az a belső állapot, midőn gondolataink játékának engedjük át magunkat, elmerülünk bennük; midőn terveket csinálunk, azaz gyakorlati gondolatokat fűzünk egymáshoz, vagy midőn valamit meg akarunk elméletileg ismerni, vagy végre, midőn valamely esztétikai mű gondolatát meghányjuk-vetjük, mindig valamely határozott cél szempontjából kapcsoljuk össze gondolatainkat, mintegy cselekvő szerepet viszünk; a M.-ben inkább elszenvedjük gondolatainkat, nem valamely előre megállapított cél lebeg szemünk előtt, mely után törekszünk, hanem szabad tért engedünk gondolatainknak, amint jönnek, emlékeinknek, reményeinknek, aggodalmainknak. A M. hangulata csöndes, kontemplativ, nyugalmas, inkább melankoliára, mint vígságra hajló.
(Wagendrüssel), nagyközség Szepes vmegye iglói j.-ban, (1891) 2224 német és tót lakossal. M. élénk ipari hely, van két serpenyőgyára és kapahámora, továbbá vasgyára (50 munkással), s viziműfürésze; posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Hozzátartozik Fekete-hegy (l. o. 2.) fürdő. A M.-i evangélikus község a szepesi bányavárosok között az első volt, mely II. József türelmi parancsa következtében engedélyt nyert egyházépítésre.
(attentatum), valamely büntetendő cselekménynek kisérlete, különösen szorosabb értelemben az uralkodó s más kiváló személyek élete ellen intézett támadás.
egynemü dolgok mennyiségre nézve való összehasonlítása abból a célból, hogy az egyik: a mérték hányszor foglaltatik a másikban: a megmérendő mennyiségben. A szám, mely a két mennyiség hányadosát kifejezi, a keresett mérték. Szorosan véve csak kétféle alapmérés eszközölhető, a tér- és az időmérés. Minden más M. e kettőre visszavezethető. L. Abszolut mértékrendszer és Mérték. V. ö. Dove, Mass und Messen (Berlin 1861); Debes, Über Masse (Behms Geographisches Jahrbuch, 1. és 2. köt.).
annyi mint bátorság, azzal az árnyalattal, hogy némileg tüntető, kihivó, a személyiséget nagyon előtérbe toló, amiért rendesen csekélyebb értékü, mint a bátorság; a merész kockáztat valamit, ezt tudja és mutatja; ha erején fölül mer, vakmerő; de mindig lenézi a veszélyt.
v. dimenzió. Több, akár véget számban, akár pedig végtelen nagy számban meglevő, egymástól jól megkülönböztethető tárgyról azt mondjuk, hogy sokaságot alkot és a sokaságot alkotó tárgyakat a sokaság elemeinek nevezzük.
Hogyha valamely sokaságnak megfelelőleg képesek vagyunk oly törvényt felállítani, amelynek alapján annak bármely A eleméről egyetlen egy új B elemére térhetünk át és viszont ettől a B elemtől csupán csak ugyanahhoz az A elemhez térhetünk vissza, akkor ezt a sokaságot egyméretünek, vagy pedig egydimenziósnak nevezzük. Egydimenziós sokaságot alkotnak továbbá valamely vonal összes pontjai. Hogyha valamely egydimenziós sokaság minden elemét egy-egy egydimenziós sokasággal helyettesítjük, akkor az összes elemek, amelyek az egydimenziós sokaság elemeit helyettesítő sokaságokat alkotják, kétdimenziós sokaságot fognak alkotni. A kétdimenziós sokaság tehát az egydimenziós sokaságok egydimenziós sokasága.hasonlóképen a 3-dimenziós sokaság az egydimenziós sokaságok 2-dimenziós sokasága és igy tovább haladva az n-dimenziós sokaság az egydimenziós sokaságok n-1-dimenziós sokasága.
Hogyha a síkot ugy értelmezzük, hogy az a felület, amely az összes azokon az egyeneseken fekvő pontokat tartalmazza, amelyeket valamely a egyenesek pontjai egy azon az egyenesen kivül fekvő P ponttal együtt határoznak meg és ezeken kivül más pontokat nem tartalmaz, akkor könnyen belátható, hogy a sík pontjai egy 2-dimenziós sokaságot alkotnak. Azok az egyenesek ugyanis, amelyeket az a egyenes pontjai a P ponttal együtt határoznak meg, az egyenesek egy egydimenziós sokaságát alkotják, mert az a egyenes minden pontjának egy, és csakis egy ilyen egyenes felel meg és igy a sík pontjai valósággal az egydimenziós sokaságok egy egydimenziós sokaságát képezik. Hasonlóképen állíthatjuk elő a tér összes pontjait, hogyha valamely a-n kivül fekvő P ponttal egy-egy egyenes segítségével kötjük össze. Az a sík minden pontjának egy, és csakis egy ilyen egyenes fog megfelelni és igy ezek az egyenesek az egyeneseknek egy 2-dimenziós sokaságát fogják alkotni. A tér pontjai tehát az egydimenziós sokaságoknak 2-dimenziós sokaságát, vagyis 3-dimenziós sokaságát alkotnák. Könnyen belátható továbbá, hogy a sík összes egyenesei 2-dimenziós sokaságot, a tér összes síkjai 3-dimenziós sokaságot és a tér összes egyenesei 4-dimenziós sokaságot alkotnak.
A szemléleti térben a pontoknak 3-nál magasabb dimenziós sokaságát már nem alkothatjuk; logikailag azonban képesek vagyunk hasonló eljárással, mint amilyent fennebb a sík és a tér pontjainak előállítására használtunk, a pontoknak 4-, sőt magasabb dimenziós sokaságát is előállítani, amelyeket azután 4-, illetve magasabb dimenziós térnek nevezhetünk. Megjegyezzük azonban, hogy e magasabb dimenziós terek logikai konstrukciója még semmiképen sem képezi bizonyítékát e terek reális létezésének, amelyet a spiritiszták feltételeznek. Mi képesek vagyunk a 3-dimenziós szemléleti térben mozogni és észleleteinket e tér egy bizonyos, érzékeinknek és az érzékeinket támogató eszközöknek korlátolt voltától függő részére kiterjeszteni. Hogy megtalálhassuk a kiindulópontot a magasabb dimenziós terek említett logikai konstrukciójához, képzeljünk oly eszes 2-dimenziós lényt, melynek világa nem terjed tul a síkon és amely észleleteit csak saját síkjának bizonyos részére képes kiterjeszteni és vizsgáljuk meg, hogy e lény milyen eljárást követne, hogyha a 3-dimenziós tér fogalmát meg akarná magának konstruálni. Hogy ilyen hipotétikus lényt jobban elképzelhessünk, tekintsük valamely síkra eső árnyékunkat. Minden mozdulatunknak meg fog felelni ennek az árnyéknak egy-egy mozdulata és ha saját személyünktől eltekintünk, az árnyék élőlénynek fog látszani, amely a síkban mozoghat. Hogyha még feltételezzük, hogy az árnyék érvényeseknek ismeri el a logika általános törvényeit és érzékei segítségével meg tudja vizsgálni síkjának egy bizonyos részét, akkor ezzel megvan a kívánt 2-dimenziós lény. Az ily természetü lény észleléseivel nem tudja igazolni, hogy síkjának lehet közös pontja egy egyenessel, anélkül, hogy ez abban teljesen benne feküdnék. Azt látja, hogy síkjának valamely egyenesére ennek egyik pontjában oly merőlegest állíthat, amely teljesen benne fekszik e síkban, de nem tudja észlelésével megállapítani, hogy a mi szemléleti terünkben az egyenes felvett pontjában végtelen sok, az egyenesre merőleges egyenest állíthatunk, amely mind egy az egyenesre merőleges síkban fekszik. Okoskodás révén azonban e lény képes lesz saját síkjának összes pontjait ugyanazon a módon előállítani, amint mi azt fennebb tettük és ha képes még arra az álláspontra is helyezkedni, hogy feltételezze, hogy síkján kivül létezik egy olyan pont, mely síkjának minden egyes pontjával együtt egy-egy egyenest határoz meg, akkor a 3-dimenziós tér ugyanahhoz az előállításhoz fog jutni, amelyet mi fennebb alkalmaztunk. Reá nézve azonban a 3-dimenziós tér csak logikai exisztenciával fog birni és a 3-dimenziós geometria csak ideális, de mindamellett matematikailag igaz lesz.
Hogyha tehát mi is arra az álláspontra helyezkedünk, hogy terünkön kivül létezik egy olyan pont, amely terünk minden pontjával együtt egy-egy egyenest határoz meg, akkor gondolatban az egyenesek oly sokaságát állíthatjuk elő, amelyben minden egyes terünk minden pontjának e sokaság egy egyenese felel meg. Az egyenesek e sokasága tehát 3-dimenziós lesz és igy az összes ezeken az egyenesekben fekvő pontok 4-dimenziós sokaságot alkotnak, amelyet majd 4-dimenziós térnek nevezünk. E 4-dimenziós térben, amely a 3-dimenziós terek egy 4-dimenziós sokaságát foglalja magában, a 3-dimenziós geometria bizonyos tételei már nem birnak feltétlen érvényességgel. Igy p. a 4-dimenziós tér egy egyenese és egy síkja csak úgy metszik egymást, hogyha mind a kettő ugyanahhoz a 3-dimenziós térhez tartozik. Két síknak általánosságban csak egy közös pontja van és csak akkor metszik egymást egy egyenesben, hogyha mind a kettő ugyanahhoz a 2-dimenziós térhez tartozik. A 4-dimenziós térben továbbá egy 3-dimenziós tér és egy ehhez nem tartozó egyenes egy pontban, egy egyenesben és két 3-dimenziós tér egy síkban metszi egymást. Épp ugy mint a 3-dimenziós térben mindenféle 3-dimenziós testet képzelhetünk, a 4-dimenziós térben ily 4-dimenziós testek létezését kell feltételeznünk. Hogy miképen végezhető el az 5, 6, és általánosságban az n-dimenziós tér logikai konstrukciója, az előadottakból világos.
A fizikában a M. elnevezés használata kapcsolatban áll az abszolut mértékrendszer használatával (l. Abszolut mértékrendszer). Ott a fizikában megmérendő mennyiségeket három alapmennyiség, a hosszuság l, a tömeg m és az idő t, ily alaku függvényeiképen állítjuk elő: lambt8. Ezt a függvényt nevezzük az illető mennyiség méretének. Igy p. a sebesség M.-e lt-1, a gyorsulásé lt-2, az erőé mlt-2, a munkáé l2mt-2 stb.
az a számító v. grafikus eljárás, amelynek célja valamely szerkezeti vagy géprész méreteinek megállapítása az ez által viselendő teher v végzendő munka és az illető szerkezeti rész anyaga szilárdságának figyelembe vételével.
(lat.) a. m. kéjhölgy.
(erectio), a férfi és női nemzőszervek merevedő részeinek megduzzadása. Közvetlen oka a megmerevedésnek a merevedő testek vérrel való telődése. A merevedő testekben aránylag nem sok vér szokott lenni. De ha azok vérértágító idegei izgalomba jutnak, hirtelen nagyon megtelődnek vérrel, innen a duzzadás. A M.-nek idegközéppontja a centrum genito-spinale, mely azonban ugy az agykéreg, valamint a nyultvelő érmozgató középpontjának befolyása alatt áll.
-család (kaposmérei), a somogyvármegyei Mérő helységből eredt; ezt 1246-ban M. János IV. Bélától nyerte adományul. A család régi tagjai gyakran «de Fecske, Lenkus és Karán» előnevet használtak. 1457. Mátyás király M. Jánosnak a somogyvármegyei Mére, Tholka, Ruma, Sulya helységekre új adományt adott. Ennek fiai a családot két ágra, a somogyi és a nyitraira választották.
1. M. Mihály, hires magyar főúr és jogtudós (a királyi tábla elnöke), ki I. Ferdinánd magyar király megbizásából 1551. teljes magyar Corpus Jurist állított össze az összes törvényekből Quadripartitum néven, mely azonban megerősítés nélkül maradt. 1552. jelentékeny birtokot kapott Ferdinánd királytól, majd 1563. nádorispán lett.
2. M. Mór, honvédtiszt, szül. Kapos-Mérőn 1813., megh. Manchesterben 1858. Kezdetben nemzetőri őrnagy volt s utóbb behivatott az országos rendőri hivatalba s ott tanácsos lett s ezen hivatalát a szabadságharc végéig viselte. A leveretés után Angolországba menekült s később Manchesterben egy hirneves gyárnak lett igazgatója. Neje, Konstancia (szül. Haimbacher, bécsi nő), szintén részt vett a forradalomban és 1849. mint titkos ügynök ment a magyar kormány megbizásából Angliába. Több szinművet irt. Megh. Manchesterben 1859.