalaku, viasznemü, nyeles, az ötszögletü bibe alatt szokott csüngeni. Tüsző-gyümölcsében a magvaknak szőrüstöke van.
[ÁBRA] Méreggyilok (Vincetoxicum officinale).
A Cynanchum Arghel Del. (arghelcserje) Afrika északi részén terem, egy m.-nyi, levele kissé húsos, elliptikus-lándsás. A C. Monspeliacum L. Franciaország déli részén, Spanyol-, Olasz- és Görögországban terem, többnyári fű, virága fehér v. pirosas. Teje csípős, besűrítve és más drasztikus anyaggal és gyántával keverve, hitványabb fajta skammonium (francia v. montpellieri skammonium) lesz. Hazai faja a C. Vincetoxicum L. (Vincetoxicum album Aschers, V. officinale Moench; vad paprika, szentlőrincfű, méreggyökér, l. az ábrát) meg a C. laxum Bartl., bokros helyen, az erdő nyilt helyén stb. gyakori. Gyökere többnyáréltü, szára 3-6 dm. magas, levele szivforma-tojásdad, kihegyezett, a C. laxum szára hegye csavargódzó, virága fehér. Gyökere frissében erős és kiállhatatlan szagu s szárítva a szaga gyengébb, édeses, azután undorító s kissé csípős ízü. Régen mint ellenméreg, mint hánytató és izzasztó, valamint idegláz ellen hires orvosság volt, ma inkább az állatorvos rendeli. Száráról szívós, hasznavehető rostot lehet lefejteni, de eddig csak a keletindiai C. extensum-ét Ait. szolás felhasználni.
(növ.), l. Dorstenia és Méreggyilok.
(növ.), l. Kikiricsfélék.
meghajlított üvegcső, melynek egyik szára hosszabb a másiknál. A hosszabb szárnak majdnem a végén fölfelé menő cső van oda forrasztva. Szíváskor a rövidebb szárat az illető, esetleg mérges folyadékba mártják, a hosszabb szár végét egy ujjal befogják és a levegőt a fölfelé menő csövön át szíják a tüdőbe. A külső légnyomás a folyadékot a rövidebb száron át a hosszabb szárba hajtja s ha ez egészen megtelt, a folyadék az ujj elvétele által szabaddá lett nyiláson átfolyik a kívánt helyre, anélkül, hogy csak egy csepp is jutott volna a szívó egyén ajkához. L. Görbe szívó.
(toxikologia), az orvosi tudománynak az az ága, mely a mérgeknek hatásmódját, a mérgezések jelenségeit, lefolyását, kórjóslatát, gyógyítását, a velük járó kórboncolástani elváltozásokat s a mérgeknek hullákból való kimutatását tárgyalja. A M. a legújabb keletü tudományok egyike, mely csak azóta emelkedett fejlettségének mai fokára, amióta (mint az orvosi tudományok egyéb ágaiban) a kisérletező irány lett kutató módszerei közé felvéve, különösen Orfilának, Magendienak és Claude Bernardnak úttörő munkálataival. A budapesti egyetemen Bókai Árpád és Kóssa Gyula, a kolozsvárin Löte József tanárok tanítják a M.-t.
kisközség Kolozs vmegye bánffy-hunyadi j.-ban, (1891) 1670 oláh lakossal.
porosz grófi család, mely ezt a címet 1868 jul. 29. Waldeck hercegétől kapta, I. Vilmos császár pedig 1881. helybenhagyta e cím viselését. E címet Natália Alexandrovna grófnő viselte legelőször (családi néven Puskin, elvált Doubeltné), szül. 1836 jun. 4., aki 1867 jul. 1. Londonban Miklós Vilmos nassaui herceggel és porosz alezredessel morganatikus házasságra lépett. E házasságból született gyermekek: 1. Zsófia (szül. 1868.), aki Mihály Mihálovics orosz nagyherceggel kötött 1891 febr. 26. San-Remóban morganatikus házasságot, mely miatt a cár a nagyherceget a császári családból kitagadta. 2. Alexandra. 3. György porosz hadnagy, aki Jurjevszkaja (Jurjevski) Olga hercegnőt, II. Sándororosz cár és dolgorukov hercegnő leányát vette nőül Nizzában (1895 máj. 12.).